A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-18 / 21. szám
Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: FLÓRA '84 Debrődi D. Géza: DUNAMENTI TAVASZ Ozsvald Árpád: BORNEMISZA PÉTER Fister Magda: FALUJÁRÁS Liszka József: EGYÜTT TANULVA Május derekán járunk, ezernyi illatával, lassacskán ringani kezdő gabonatábláival és napsugaras verőfényével már-már nyárba fordul a tavasz. A falusi embert a rengeteg kerti, mezei munka köti le ilyenkor, ám a varázslatosan szép május a városiakra is hatással van. Hála a március végén életbe lépett nyári időszámításnak, a tavasz legelejétől nyár derekáig — természetesen — a városok kőrengetegében is egy teljes órával tovább tűz a Nap, egy órával tovább van világos. Nos, egy-egy ilyen hosszabbra nyúlt délután pedig kiváló alkalom arra, hogy még az egyébként lustább természetű, elkényelmesedett városi ember is sétáljon egyet. Lépdeljen a tavaszi verőfényben, s tűnődjön ... A körülötte magasodó házrengeteg láttán például azon, vajon elműszakiasodott világunkban még művészetnek számít-e az építészet, a hajdanvolt időkhöz hasonlóan manapság is még művészembernek tekintendő-e az építészmérnök ? Hogy az építészet nagy utat tett meg akár csak a századfordulótól a jelen különböző építészeti megoldásaiig, az mindenki számára lemérhető az utcán. Lemérhető és tettenérhető a változás. A századelő éveinek, az akkoriban divatos szecessziónak mozgalmas felületjátékát egyre inkább a józan funkcionalizmus követte; napjainkban viszont a falak geometriáját egyre inkább a meghökkentő magasságokba törő vasbeton „stílus" váltja föl. De vajon mi rejlik eme stílusváltozás mögött? Ha pusztán a tematikát nézem, akkor az építészeti tevékenység demokratizálódása, elvégre régen a kiváltságosoknak, manapság az utca emberének dolgozik az építész. A szemléletet vizsgába a technicizálódás ötlik szembe; ha ellenben az építész személyét nézem, akkor a régi építész azon volt, hogy minél sajátosabb formát adjon a megbízó kívánságainak, a mai tervezőirodák dolgozóiban viszont közösségi felelősségtudat és politikai elhivatottság munkál, hiszen a lakásviszonyok megváltoztatásával ki-ki végső soron a szocializmusban élő ember életkörülményein akar változtatni. Talán a szóhasználatot vizsgálva jutok legközelebb az igazsághoz: az elmúlt korok építészete — építőművészet volt míg a mai — építőtechnika és építőipar... Az egykori építésszel szemben, természetesen, a ma mérnöke sem fütyül a szép igényére, de elsősorban inkább rohanó korunk mennyiségi és funkcionális követelményeinek kielégítésére törekszik. Ennek eredményeképp születnek a jelenlegi lakótelepek, ahol bizony — építőiparunk műszaki bázisának fogyatékosságai miatt — rengeteg a rideg, falanszteri építmény. amit sokan és joggal bírálnak. Tény és való: napjaink építészete nemcsak a statika alapszabályait vagy a vas nyelvét sajátítja el, hanem az olyan megoldások egész sorát alkalmazza, amelyekben a technika vívmányai érvényesülnek. Ez tény, de nem mentség! Nem, mert a panelek uralmának tudatában is lehetfne) egyedit, szépet, értékében maradandót alkotni. Épp néhány ilyen, a lakótelepi sivárságtól elütő épület bizonyítja, hogy az az építészimérnök) jár helyes úton, aki az előregyártott elemek korszakában is legalább egy jó erkélyre törekvő, vagy sokféleképpen variálható típuselemeket tervez a tipizált igényeket kielégítő alaprajzi sémához. Mert való igaz: a mai építészet nincs meg technika nélkül; ám a jó építészetben nem csak a technika, hanem az ember is diktál. A KRITIKA ÉS ÖNKRITIKA Strasser György: KUBAI IMPRESSZIÓK Címlapunkon Yvetta Kornová, a Bach életéről készülő NDK—magyar koprodukciós tévéfilmsorozat főszereplője. Karéi Kouba felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések : Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A kritika és önkritika mindig fegyver azok kezében, akik szebbé és jobbá akarják tenni az életet, előre akarják vinni a társadalom fejlődését. Ebben elsősorban a kommunista és munkáspártok jártak és járnak az élen. Tagjaik kritikai és önkritikái hozzáállása a társadalom problémáihoz döntően befolyásolják a társadalom többi tagjainak magatartását. A kritikát és önkritikát nem azért műveljük, mintha ez valami jóleső érzés lenne. Mert bizony sokszor a kritika és önkritika fájdalmas. Ám egyszerűen lehetetlen nélküle élni és hatásosan biztosítani a társadalom fejlődését, a hibák és hiányosságok kiküszöbölését. Azokon a munkahelyeken pl. ahol nincs kritika és önkritika, törvényszerűen hiányzik az olyan atmoszféra, melyben tárgyilagosan és elvszerüen lehet megítélni a problémákat. A kritika és önkritika alkalmazása tehát törvényszerű életünkben, maga az élet követeli meg, párttagoktól és pártonkívüliektől egyaránt. Ám a kritika és önkritika alkalmazásánál mindig annak helyes marxista-leninista értelmezéséből kell kiindulni. Nem tudjuk elfogadni az úgynevezett „totális" kritikát, a problémákhoz való olyan hozzáállást, amikor egyesek csakis kizárólag a negatívumokat látják, anélkül, hogy valamilyen javaslattal hozzájárulnának a problémák megoldásához. Egyes emberek ugyanis gyakran úgy gondolják, hogy az ö feladatuk a kritika és mások feladata a megoldás keresése. Ez viszont nem jó, ez már demagógia és nihilizmus. A gyakorlat azt igazolja, hogy azokban a munkakollektívákban, ahol az ilyesfajta hangoskodókat megbízták valamilyen funkcióval, a gyakorlati munkában egyszerre mintha kipárolgott volna belőlük minden bölcsesség. Ebben az esetben viszont a kollektíva hamar felismeri a hangoskodó demagóg kritika károsságát. Ez a kritikában és önkritikában az egyik véglet, a másik véglettel ott találkozunk, ahol a munkakollektívák, üzemek és vállalatok vezetői úgymond százszázalékos kritikát kívánnak. Ilyen esetben történik meg, hogy egyes vezetők sokszor idősebb, tapasztalt dolgozók és elvtársak jóhiszemű bírálatát egyszerűen lesöprik az asztalról anélkül, hogy mérlegelnék: a bírálatban mi volt az, amire érdemes felfigyelni és esetleg hasznosítani az üzem vagy a kollektíva életében. Az ilyen vezető nem veszi tudomásul, hogy az egyszerű dolgozó nehezen jut hozzá olyan információkhoz, mely a bírálatot százszázalékossá tenné, a vezető tehát előnyben van. Ilyen esetben azonban a vezetőknek nincs joga ahhoz, hogy az egész bírálatot semmibe vegye, kipécézve annak hiányosságait. Mert az ilyen hozzáállás egyenlő a bírálat durva elnyomásával. Ez pedig nemkívánatos, destruktív jelenség. Ahol mindenben tökéletes bírálatot követelnek, ott megássák a bírálat sírját. Valamikor azt tanultuk a különböző fokú politikai iskolázásokon „Elvtárs, a bírálatot akkor is el kell fogadni, ha abban öt százalék igazság van". Természetesen jobb, ha ez a százalékarány magasabb, de azért mégis jó lenne ma is megszívlelnünk ezt. A mi feladatunk a pártban, de azon kívül is, hogy hatásosan elősegítsük a kritika és önkritika fejlődését, mert egyedül ez a biztosítéka az egészséges kollektív szellem kialakításának. Mi az őszinte, nyílt kritikát támogatjuk és igényeljük, menteset az öncélúságtól és a szubjektivizmustól. Az olyan kritikát támogatjuk, melyből le lehetne vonni a szükséges következtetéseket, mert enélkül a bírálat elveszti értelmét. Ettől a kritikai módszertől az se riasszon el bennünket, hogy a barikád másik oldalán állók előszeretettel igyekeznek kihasználni hiányosságainkat, hisz ök ezt akkor is tennék, ha valóban sikerülne megoldanunk minden problémát társadalmunkban. Mert az ö szemükben a mi legnagyobb hibánk az, amire büszkék vagyunk: a szocialista társadalom létezése és annak sikeres építése. VARGA JÁNOS 2
