A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
Jurij Mihajlov moszkvai lakos szenvedélyes miniautó-gyűjtő. Lakásában több mint kétszáz autómodell található. Némelyiket ő maga barkácsolta. A legrégibb a Russo-Balt 1914-es típus. Önvédelem japán módra. Japánban sokféle módon igyekeznek felkészülni a gyakori földrengések elleni védekezésre, különösen a lakosság önvédelmének szentelnek nagy figyelmet. Már a kisiskolásokat is megtanítják, hogyan viselkedjenek, mit tegyenek, ha megmozdul a föld. A lurkók ugyan vidám játéknak tekintik a „bújócskázást" az iskolapadok alatt, de játszva megtanulják, mit kell tenniük veszély esetén. Új lengyel logikai játék került forgalomba, mely a matematikát szerető fiatalok és idősek körében egyre népszerűbb. Lényege, hogy az öt gomb elforgatásával a számokat 1-től 16-ig kell sorrendbe rakni. Nem is olyan egyszerű!-----— FRILUFTMUSEET bontani. Sokkal felkészültebben kidolgozott tervet terjesztett elő 1912-ben Bohumil Fišer a „Slovácko faluja" létesítmény építésére, de a megvalósítás a világháború miatt csak részben sikerült, múzeumba került a gyűjtemény. A polgári köztársaság idején csak cikkeztek erről a témáról, valójában semmi sem történt. Dr. Ladislav Rutte a felszabadulás után, 1946-ban terjesztette elő azt a tervet, melyet sokan mások, köztük a jelenlegi igazgató is, részletesen kidolgoztak, kiegészítettek 1959-ben. Amit azután 1972-ben jóváhagyott a kerületi nemzeti bizottság. Nyomban hozzáláttak a megvalósításához. — Ha igyekszünk — állapítja meg az igazgató — másfél, két évtized múlva lesz olyan, amilyennek látni szeretnénk. A pincefalu mögé tavaly telepítettek szőlőskertet. Ha majd termőre fordul, a helyszínen, régi, hagyományos módon fogják feldolgozni a szőlőt. Úgy tervezik, hogy a kovácsmühely is működni fog néhány év múlva. Előbb persze meg kell szervezni a lótartást. Néhány lakóház mellett már ott látható a méhes, a hagyományos, a kasokból álló, de a felszerelés hiányos, modern módon dolgozzák fel a méztermést. — Azt szeretnénk látni — mondja —, hogy itt úgy él a falu, mint élt valamikor. Kivételes, ünnepi alkalmak idején, mint amilyen az évenkénti népművészeti fesztivál, valóban olyan a falumúzeum mintha élne. A vendégszereplésre érkezett együttesek tagjai, főleg a fiatalok, szívesen magukra öltik a lakóházakban található ruhákat, viseleteket, és úgy sétálnak, mint annak idején, vasárnaponként sétáltak a faluban nagyanyáik, nagyapáik, dédszüleik. Tetszik nekik a séta, s még örülnek is, ha a látogatók lefényképezik őket. — Jöjjenek el máskor is — búcsúzik tőlünk látogatásunk befejezésekor az igazgató. — Ha hazánk más és más tájain élők kölcsönösen megismerik a nép egykori életmódját, építészetét, viseletét, az csak hasznos lehet. Hazafelé utazva ezen gondolkozom. Egyetértek vele, igazat adok neki. Csak persze töprengek magamban: Hogyan lehetne a látottakat, a tapasztaltakat például a Csallóközben is hasznosítani? Töprengek, mert nem kétséges, hogy a kölcsönös megismeréshez a látogatás viszonzására is sort kellene keríteni... HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvételei A skanzen szó voltaképpen topográfiai fogalom. Stockholm mellett van az a nevezetes hely, ahol a derék és türelmes Artur Haselius fáradozása eredményeként megvalósult a világ első falumúzeuma 1891-ben. Néhány év múlva, 1895-ben, Prága mellett létesítettek hozzá hasonlót, amikor megrendezték a nevezetes, jubileumi, néprajzi kiállítást. Persze, eljött és megtekintette Artur Haselius is, aki első ízben ott magyarázta, később tanulmányban is megírta: a skanzen új fogalom, mert valójában múzeum a szabad természetben, nem csupán egy népi település, egy falu. És a szabad természetben található múzeum meghatározására ezt a svéd szót használta: friluftmuseet. Mindezt dr. Jan Jančáŕ kandidátus, a strážnicei falumúzeum igazgatója magyarázza. Okkal és hangsúlyosan, mert illő tudni, hogy most ilyen múzeum megtekintésére indulunk. Csoportunk tagjainak zöme csallóközi, többen közülük a CSEMADOK tisztségviselői, és mindannyian azzal a szándékkal jöttünk, hogy a morva-szlovák táj, Slovácko jellegzetes népi építészetét minél alaposabban megismerhessük. — Itt, nálunk — folytatja az igazgató — akárcsak a pohárkányi italból a hordónyi bor mindegyik ize, zamata kitűnik, mind a hét, kisebb tájegység jellegzetessége kiválik, mert ez nem egy idetelepített falu. Ez itt Slováckónak a természetben található múzeuma. Hét önálló részre tagolták a 25 hektáros területet, az egykori sörgyár mögötti, dombra nyúló rétet. A laposra került a mezőségi táj, Horňácko öt háza, a patak mellé a Nové Lhoty-bói idetelepített vízimalom és fűrésztelep, domboldalra a veletini, blatnicei szőlöskerti települések épületeiből összeállított pincefalu, fel a dombra pedig Moravské • Kopanice és több hegyháti falu házainak sora. Köztük, a széles út mentén található az v erdőségi Provodova községből idetelepített kovácsműhely, Luhačovické Zálesi több, festett, faragott oromfalú lakóháza, meg a blatnicei Pavol Bogár még ma is használható présháza. —‘•Tíz évvel ezelőtt nyitottunk kaput — tájékoztat az igazgató —, de még nincs vége a telepítésnek, még nem fejeztük be a munkát, pedig ugyancsak szorgoskodunk. Ez meg is látszik, mert az önálló részekért felelős múzeumok (a bmói Technikai Múzeum és a kerület egy-egy honismereti múzeuma) sajátjuknak tekintik az idetelepített 8 A pincefalu A blatnicei Pavol Bogár présházának bejárata létesítményeket, berendezésük kiegészítésével folyamatosan törődnek. Példa rá, hogy az etnográfusok a táj hagyományos, ünnepi viseletének mintegy harminc fajtáját ismerik, és a lakóházakban elhelyezve mindegyik megtalálható. — Türelmes, szívós munkával — mondja az igazgató —, és csak így valósítható meg a régi elképzelés. Ugyanis: története, előzménye is van a falumúzeum létesítésének. A már említett, Prága melletti létesítmény, mert helytelenül, nagy lelkesedéssel, de csekély hozzáértéssel építették meg, két évtized múlva le kellett Innenonnan