A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
Miért pusztítjuk környezetünket? • Por, zaj, méreg — ember • Bizakodhatunk, de csak konkrét tettek révén! vállalat vagy a mezőgazdasági nagyüzem az egyénnél is rosszabb helyzetben van: elvégre neki már egész hulladékhegyet kell(ene) eltüntetni, ám többnyire csupán körülményesen, vagy egyáltalában nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Gyűlik hát a szemét az udvarán vagy a kerítésének tövében ... Ha mindehhez kapcsolódva azt is tudatosítjuk, hogy nemcsak szemetelünk úton-útfélen, hanem a fákat is kivágjuk, hogy irtjuk a települések körüli domboldalakat, akkor nyilvánvaló, hogy a városok és az üdülőövezetek, a különböző kirándulóhelyek „tüdejét" is pusztítjuk és piszkítjuk. Például a mesterségesen alakított bányatavak s a természet alkotta vizparti 1 Péntek volt, egy áprilisi kora délután. Teendőim úgy hozták, hogy kelet-szlovákiai városkáink egyikének utcáin baktattam éppen. A szemközti járdán nyolc év körüli • gyerek dobta el — több ember szeme láttára — papírba csomagolt, félig fogyasztott tízóraiját. A járókelők közül néhányan rosszallóan néztek rá egy pillanatra, de nem szóltak. Igaz, nem is nagyon tehették volna, mert az úttesten éppen felzúgott két soktonnás teherautó motorja, és a mérhetetlen zajban meg sem értették volna egymást. Különben is, többen köhögési ingert éreztek, mert egy közeli höközpont, vagy valami egyéb gyárkémény füstje leereszkedett a rezzenetlen levegőben. Mellesleg: ki-ki amúgy is jobban tette, ha a lába alá néz, mivel a közeli csatornanyíláson fölbugyborékolt valami zavaros lé, egy macskaugrásnyival arrébb pedig — egy vadonatúj épületcsoport tőszomszédságában — halmokban hevert a homokkal, kaviccsal, téglákkal, üvegtörmelékkel keveredő rögös föld. Környezetünkbe, közvetlen közelünkbe ért hát a szennyeződés. Olyan mértékben, hogy azt már nem lehet észre nem venni. Falun és városon, az erdőborította hegyekben és a síkságokon egyaránt. Július Cigánek mérnök, az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási miniszterének helyettese mondta nemrég egy munkamegbeszélésen: a korábbi esztendőkben, pontosabban az elmúlt évtizedekben nem volt eléggé átfogó például a kommunális fejlesztés: számos helyen későn jutottak arra a következtetésre, hogy a vízellátás fejlesztésével összhangban gondoskodjanak a szennyvízelvezetés és -tisztítás megfelelő módjáról. Ráadásul, még mindig tapasztalható a veszélyek lebecsülése is. Az utóbbi években például sok száz település jutott ugyan tiszta és egészséges ivóvízhez, ám a beruházók és a kivitelezők nem gondolták végig eléggé következetesen, hogy a lakásokban felhasznált vízből azonnal szennyvíz lesz. Százával találni hát az olyan vidéki házakat, amelyek nincsenek csatornázva, ahol a szennyvizet mindenki oda vezeti, ahová tudja: használaton kívüli kutakba, ennél is rosszabb esetekben pedig a települések közelében folyó patakokba, ami viszont komoly szennyeződési forrás ... Az említett tanácskozáson a miniszterhelyettes figyelmeztetett arra, hogy számunkra nem vigasztalók azok a híradások, amelyek más országok, főként a nyugati világ „megemésztetlen" szeméthegyeit mutatják; majd jóindulatú iróniával hozzáfűzte: környezetszennyeződés dolgában bizony bőven van mit söpörnünk a saját portánk előtt isi Jóhiszemű figyelmeztetését igazolandó, egyéni riporteri tapasztalataimból merítve elmondhatom, hogy országszerte és gyakorta jártam már olyan kirándulóhelyeken, ahol a természetvédelmi területet jelző tábla tövébe hordják a szemetet a közeli üdülők lakói; hogy városaink zömében rengeteg az utcákon és a beépítetlen telkeken található szemét. A községekben a lakosság eltüzelte a hulladék java részét, a többi trágyadombra került. A korszerűbb fűtési mód azonban csak ritkán teszi lehetővé az égetést. A kereskedelem viszont ontja a csomagolóanyagot, műanyagot, fémdobozt. Hová kerüljön hát a szemét? Ráadásul a hegyvidéki nyaralók vagy a kisebb falvak táján nemigen van szervezett szállítás, így akinek autója van, az elviszi egy erdőszélre a hulladékot. A faluszéli utak mentén, a turistaösvények végén, a folyópartok békésebb zugaiban gyűlnek hát a matracok, használt bútorok, szemeteszsákok ... Sőt! Az ipari 4
