A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-04 / 19. szám

döntött, mert a szakdolgozatának té­mája szinte teljesen megegyezik azokkal a problémákkal, amelyekkel a tanszéken mélyrehatóan foglalkoz­tak. Ö is tudja, azok közé tartozik, akiket aligha érhet meglepetés szak­­dolgozatának megvédésekor. Az épület másik végében hasonló kép fogadott. A tágas laboratórium­ban körös-körben műszerek, a mű­szerek mellett egyenruhás fiatalok. Köztük Kovács Péter, és Vass Ferenc törzsőrmesterek. Péter már harmadi­kos, s azt hallottam róla, hogy hason­lóan eredményes hallgatója van ugyan az iskolának, de jobb nincs. Péternek eddig még kettes sincs az indexében. — Banská Bystricában végeztem a katonai gimnáziumot, ott is kitünte­tett voltam, itt sem akartam lema­radni — mondotta. — Honnan ered ez a nagy igyeke­zet, akarat? — Egyetlen fiú vagyok a család-Rakétamodellezők versenye Csak egy percre.. Korát tekintve fiatal­ember, hiszen nincs még harminc éves sem, karmesteri pálcá­val a kezében mégis a fél világot beutazta már. DOHNÁNYI OLI­VÉR, a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Ze­nekarának karmestere a hazai komolyzenei élet egyik legtehetsé­gesebb fiatal művésze. — Utad a karmesteri dobogóig ? — Csák Máté történelmileg is híres városában, Trencsénben (Trenčín) születtem és minden túl­zás nélkül kijelenthetem, hogy már kissrác ko­romban is a zene érdekelt. A szüleim ezért beírattak a helyi művészeti népiskola zenei osz­tályába, érettségi után pedig a bratislavai Kon­zervatóriumba kerültem, ahol hegedüjátékot, di­rigálást és kompozíciót tanultam. Főiskolai évei­met tekintve Prágában, a Művészeti Akadémián Václav Neuman diákja voltam, majd a bécsi Zeneakadémián Otmar Suitner volt a mesterem. — Tudtommal már diákéveid során is gyakran jártál külföldön! — Igen, különböző tanfolyamokon és karmes­terversenyeken. 1975-ben például az NDK- ban, egy évvel később Olaszországban voltam dirigensi tanfolyamon, s ugyanabban az eszten­dőben harmadik dijat is nyertem a Premio Res­pighi nevű versenyben. Hasonló rendezvényeken vettem részt Franciaországban, Lengyelország­ban, az NSZK-ban, a Szovjetunióban, Magyaror­szágon, ahol a tavalyi nemzetközi karmesterver­senyen laureátusi címet nyertem. — Egyéb elfoglaltságaid ? — Minden munkám, természetesen, elsősorban a zenéhez kapcsolódik. Szívesen vállalok opera- , vezénylést, a Canticorum iubilo nevű prágai kamaraegyüttes vezetője vagyok, az OPUS és az NSZK-beli Audíofon hanglemezkiadók megbízá­sából viszont digitális technikával készülő ko­molyzenei lemezfelvételeket készítek. — A repertoárod? — Teljességgel nehéz lenne felsorolni, mert kedvenc zeneszerzőim köre bizony meglehető­sen tág. Ha csak az általam leggyakrabban dirigált komponistákat sorjázom, akkor is Ba­­chot, Haydnt, Mozartot, Beethovent, Webert, Schumannt, Verdit, Puccinit, Smetanát, Brahm­­sot, Borogyint, Dvofákot, Ravelt, Kodályt és Moyzest kell megemlítenem. — Mi a véleményed a fiatal közönségről? Többsé­gükben nem rokonszenveznek a komolyzené­vel ... — Hol lett volna jobb ha lefényké­pezlek ? — Az igazság az, hogy bárhol meg lehetett volna csinálni a felvételt, mert az én szakterületem csak ritkán igényel speciális berendezéseket. Híradós vagyok, de nem műszaki szak­emberkent, hanem parancsnokként szolgálok majd az alakulatomnál. Szakterületem a híradósok kiképzé­se, tehát elsősorban emberekkel kel! megtanulnom dolgozni. Mint később kiderült, erre is lehet tudományosan készülni. Kiss Géza törzsőrmester már másodéves korá­ban bekapcsolódott a diákköri tudo­mányos tevékenységbe, s ma már tudományos segéd munkaerő a tan­széken. Ez mindenesetre többlet­­munkát, tanulást jelentett számára, de ő tudatosan vállalta. Amint ké­sőbb beigazolódott, nagyon helyesen ban, ennek ellenére, vagy éppen ezért, édesapám mindenáron azt akarta, hogy katonatiszt legyek. Na­gyon szeretem az édesapámat, ha tízszer ennyit kellene tanulni sem bánnám, csakhogy a kedvében járjak. Lehet, hogy ez így nagyon fellengzős­nek tűnik, de tény, hogy igy van. Persze érdekel is a pálya. Már a gim­názium eiső évfolyamában tudtam, hogy helyesen választottam. Vass Ferenc esete teljesen más. No, nem azért mintha ő rossz tanuló lenne, hanem azért, mert ő civil gim­náziumba járt, s csak közvetlenül az érettségi előtt döntötte el, hogy erre a főiskolára jelentkezik. Ö nem ka­pott a családtól olyan impulzusokat mint Péter. — Eleinte nemigen bíztam magam­ban. Apránként érkeztem el odáig, hogy magabiztossá váljak. Elhallgatott, de éreztem, akar még valamit mondani. — Megmondjam az igazat? — sza­kította meg a szünetet. Azért jöttem erre a főiskolára, mert módfelett ér­dekelt az elektrotechnika, s azt hi­szem, ilyen irányzatú iskolát jobbat aligha taialtam volna az országban. — De ha befejezed a tanulmányai­dat, nemcsak villamosmérnök leszel, hanem katonatiszt is. — Ez igaz, de nem zavar. Amint már céloztam rá, itt a főiskolán jöt­tem rá, hogy alkalmas vagyok a kato­nai pályára. Lehet, hogy minden pá­lyára születni kell, így a katonaira is, ezek szerint én sokáig nem tudtam, hogy minden más pályán pályaté­vesztett lettem volna. KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei — A zenekar élére állva nekem nincs fiatal és nincs öreg koncertközönség. Csak publikum van. Persze, azt is tudom, hogy a közönségszer­vezők számára nem ilyen egyszerű a dolog. Nyilván abban azonban egyetérthetünk, hogy nincs külön felnőtt és külön ifi hangversenykul­túra, legföljebb a fiatalok számára rendezett pedagógiai célzatú nevelői koncertek vannak, hiszen a tizenéves ifjúság törvényszerűen fogé­konyabb az új iránt, mint mondjuk a negyven­évesek középkorosztálya. Az igazi zeneszeretet azonban nem kortól, hanem a műveltséggel párosuló érdeklődési körtől függ. Való igaz, hogy egy tizennyolc éves százszor inkább elmegy egy rock-koncertre, mint egy komolyabb odafigye­lést igénylő hangversenyre. Az én korosztályom és az idősebbek viszont a komolyzene iránt érdeklődnek egyre élénkebben. Nem találok eb­ben semmi kivetnivalót, mert a komolyzene befogadásához a felnőtt korral járó belső har­mónia szükséges. (mik-) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom