A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-04 / 19. szám
te elenyésző az itt álló házakban élő lakosság lélekszáma. A Vencel tér és környéke ezért részint Prága, részint az egész ország „ékszerdoboza". Egy szocialista nagyvárosnak az az exkluzív negyede, ahol nagyforgalmú üzletek, patinás hotelek, utcára helyezett vendéglői teraszok, virágok, színes lámpák vagy reklámok, csillogó kirakatok találhatók. Gyakorlatilag manapság itt a sétáló, nézelődő, kikapcsolódást és felüdülést nyújtó Prágával találkozik az ember, aki azonban nemcsak a téren, hanem a szomszédos utcákba igyekezve az üzletutca-folyosókon a kulturális intézményeknek otthont adó passzázsokban is bolyonghat... Nézze, ha nem tartja időpazarlásnak, menjen fel a Moldva túlsó partján álló petfíni kilátóba és figyelje csak meg: onnan szintén az első pillantásra fölismeri majd a Vencel teret! Elfogadtam a neves műépítész tanácsát, s valóban fölbaktattam a Hradzsintól alig egy jó macskaugrásnyira magasodó kilátótoronyba. Fölsétáltam oda — és valóban a tenyeremen éreztem a várost: a történelmien szép és kulturált városmagot a köréje épített új lakónegyedgyűrűt. Sőt! Mintha valami gyönyörű hajtású falevelet helyeztem volna a tenyeremre, mert fölébe képzelve a verőfényesen tündöklő tavaszi égbolt kupola-nagyitóját úgy tűnt, mintha lelki szemeim előtt az óriás falevél sejtjeinek millióit, az élénken nyüzsgő sokaságot is láttam volna. Azt a békés és gondtalan sokaságot, amely az ország többi lakosával együtt május kilencedikén ünnepli hazánk felszabadulásának örömteli és megnyugtatóan új távlatokat nyitó ünnepét. Az 1945-től eltelt esztendőket sorjázva ebben az évben immár harminckilencedik alkalommal. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György
