A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-27 / 18. szám

Biztatás és gyúrás a döntő mérkőzés félidejében Még egy pillanat és a bíró ..leüti" a kétvállas győzelmet A szerző felvételei Hosszú az út Dunaszerdahelytől (Dunaj­ská Streda) Kassáig (Košice). A Kassai Bentlakásos Sportiskola szabadfogású birkózó versenyt rendez. Oda utazunk! Az autó kényelmes, a gyerek nem fárad, nem alszik el. Alig múlt tizenkét éves. Hosszú hetek munkája, fáradságos edzések, egész­séges elfáradások eredményessége dől most el. Az indulás előtti estén még fél kilóval nehezebb volt, mint amelyik kate­góriában indulni szándékozik. A csupa izom gyerekről a szauna is csak pár dekát vesz le. — Nem baj kisfiam, még holnap is fo­gyasztunk és nem leszel több harminc­­nyolc kilónál — vigasztalja az édesapja, aki egyben erre a versenyre felkészítette, az edzője volt. Ö ismeri a legjobban a fiát, tudja mire képes, bízik benne. A gyerek érzi ezt és ettől megnő az önbizalma. Édesanyja citromot, almát készít az útra, úgysem fogyaszthat mást a gyermek. A hosszú úton mi, felnőttek, meg-megéhe­­zünk, vendégül lát a sok ismerős és rokon. Tömnék Csabába is a jobbnál jobb falato­kat, csirkecombot, krémeš süteményt. Nem lehet, a holnapi eredmény kedvéért. • Jelenleg kétszázhat diákja van a Kassai Bentlakásos Sportiskolának. Az ötödik osztályban kezdenek foglalkozni a gyere­kekkel és a gimnázium második osztályá­ig gondoskodnak róluk. Az igazgatót. Ka­rol Gumánt kérem meg, hogy mutassa be az iskolát. — Szakmai szempontból a testnevelési kormánybizottság irányítja a munkánkat. Persze, a konkrét feladatokat mi látjuk el. Legifjabb tanulóink az ötödikesek. Néme­ly sportágban korán kell kezdeni a szako­sodást és a felkészülést. Az úszók, fiúk és lányok vegyesen, valamint a tornászlá­nyok az ötödikesek. Ezekhez a sportágak­hoz a hetedik osztálytól csatlakozik az atlétika — lányok és fiúk részére —, és a szabadfogású birkózás. A gimnáziumi osz­tályokban sportlövészettel, súlyemeléssel is foglalkozunk. Jelenleg jól menő kézilab­da-csapatunk is van, de ez a sportág nem szerepel az iskola koncepciójában, a jövő­je kétséges. — Miért jó az, ha a sportolni akaró gyermek ebben az iskolában folytatja ta­nulmányait? — Itt megadjuk a lehetőséget, hogy te­hetsége kibontakozhasson. Naponta két­szer tartunk edzést, a gyúró állandóan jelen van, ha kell a pszichológus is közbe­lép. Az étkezés is olyan, amilyenre a spor­tolóknak szükségük van. Mindez csak az alap. A lényeg másban rejlik. Nagy dolog az iskola létrejötte. Most vagyunk a má­sodik tanévben, már sikerült a legjobb edzőket megszerezni a fiatalok mellé. A szabadfogású birkózás edzői, mindhár­man, válogatott sportolók voltak. Tapasz­talatukat, tudásukat átadhatják. Ennek nagyon örülünk. A többi sportágban is hasonló jó a helyzet. A gyúrónk, Kléry László, szintén sportbajnok volt. Madár Pál, a kitűnő atléta, most a mi edzőnk. — Két év rövid idő, tudnak-e már ered­ményt felmutatni ? — Az elmúlt esztendőben, az iskola fenn­állásának első évében, a birkózás volt a legeredményesebb. Csehszlovákiai és szlovákiai bajnokságokon szereztek he­lyezést a sportolóink. Az első bajnokunk úszó volt. Az idén már az atléták is kitünő­en szerepeltek a bajnokságokon. Az iskola puszta léte, az edzőink munkája a gyere­kek meredeken felfelé ívelő fejlődésén jól látható. A rendszeres edzés mellett na­gyon fontos a gyakori mérkőzés, és ezt mi Az értékelésen: balról Peter Letko, Mi­hók László és Ján Károlyi rendezzük. Nem a helyezés a célunk, a bajnokság csak állomás, a verseny csak eszköz. Célunk magasabb, a legmagasabb színvonalon akarjuk képviselni a csehszlo­vák sportot. Úgy érzem, sokkal több ered­ményt kell felmutatnunk, mint eddig, mert az állam nagyon sokat fordít a spor­tolás színvonalának növelésére. — Kik jelentkezhetnek ebbe az iskolá­ba? — Hatáskörünk országos, bár némely sportágra csak a kerületünkből lehet je­lentkezni. Arra kérem minden sportszer­vezet edzőjét, aki már egy bizonyos szin­tet elért a gyerekekkel, hogy adja át ne­künk. Itt biztosított a továbbfejlődés. Ha hírneves sportoló lesz a gyerekből, úgyis a szülőhelyét emlegetik majd. A hírnevet nem vesszük el azoktól a sportegyesüle­tektől, amelyek megtalálták a tehetséges gyerekeket és a kisváros, a falu minden egyes lakosa büszke lehet majd rájuk. — A rendszeres edzés, a versenyek nem mennek-e a tanulás rovására? — Ez nagyon nehéz iskola. Magam is tanár vagyok és edző, azelőtt sportoló voltam. Tudom milyen nehéz összeegyez­tetni a tanulást, a nevelést, a sportolást. Jól tanulni és eredményesen sportolni már önmagában csúcsteljesítmény. A gimnáziumi osztályok átlaga olyan, mint más gimnáziumoké, az öt-nyolc évfolya­mok tanulmányi eredménye még valami­vel jobb. Nem feledjük, hogy diákjainkból válogatott sportolók lesznek, tudásukkal kulturáltságunkat viszik majd hírül. • Délelőtt tíz órától tart a bajnokság. Hat sportszervezet kilencvennégy versenyzője lép szőnyegre. Izgalom, sikerek és kudar­cok színhelye a Lokomotíva Košice ifjúsá­gi edzőközpontja. A bánat és az öröm könnyei — gyerekekről lévén szó — gyakran kicsordulnak. Ilyenkor látszik meg, hogy az „erős" fiúk milyen érzékenyek. Elfoglal­ják helyüket Mihók László és Kiss Mihály bírák. Elismerésükre legyen mondva, mindvégig a helyzet magaslatán, sport­szerűen bíráskodtak. Ján Károlyi, a sport­orvos is leül a kispadra, szerencsére nem akad komolyabb dolga. Peter Letko, Ján Tokár és Juhász Gábor edzők a gyerekei­ket biztatják. Még egy utolsó buzdítás, még egy biztató szó és mehet... Csaba többször is szőnyegre lép. Nem látszik rajta izgalom, csak feszült várako­zás. Tudja, mire képes. Mozdulatai beideg­­ződtek. Egy-egy jól sikerült fogás, szorítás közben még körül is néz: Látjátok? Figyel­tek? Értékelitek? S mi figyeljük. Vannak könnyebb és nehezebb ellenfelei. A végső mérkőzés a legnehezebb. A csoport leg­erősebb ifjai mérik össze tudásukat. Csaba olyan „csomóból" mászik ki, és kerül ki győztesen, amelyet már-már végzetesnek láttunk. Egyéni módon alkalmazta a tan­könyvekben előírt fogásokat. Majdhogy­nem kétvállra fektették már, de fordítani tudott a helyzetén. Felülkerekedett a tár­sán, a győzelem pillanatában felugrott a levegőbe, szinte úszott a boldogságban és levetette magát a szőnyegre, könnye ki­csordult. Nem tudtuk baja esett-e tán és fájdalmában sír? Nem, a boldogságtól lett harmatos az arca. Ismét a magasba szök­kent és ismét az oly sok fáradság színhe­lyére, a szőnyegre. Szeme ragyogott, mint a gyémánt. — Édesapám, megérte! Bajnok let­tem ... Reisz Csaba már ismeri a siker árát. Többet tud az életről, mint sok felnőtt. Hős lett, legyőzte önmagát. FISTER MAGDA 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom