A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-27 / 18. szám
Biztatás és gyúrás a döntő mérkőzés félidejében Még egy pillanat és a bíró ..leüti" a kétvállas győzelmet A szerző felvételei Hosszú az út Dunaszerdahelytől (Dunajská Streda) Kassáig (Košice). A Kassai Bentlakásos Sportiskola szabadfogású birkózó versenyt rendez. Oda utazunk! Az autó kényelmes, a gyerek nem fárad, nem alszik el. Alig múlt tizenkét éves. Hosszú hetek munkája, fáradságos edzések, egészséges elfáradások eredményessége dől most el. Az indulás előtti estén még fél kilóval nehezebb volt, mint amelyik kategóriában indulni szándékozik. A csupa izom gyerekről a szauna is csak pár dekát vesz le. — Nem baj kisfiam, még holnap is fogyasztunk és nem leszel több harmincnyolc kilónál — vigasztalja az édesapja, aki egyben erre a versenyre felkészítette, az edzője volt. Ö ismeri a legjobban a fiát, tudja mire képes, bízik benne. A gyerek érzi ezt és ettől megnő az önbizalma. Édesanyja citromot, almát készít az útra, úgysem fogyaszthat mást a gyermek. A hosszú úton mi, felnőttek, meg-megéhezünk, vendégül lát a sok ismerős és rokon. Tömnék Csabába is a jobbnál jobb falatokat, csirkecombot, krémeš süteményt. Nem lehet, a holnapi eredmény kedvéért. • Jelenleg kétszázhat diákja van a Kassai Bentlakásos Sportiskolának. Az ötödik osztályban kezdenek foglalkozni a gyerekekkel és a gimnázium második osztályáig gondoskodnak róluk. Az igazgatót. Karol Gumánt kérem meg, hogy mutassa be az iskolát. — Szakmai szempontból a testnevelési kormánybizottság irányítja a munkánkat. Persze, a konkrét feladatokat mi látjuk el. Legifjabb tanulóink az ötödikesek. Némely sportágban korán kell kezdeni a szakosodást és a felkészülést. Az úszók, fiúk és lányok vegyesen, valamint a tornászlányok az ötödikesek. Ezekhez a sportágakhoz a hetedik osztálytól csatlakozik az atlétika — lányok és fiúk részére —, és a szabadfogású birkózás. A gimnáziumi osztályokban sportlövészettel, súlyemeléssel is foglalkozunk. Jelenleg jól menő kézilabda-csapatunk is van, de ez a sportág nem szerepel az iskola koncepciójában, a jövője kétséges. — Miért jó az, ha a sportolni akaró gyermek ebben az iskolában folytatja tanulmányait? — Itt megadjuk a lehetőséget, hogy tehetsége kibontakozhasson. Naponta kétszer tartunk edzést, a gyúró állandóan jelen van, ha kell a pszichológus is közbelép. Az étkezés is olyan, amilyenre a sportolóknak szükségük van. Mindez csak az alap. A lényeg másban rejlik. Nagy dolog az iskola létrejötte. Most vagyunk a második tanévben, már sikerült a legjobb edzőket megszerezni a fiatalok mellé. A szabadfogású birkózás edzői, mindhárman, válogatott sportolók voltak. Tapasztalatukat, tudásukat átadhatják. Ennek nagyon örülünk. A többi sportágban is hasonló jó a helyzet. A gyúrónk, Kléry László, szintén sportbajnok volt. Madár Pál, a kitűnő atléta, most a mi edzőnk. — Két év rövid idő, tudnak-e már eredményt felmutatni ? — Az elmúlt esztendőben, az iskola fennállásának első évében, a birkózás volt a legeredményesebb. Csehszlovákiai és szlovákiai bajnokságokon szereztek helyezést a sportolóink. Az első bajnokunk úszó volt. Az idén már az atléták is kitünően szerepeltek a bajnokságokon. Az iskola puszta léte, az edzőink munkája a gyerekek meredeken felfelé ívelő fejlődésén jól látható. A rendszeres edzés mellett nagyon fontos a gyakori mérkőzés, és ezt mi Az értékelésen: balról Peter Letko, Mihók László és Ján Károlyi rendezzük. Nem a helyezés a célunk, a bajnokság csak állomás, a verseny csak eszköz. Célunk magasabb, a legmagasabb színvonalon akarjuk képviselni a csehszlovák sportot. Úgy érzem, sokkal több eredményt kell felmutatnunk, mint eddig, mert az állam nagyon sokat fordít a sportolás színvonalának növelésére. — Kik jelentkezhetnek ebbe az iskolába? — Hatáskörünk országos, bár némely sportágra csak a kerületünkből lehet jelentkezni. Arra kérem minden sportszervezet edzőjét, aki már egy bizonyos szintet elért a gyerekekkel, hogy adja át nekünk. Itt biztosított a továbbfejlődés. Ha hírneves sportoló lesz a gyerekből, úgyis a szülőhelyét emlegetik majd. A hírnevet nem vesszük el azoktól a sportegyesületektől, amelyek megtalálták a tehetséges gyerekeket és a kisváros, a falu minden egyes lakosa büszke lehet majd rájuk. — A rendszeres edzés, a versenyek nem mennek-e a tanulás rovására? — Ez nagyon nehéz iskola. Magam is tanár vagyok és edző, azelőtt sportoló voltam. Tudom milyen nehéz összeegyeztetni a tanulást, a nevelést, a sportolást. Jól tanulni és eredményesen sportolni már önmagában csúcsteljesítmény. A gimnáziumi osztályok átlaga olyan, mint más gimnáziumoké, az öt-nyolc évfolyamok tanulmányi eredménye még valamivel jobb. Nem feledjük, hogy diákjainkból válogatott sportolók lesznek, tudásukkal kulturáltságunkat viszik majd hírül. • Délelőtt tíz órától tart a bajnokság. Hat sportszervezet kilencvennégy versenyzője lép szőnyegre. Izgalom, sikerek és kudarcok színhelye a Lokomotíva Košice ifjúsági edzőközpontja. A bánat és az öröm könnyei — gyerekekről lévén szó — gyakran kicsordulnak. Ilyenkor látszik meg, hogy az „erős" fiúk milyen érzékenyek. Elfoglalják helyüket Mihók László és Kiss Mihály bírák. Elismerésükre legyen mondva, mindvégig a helyzet magaslatán, sportszerűen bíráskodtak. Ján Károlyi, a sportorvos is leül a kispadra, szerencsére nem akad komolyabb dolga. Peter Letko, Ján Tokár és Juhász Gábor edzők a gyerekeiket biztatják. Még egy utolsó buzdítás, még egy biztató szó és mehet... Csaba többször is szőnyegre lép. Nem látszik rajta izgalom, csak feszült várakozás. Tudja, mire képes. Mozdulatai beidegződtek. Egy-egy jól sikerült fogás, szorítás közben még körül is néz: Látjátok? Figyeltek? Értékelitek? S mi figyeljük. Vannak könnyebb és nehezebb ellenfelei. A végső mérkőzés a legnehezebb. A csoport legerősebb ifjai mérik össze tudásukat. Csaba olyan „csomóból" mászik ki, és kerül ki győztesen, amelyet már-már végzetesnek láttunk. Egyéni módon alkalmazta a tankönyvekben előírt fogásokat. Majdhogynem kétvállra fektették már, de fordítani tudott a helyzetén. Felülkerekedett a társán, a győzelem pillanatában felugrott a levegőbe, szinte úszott a boldogságban és levetette magát a szőnyegre, könnye kicsordult. Nem tudtuk baja esett-e tán és fájdalmában sír? Nem, a boldogságtól lett harmatos az arca. Ismét a magasba szökkent és ismét az oly sok fáradság színhelyére, a szőnyegre. Szeme ragyogott, mint a gyémánt. — Édesapám, megérte! Bajnok lettem ... Reisz Csaba már ismeri a siker árát. Többet tud az életről, mint sok felnőtt. Hős lett, legyőzte önmagát. FISTER MAGDA 13
