A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-20 / 17. szám

alkalommal a kamarakórus és a Csipcsirip népdalkor szolgáltatja az ünnepi műsort az esküvőkön, a névadókon, az ötvenévesek, valamint a nyugdíjasok találkozóján. Az iskola kezdeményezésére a helyi nem­zeti bizottság hozzájárulásával Honismereti Házat rendeztek be. Itt tekinthetők meg a környék munkásmozgalmi múltjával, a régi falusi élettel kapcsolatos dokumentumok és tárgyak. A községfejlesztési és -szépítési akciók rendszeres résztvevője a CSEMADOK helyi szervezetének tagsága. Rendszerint kétszáz munkaórát vállalnak, de az elmúlt esztendő­ben, amikor az óvodát építették, hatszázat dolgoztak. — Huszonöt évvel ezelőtt egy nádfedeles faluba kerültem — mondja Szikhart Zsuzsa. — Nádfedél már csak mutatóba maradt, de nem csupán a falu külső arca változott, hanem az élet is. Olyan jó műsoraink vannak, hogy a környéken is híre jár. A ma este elhangzó Garai Gábor verset visszafojtott lélegzettel hallgatta és megértette a közön­ség. Végre van hajlékunk! Egy év alatt ké­szült el, a tartalommal való megtöltése sem okoz gondot. Nálunk nem gond bevonni az ifjúságot a munkába. Még iskoláskorban megszokják a szereplést. A Napsugár gyer­mek színjátszó együttesből alakult a Csiribi­ri-csoport. Ők azok, akik mindent tudnak a színpadon. Ha kell, énekelnek, ha kell, ját­szanak. Minden gátlást levetkőzve komédi­­áznak most is, a Vásári komédiák című összeállításban. Nagy Ágota, a Csiribiri „be­mondónője", kilenc évig volt a Napsugár tagja. Még gimnazista korában is hazajárt a próbákra. Az eredmény önmagáért beszél. Bock Andrea úgy adja elő a Karinthy karcolatot, mint egy kész művész. Földes Ildikó és Lengyel Zsuzsa a csoport vezetője, szintén Szikhart Zsuzsa tanítványai. Nevelő­­nö az iskolában, de már bábcsoportot vezet. Az ünnepi esten nemcsak az újjáéledt énekkart hallhattuk és láthattuk, hanem a színjátszók is felidézték egykori fénykorukat. Részletet mutattak be a Szeretve mind a vérpadig című színműből, amelynek „ősbe­mutatóját" 1968-ban tartották. Az biztos, hogy a helyi nemzeti bizottság és a földmüvesszövetkezet állandó segítsége nélkül nem lett volna ilyen zavartalan és eredményes az elmúlt harmincöt esztendő. Kiváló összmunka folyik a tömegszervezetek között. Az eredményes munkáért a CSEMA­DOK járási bizottsága Szikhart Zsuzsának, aki tizenegy évig volt a helyi szervezet elnöke emlékérmet adnak át. — A jó munka nemcsak az én érdemem — mondja Zsuzsa. — Olyan gazdasági fele­lősök és jegyzőkönyvvezetők, lelkes vezető­ségi tagok álltak mellettem a huszonöt év alatt, akikkel nagyon könnyű volt dolgozni. A jubileum számadásra késztette a CSE­MADOK alistáli helyi szervezetének tagjait. Az út elején csak remélték, hogy idáig eljut­nak. Az utánpótlásról, a folytonosságról ide­jében gondoskodtak. A távoli jövőbe néznek, a békés mát őrzik, a szebb holnapot építik. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei A Gsemadok életéből MINDEN HARMADIK... • Csallóköz apró falvainak egyike Gomba (Hubice). A községben szlovákiai viszonylatban is az elsők között 1950-ben — alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. Negyvennyolc februárjának szellemét, nemzetiségi kultú­ránk szabad kibontakoztatásának lehetősé­gét itt is megértették az emberek, s az újonnan összeverbuválódott kis közösség — a Kilinger tanító-házaspár vezetésével — lelkesen látott munkához. Egy régi uradalmi épületet kultúrházzá építettek át társadalmi munkában, s máris megvolt a hely az első rendezvények számára. Természetes, hogy ök is a színjátszással kezdték. Munkatervük első feladataként Horony Jenő, Maries Ilon­ka, Deszkás László és még néhányan. Nagy Ernő irányításával szorgalmasan tanulták a Duda Gyuri című darabot. Hogy nagy sikerük volt. azt talán mondani sem kell, sokkal lényegesebb viszont, hogy a frissen alakult helyi állami gazdaság vezetői, bízva a cso­port jövőjében, megadták a szükséges segít­séget a községben levő egykori grófi kastély nagytermének kultúrházzá való átalakításá­hoz. Ezzel egyidejűleg új berendezést vásá­roltak, új díszleteket készítettek, egyszóval sokkal méltóbb környezetben dolgozhattak tovább, hiszen — most már elárulhatjuk — az előző, hevenyészve átépített kultúrház eredetileg ököristálló volt... Új otthonukat a Csikós című darab premierjével avatták, mely darabot a Kilinger házaspár tanította be. Ezzel a színmüvei mutatkoztak be szű-EGY PLENÁRIS ÜLÉSRŐL Március 17-én Rimaszombatban (Rim. So­­bota) plenáris ülést tartott a CSEMADOK járási bizottsága. Az ülésnek ünnepi jellege volt, ahol megemlékeztek Szövetségünk megalakulásának 35. évfordulójáról és kitün­tették a járás legjobb amatőr csoportjait, illetve azok vezetőit és a hosszabb időn át lelkesen tevékenykedő CSEMADOK-vezető­­ket, tagokat. A kitüntetéseket (a CSEMA­­DOK-emlékérem arany, ezüst és bronz foko­zatát) dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára nyújtotta át nekik. A párt- és állami szervek járási képviselői is több dísz­oklevelet adtak át az arra érdemeseknek, megköszönve a jó együttműködést. Az ülésen a járási bizottság tavalyi munká­ját is értékelték. Megtudtuk például hogy a szervezeti élet területén legfontosabb fela­datuknak a tagsági bázis erősítését tartották. Megalakították a járás 80. helyi szervezetét (Szentkirályon). A 80 helyi szervezetben ma már 6726 tag tevékenykedik, 333 taggal több, mint 1982-ben. Nagy figyelmet szenteltek a sajtó terjesz­tésének, a Hétnek 101, az Új Szónak 144 új előfizetőt szereztek. Ami a népművelés, pontosabban a politi­kai nevelés és a tudományos ismeretek ter­jesztését illeti, a történelmi-honismereti szakbizottsággal együttműködve különböző előadói segédanyagot adtak ki, melyeket a helyi szervezetek előadások, emlékestek ren­dezésénél használhatnak. Ezen kívül a politi­kebb pátriájuk határain túl is, nevezetesen Békén (Mierovo), Csákányban (Cakany) és Csenkén (Cenkovce). A sikerről csak annyit, hogy ezeket a fellépéseket követően a gom­bai színjátszók egymás után kapták a meghí­vásokat a környékbeli falvakba. A hírnév — mert ez már kétségtelenül az volt — kötelez, ezért, miközben még javában aratták a sike­reket a Csikóssal, már szorgalmasan tanulták a következő darabot, a Katicát. Újabb esz­tendő — még mindig csak 1954-et írunk! — újabb darab, újabb siker. A tapasztalat és az egyre nagyobb rutin folyamatossá tette a munkájukat, olykor csak úgy „évad közben", ráadásként tanultak be egy-egy rövid vígjá­tékot, mint például a Fényképészt vagy a Triciklit. Frenetikus sikere volt a darabnak és szereplőinek: Kubovics Lászlónak, Martai Mártának, Szlanyina Lászlónak, Csehy Fe­rencnek, Fehér Lászlónak. Deszkás Bélának, Madarász Teréziának, Jamrich Celesztinnek, Horváth Ferencnek. Aztán jött a János vitéz... A díszletek, kosztümök és egyéb kellékek beszerzése után mi tagadás, alig maradt valami a szer­vezet pénztárában, de ez az állapot nem tartott sokáig, mert a darabot végig telt ház előtt játszották. Közben persze nemzedék­­váltásra is sor került, de ekkorra már nem­hiába volt hagyománya a községben a szín­játszásnak. A fiatalok — Maries Frigyes, Mikóczi Misi, Molnár Vince, Maries Hédi, Johancsik Irma, Stermenszky Magda és tár­saik — zökkenőmentesen illeszkedtek be a gárdába. Zömmel már ök játszották a követ­kező darabot, a Dzsómárt szőnyegét olyan sikerrel, hogy az első előadás után néhány néző nem volt hajlandó elmozdulni a helyé­ről; követelték a darab azonnali megismétlé­sét... • Bár Gombán mindig is a színjátszás alkot­ta a CSEMADOK munkájának leglátványo­kai és tudományos ismeretek terjesztése érdekében 62 előadást tartottak. A tagság jogi nevelését 1983-ban a CSE­MADOK JB mellett működő jogi szakbizott­ság irányította, s e bizottság tagjai tizenhá­rom előadást tartottak, jól együttműködtek a Szocialista Akadémia Járási Bizottságával és a JNB kulturális osztályával. Irodalomnépszerűsitő előadásra a múlt év folyamán 18 alkalommal került sor és 11 - író-olvasó találkozót szerveztek (Fábry Ist­ván, Mács József és Kovács Magda részvé­telével). A találkozók alkalmával és a könyv­hónap keretében könyvkiállításokra is sor került. Az irodalmi és nyelvművelő rendezvé­nyeket jobbára a könyvhónapban, illetve a Tompa Mihály Kulturális Napok alkalmából szervezték. A járási bizottság munkáját aktívan segíti a történelmi-honismereti szakbizottság, amely tavaly egyes helytörténeti anyag feldolgozá­sát végezte. Az anyagot főleg Lénártfalán (Lenártovce), Hanván (Chanava), Csízben (Cíz) gyűjtötték. A feldolgozott segédanyag­ból kiindulva a járás helyi szervezetei 22 történelmi-honismereti előadást rendeztek. A járásban három művelődési klub műkö­dik — közülük a rimaszombati Tompa-klub és a Safárikovo-i Palóc-klub működik rend­szeresen. A járási bizottság az előző évekhez hason­lóan tavaly is meghirdette a színjátszó cso­portok (felnőtt-, gyermekszínjátszás és báb­­színjátszás) és irodalmi színpadok járási ver­senyét. A verseny folyamán az értékelő bi­zottság a feledi, (Jesenské) a baracai (Barca) és a bátkai csoportot találta a legjobbnak. sabb részét, a kultúra távolról sem korlátozó­dott csupán a színpadra. Ahogy mozgal­munk az évek során egyre újabb rendezvé­nyekkel, versenyekkel gazdagodott, úgy vált egyre sokrétűbbé a kis falu kulturális élete. A színjátszókon kívül a vers- és prózamondók is bekapcsolódtak a járási versenyekbe, rendszeressé váltak a különféle kiállítások, újjáélesztettek egy régi farsangi népszokást, a dőrejárást. Ez utóbbi tény annál is örven­­detesebb, mivel e tréfás farsangbúcsúztató néphagyomány ma már csak a Csallóköz néhány falujában él. Amióta Gombán — elsősorban Lengyel Vince kezdeményezésé­re — vagy harminc évvel ezelőtt újra felele­venítették. egyetlen esztendőben sem ma­radhat el, s ünnepnapnak számít a köz­ségben. • Lassan elérkeztünk a jelenhez, annál is inkább, mert ez a rövid történelmi áttekintés éppen a legutóbbi dőrejárás nyomán szüle­tett meg. Ezt megtekintendő (lefényképezen­dő, megírandó) látogattam el egy március eleji vasárnap délutánon az aprócska faluba, hogy a cigánykerekeket hányó, képtelenebb­nél képtelenebb jelmezekbe öltözött, malac­lopó, tyúkriogató „dörékef' óriási hahotával kísérő tömegekhez csatlakozva összecsipe­gessem az emberektől, mindenekelőtt azon­­ba Szlanyina László CSEMADOK-elnöktöl és dr. Brányik Györgytől, a szervezet krónikásá­tól Gomba „újkori kultúrtörtónelmének" mo­zaikjait. S amivel még feltétlenül tartozom, hiszen illő lenne végre az írás címét is megmagya­rázni : a CSEMADOK gombai helyi szerveze­tében jelenleg mintegy százhúszan dolgoz­nak. A szövetségnek tagja tehát — s ez az arány önmagáért beszél — a község minden harmadik felnőtt polgára. VASS GYULA Gyermekcsoportok közül legjobb a rimaszé­­csi (Rimavská Sec) alapiskola csoportja lett. A táncmozgalom területén nem valami rózsás a helyzet, hiszen a járásban csak a rimaszombati Gömör együttes működik rendszeresen. Más a helyzet a gyermekcso­portoknál. Nyolc gyermekcsoport működik a járásban, közülük legeredményesebben a gortvai alapiskola tánccsoportja, amely több alkalommal lépett fel járási és körzeti ren­dezvényeken, a zselizi Országos Népművé­szeti Fesztiválon például első lett. A járás két vegyeskara (Rimaszombat. Tor­naija) körül az előbbi a híresebb, hiszen, hogy mást ne mondjunk, minden alkalommal részt vett a Kodály-napokon s három Arany­koszorúval is dicsekedhet. A húszéves kórus vezetője az ülés vitájá­ban mégis arra panaszkodott, hogy kevés anyagi és erkölcsi támogatásban részesül­nek. főleg nagyon kevés a fellépési alkalom, szinte semmi a Kodály-napokon kívül. Egyébként a plenáris ülésen, ha nem is túl gazdag, de érdekes vita bontakozott ki, töb­bek között szó volt az ifjúság (diákok) bevo­násáról a CSEMADOK munkájába, a Hét terjesztéséről főleg az iskolákban, Hét-anké­­tok szervezéséről, a járási szervekkel való szorosabb együttműködés szükségességé­ről. a szomszédos járások kulturális tevé­kenységének koordinálásáról, műsorcseréről stb. A felszólalók ötleteinek zömét a járási bizottság feltehetően hasznosítja majd az elkövetkezendő időszakban. Zs. NAGY LAJOS 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom