A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-20 / 17. szám
A Gsemadok életéből Játék az iskolában Földes Ildikó a bábosok között A sportklub MESSZIRE VILÁGÍTÓ ABLAKSZEM Messzire világit az alistáli (Hrobonovo) Sport Club ablakszeme. Fényárban úszik a nagyterem. Ünneplőbe öltözött emberek ülik körül az asztalokat. A várakozás izgatott perceiben ismerkedem meg a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőivel és sok-sok kedves műkedvelő színjátszóval, énekkari taggal, lelkes fiatallal. Megalakulásának 35. évfordulóját ünnepeli a CSEMADOK alistáli helyi szervezete. Az ünnepségre eljöttek a falu vezetői. — Játszottunk, énekeltünk, másoknak is örömet szereztünk. Megérte. Értelmes volt, tartalmas volt. Születésnapot ünnepelünk, emlékeket kötünk csokorba. Tárgyilagosan számba vesszük a megtett utat — mondja Szikhart Zsuzsa tanítónő. — Az indulás dátuma 1949. Akkor ötvenhatan voltunk. Szabó László állt az élre. Az alakulás után fellendült a kulturális élet. Színjátszó csoport alakult, 27 darabot mutattunk be. Munkánkat az igényesség jellemezte. A járás amatőr színjátszóinak élvonalába tartoztunk. Egy-egy darabot tizenöt-húsz alkalommal is játszottunk. 1972-ben volt az utolsó színházi bemutatónk. Szikhart Zsuzsa (balról) és Lengyel Zsuzsa a könyvek között — Miért hagyták abba a színjátszást? — kérdezem Szikhart Zsuzsától, miután véget ért a műsoros est. — A legfőbb ok. a kultúrház műszaki berendezésének az elavulása. A lakosság és önmagunk művelését, szórakoztatását nem hagytuk abba. Megépült ez a sportklub, itt mindent rendezhetünk. Igaz, színpad nincs, de azért a céljainknak megfelel. Később Kun István elmondta, hogy itt nem azt nézik, mit miért nem lehet végrehajtani, hanem azt, hogy az adottságokat, a lehetőségeket kihasználva hogyan lehet a legtöbbet nyújtani. A klub felépítésére nagyon büszkék lehetnek az alistáliak. A munkából mindenki alaposan kivette a részét. A helyi földművesszövetkezet anyagiakkal, az emberek két kezük erejével járultak hozzá a mű létrehozásához. Megérte a fáradozást. Gyönyörű, szép, tiszta környezetben zajlik most a falu társadalmi és kulturális élete. Szikhart Zsuzsa beszámolójából megtudom hogy az eltelt harmincöt év alatt a színielőadások mellett gyakran rendeztek teaesttel egybekötött kabaré-műsorokat. Ezeken találkoztak a generációk. A Szálkái mulatság című tánckompozícióval kerületi versenyen volt a tánccsoport. Sokáig működött az együttes, de végül utánpótlás híján feloszlott. Más utánpótlásról gondoskodtak. Majdnem ugyanazon szülők gyermekei járták a nyitótáncot a mai ünnepi esten. Ez is folytonosság. Az idő múlásával megváltoztak a helyi szervezeten belüli munkaformák. Irodalmi és kisszinpadi együttesek alakultak. A felnőttek Radnóti, Illyés, Petőfi összeállításokat adtak elő, a kicsinyekből alakult a Csipcsirip csoport; nem egyszer a Dunamenti Tavasz díjazottja voltak. A hazai magyar irodalom népszerűsítése, a könyvvel való munka, az író-olvasó találkozók rendezése mindig is szívügye volt a helyi szervezetnek. Igaz, munkájában soha sem volt egyedül, az iskola, a társadalmi és tömegszervezetek mindig társultak a rendezéshez. — Ilyen alkalmakkor több száz könyvet is eladtunk, az író-olvasó találkozón a szerző műveiből részleteket adtunk elő. Nagy gondot fordítunk a zene, az énekkultúra ápolására. Anyanyelvűnk ápolása mellett ezt tartjuk a legfontosabb feladatunknak. Itt alakult a Pántlika népzenei együttes, négy tagja a falunkból való, de anyagi okok miatt a Járási Művelődési Házhoz csatlakoztak. Tíz évvel ezelőtt alakult a vegyeskar, több helyi és járási szintű rendezvény részese volt, de négy évvel ezelőtt feloszlott. Egykori karnagyunk, Teleky Miklós, ma is eljött közénk. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem Teleky Miklóst, mi a véleménye a falu dalos ajkú lakosairól. — Négy évig vezettem a vegyeskart. Szerettem velük dolgozni, de fárasztó volt az utazás. Bárcsak mindig annyian lettek volna, mint ma! Szinte a fél falu kivonult a színpadra. Csodálatos dolog ez! Négy évi szünet után ismét összeálltak próbálni és sikeres volt a fellépés. Csak úgy zengett a terem, amikor dalra fakadtak. Lengyel Zsuzsa nem csak a helyi szervezet elnöke, hanem pedagógus is, méghozzá zeneszakos. Fiatal még, de már felnőtt az énekkarhoz. Nagyon jól csinálja, szeretném, ha most már együtt maradnának. Lengyel Zsuzsának nem ez az egyetlen énekkar van a keze alatt. További kettőt az iskolások közül alakított. Egyet a kisebbekből, egyet a nagyobbakból. így biztosítja az utánpótlást. — Zenei anyanyelvűnk ápolása érdekében létrehoztuk a népdalkört. Repertoárunk csallóközi dalokból, megzenésített Petöfi-versekböl és Ág Tibor által gyűjtött népdalokból áll. Fájó dolog, hogy épp nekik a legkevesebb a fellépési lehetőségük, predig a szereplés élteti a csoportokat. Hónapról-hónapra hallatja hangját a helyi szervezet híradós csoprortja. Sorra veszik a különböző társadalmi eseményeket, évfordulókat, jeles naprokat és a hangosbemondón keresztül műsort közvetítenek a falu lakosságának. Itt lépnek fel a faluból kikerülő járási, kerületi vers- és prózamondó versenyek résztvevői. A Polgári Ügyek Testületének munkájába is bekapcsolódnak. Néhány 10
