A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-20 / 17. szám

A Gsemadok életéből Játék az iskolában Földes Ildikó a bábosok között A sportklub MESSZIRE VILÁGÍTÓ ABLAKSZEM Messzire világit az alistáli (Hrobonovo) Sport Club ablakszeme. Fényárban úszik a nagyte­rem. Ünneplőbe öltözött emberek ülik körül az asztalokat. A várakozás izgatott percei­ben ismerkedem meg a CSEMADOK helyi szervezetének vezetőivel és sok-sok kedves műkedvelő színjátszóval, énekkari taggal, lel­kes fiatallal. Megalakulásának 35. évfordulóját ünne­peli a CSEMADOK alistáli helyi szervezete. Az ünnepségre eljöttek a falu vezetői. — Játszottunk, énekeltünk, másoknak is örömet szereztünk. Megérte. Értelmes volt, tartalmas volt. Születésnapot ünnepelünk, emlékeket kötünk csokorba. Tárgyilagosan számba vesszük a megtett utat — mondja Szikhart Zsuzsa tanítónő. — Az indulás dátu­ma 1949. Akkor ötvenhatan voltunk. Szabó László állt az élre. Az alakulás után fellendült a kulturális élet. Színjátszó csoport alakult, 27 darabot mutattunk be. Munkánkat az igényesség jellemezte. A járás amatőr szín­játszóinak élvonalába tartoztunk. Egy-egy darabot tizenöt-húsz alkalommal is játszot­tunk. 1972-ben volt az utolsó színházi be­mutatónk. Szikhart Zsuzsa (balról) és Lengyel Zsuzsa a könyvek között — Miért hagyták abba a színjátszást? — kérdezem Szikhart Zsuzsától, miután véget ért a műsoros est. — A legfőbb ok. a kultúrház műszaki be­rendezésének az elavulása. A lakosság és önmagunk művelését, szórakoztatását nem hagytuk abba. Megépült ez a sportklub, itt mindent rendezhetünk. Igaz, színpad nincs, de azért a céljainknak megfelel. Később Kun István elmondta, hogy itt nem azt nézik, mit miért nem lehet végrehajtani, hanem azt, hogy az adottságokat, a lehető­ségeket kihasználva hogyan lehet a legtöb­bet nyújtani. A klub felépítésére nagyon büszkék lehetnek az alistáliak. A munkából mindenki alaposan kivette a részét. A helyi földművesszövetkezet anyagiakkal, az em­berek két kezük erejével járultak hozzá a mű létrehozásához. Megérte a fáradozást. Gyö­nyörű, szép, tiszta környezetben zajlik most a falu társadalmi és kulturális élete. Szikhart Zsuzsa beszámolójából megtu­dom hogy az eltelt harmincöt év alatt a színielőadások mellett gyakran rendeztek teaesttel egybekötött kabaré-műsorokat. Ezeken találkoztak a generációk. A Szálkái mulatság című tánckompozícióval kerületi versenyen volt a tánccsoport. Sokáig műkö­dött az együttes, de végül utánpótlás híján feloszlott. Más utánpótlásról gondoskodtak. Majdnem ugyanazon szülők gyermekei jár­ták a nyitótáncot a mai ünnepi esten. Ez is folytonosság. Az idő múlásával megváltoztak a helyi szervezeten belüli munkaformák. Irodalmi és kisszinpadi együttesek alakultak. A felnőttek Radnóti, Illyés, Petőfi összeállításokat adtak elő, a kicsinyekből alakult a Csipcsirip cso­port; nem egyszer a Dunamenti Tavasz díja­zottja voltak. A hazai magyar irodalom népszerűsítése, a könyvvel való munka, az író-olvasó találko­zók rendezése mindig is szívügye volt a helyi szervezetnek. Igaz, munkájában soha sem volt egyedül, az iskola, a társadalmi és tö­megszervezetek mindig társultak a rende­zéshez. — Ilyen alkalmakkor több száz könyvet is eladtunk, az író-olvasó találkozón a szerző műveiből részleteket adtunk elő. Nagy gon­dot fordítunk a zene, az énekkultúra ápolá­sára. Anyanyelvűnk ápolása mellett ezt tart­juk a legfontosabb feladatunknak. Itt alakult a Pántlika népzenei együttes, négy tagja a falunkból való, de anyagi okok miatt a Járási Művelődési Házhoz csatlakoztak. Tíz évvel ezelőtt alakult a vegyeskar, több helyi és járási szintű rendezvény részese volt, de négy évvel ezelőtt feloszlott. Egykori karna­gyunk, Teleky Miklós, ma is eljött közénk. Kihasználtam az alkalmat és megkérdez­tem Teleky Miklóst, mi a véleménye a falu dalos ajkú lakosairól. — Négy évig vezettem a vegyeskart. Sze­rettem velük dolgozni, de fárasztó volt az utazás. Bárcsak mindig annyian lettek volna, mint ma! Szinte a fél falu kivonult a színpad­ra. Csodálatos dolog ez! Négy évi szünet után ismét összeálltak próbálni és sikeres volt a fellépés. Csak úgy zengett a terem, amikor dalra fakadtak. Lengyel Zsuzsa nem csak a helyi szervezet elnöke, hanem peda­gógus is, méghozzá zeneszakos. Fiatal még, de már felnőtt az énekkarhoz. Nagyon jól csinálja, szeretném, ha most már együtt maradnának. Lengyel Zsuzsának nem ez az egyetlen énekkar van a keze alatt. További kettőt az iskolások közül alakított. Egyet a kisebbek­ből, egyet a nagyobbakból. így biztosítja az utánpótlást. — Zenei anyanyelvűnk ápolása érdekében létrehoztuk a népdalkört. Repertoárunk csal­lóközi dalokból, megzenésített Petöfi-ver­­sekböl és Ág Tibor által gyűjtött népdalokból áll. Fájó dolog, hogy épp nekik a legkeve­sebb a fellépési lehetőségük, predig a sze­replés élteti a csoportokat. Hónapról-hónapra hallatja hangját a helyi szervezet híradós csoprortja. Sorra veszik a különböző társadalmi eseményeket, évfor­dulókat, jeles naprokat és a hangosbemon­dón keresztül műsort közvetítenek a falu lakosságának. Itt lépnek fel a faluból kikerülő járási, kerületi vers- és prózamondó verse­nyek résztvevői. A Polgári Ügyek Testületé­nek munkájába is bekapcsolódnak. Néhány 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom