A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-20 / 17. szám
Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Fábry Zoltán : Összegyűjtött írásai 4 A Madách Kiadó jóvoltából Fábry összegyűjtött írásainak immár negyedik kötetét veheti kézbe az olvasó. Hat-nyolc kötetre tervezik ezt az impozáns sorozatot, amely nemcsak Fábry közírói tevékenységét érzékelteti, azt a szinte sziszifuszi munkát, amelyet annyiszor újra kezdett, hanem azt a szigorú és következetes elkötelezettséget is, amellyel minden időben kiállt a szocializmus, az antifasizmus és a béke ügye mellett. Szlovenszkói, szlovákiai környezetben dolgozott, hegyek között, szinte elzártan, szelleme azonban szabadon csapongott, szeme nem csak a hazai dolgokra látott rá, érzékeny figyelemmel kísérte a világ eseményeit is. Amit olvasott, tapasztalt azon melegében megírta s ellátta véleményének jegyével. Aszkétának mondották, ezek az írások azonban az ellenkezőjét bizonyítják: szerette az életet, az embert, hiszen éppen ezért ostorozta olyan állhatatos szenvedéllyel az emberiség ellenségeit, az emberi kultúra rombolóit, a fasizmust. A Fábry-sorozat negyedik kötete az 1934—37 között napvilágot látott cikkeket, jegyzeteket, recenziókat, kritikákat tartalmazza. Ezekről az írásokról mondja Korparancs című kötetének előszavában: „a szlovenszkói magyar író küldetését példázzák, aki csak itt, ezen a periférián — népe és földje mindennapjából ki nem szakadva (...) végezheti el korszerű feladatát: egy szabadabb, szociálisabb magyar mentalitás kialakítását (...) Az utolsó órában, amikor a fasizmus csizmaléptei mindenfelől szociális igenlésünk elfojtására indulnak, nem lehet igazabb és fontosabb feladatunk, mint a változtatni muszáj korparancsát a magyar szellemiség elfásult, antiszociális síkján is elvégezni." Ha átlapozzuk a több mint ötszáz oldalas kötetet, szembetaláljuk magunkat azokkal az égető kérdésekkel, amelyek Csehszlovákiát, Európát és a nagyvilágot foglalkoztatták. Fábry sohasem tért mellékvágányra, ő mindig jó érzékkel hámozta ki, mi az, amiről írnia kell, ami életbevágó, megszívlelendő, jövőbe mutató. Természetesen néha tévedett is, különösen az írók megítélésében, ha elragadtatta szenvedélye. Ezek a tévedések azonban mit sem vonnak le emberi és írói nagyságából, annál is inkább, mert utólag korrigálta tévedéseit. A béke, a haladás, és a kultúra ellenségeinek megítélésében azonban sohasem tévedett. A bekövetkező szörnyű események őt igazolták.-dénes-Az Alföld települései és lakói Az Alföld jellegzetes vonásainak alakulását, sajátos útját követi nyomon könyvében Hollander a 20. század negyvenes éveinek kezdetéig. Dr. Arie N. J. Den Hollander szociológus, az amszterdami egyetem egykori professzora a szórványtelepülések történetével, lakóik életmódjával foglalkozott. Az Alföld — mint Európa legnagyobb szórványtelepülésü vidéke — a nyugat-európai etnográfusok, szociológusok munkái alapján került érdeklődése középpontjába. Első ízben 1936-ban tett hosszabb látogatást Magyarországon azzal a szándékkal, hogy a nyugat-európai tájaktól annyira különböző Alföld települési sajátosságait megismerje. Ezután is többször töltött el hosszabb időt az Alföldön és városaiban. Magyarországi kutatásai során olyan kiváló tudósok voltak segítőtársai, mint Györffy István, Mendol Tibor és Fél Edit. Kutatásai során szerzett ismereteit foglalta össze 1947-ben Amszterdamban megjelentetett könyvében. 1974-ben utolsó magyarországi látogatása alkalmából, amikor a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén előadást is tartott, merült fel könyvének magyar nyelven történő megjelentetése. Az előkészületekben még részt vett, de a könyv megjelenését már nem érhette meg. Den Hollander könyvében visszavezeti az olvasót az 1930-as évekbeli Alföldre; városaiba, falvaiba, tanyáira. Részletesen ismerteti a tanyatelepülés kialakulását az első településformáktól kezdve a kétbeltelkes matyó falvakon keresztül, egészen a tanya végleges kialakulásáig. Bemutatja az Alföld lakóinak életmódját, szokásait, mindennapi életüket és gondjaikat. Egyedülállónak tartja a parasztvárosokat, a nagy kiterjedésű óriásfalvakat, melyekhez hasonlók nem találhatók sehol a világon ilyen számban és ilyen környezetben. Hasonlóképpen páratlannak tartja a tanyavilág létrejöttének módját, akárcsak lakóinak életét és társadalmi, gazdasági problémáit is. Figyelemreméltónak és fontosnak tartja a településformát létrehozó okok alapos vizsgálatát, mivel az egyet s mást elárul az emberiség településtörténetéről is. A maga nemében páratlan „történelemkönyv" Hollander professzor munkája, kuriózum a történelmi, a szociológiai és a néprajzi müvek sorában, azóta sem írt nyugateurópai ember ilyen szakavatottan Magyarország e sajátos tájegységéről. A lenyűgöző szöveget korabeli fényképfelvételek teszik még hitelesebbé, vonzóbbá. Méry Margit HANGLEMEZ Titkos út Nemrégiben örvendeztem egy jegyzetben annak, hogy az utóbbi esztendőkben — kezdve az 1977-es Regélötő, Vitai Ildikó Mesebeli madár című lemezén és Halász Judit lemezein (Amikor én még kislány voltam, Kép a tükörben. Mákosrétes, Helikoffer) keresztül egészen az elmúlt esztendő vége felé megjelent Tündérkaszinóig — milyen szépen szaporodnak a gyermekeknek készülő hanglemezek, melyek között a mesék, gyerekdalok és gyermekversek egyként megtalálhatók. Úgy tűnik, valóban nincs már messze az az idő, amikor a gyerekek, a szülök és a pedagógusok egyaránt kedvükre válogathatnak a gyermekek szórakoztatását és nevelését egyszerre szolgáló, a lehető legtisztább forrásokból merítő, nívós hanglemezek között. Egészséges és minden tekintetben üdvözölhető jelenség, hogy a legnépszerűbb színészek, zenészek és énekesek egyre szívesebben fordulnak a gyermekközönség felé, s már-már mozgalomszerűen írnak zenét a gyerekeknek és éneklik az értékekben, csúcsteljesítményekben oly gazdag magyar gyermekvers-költészet legszebb darabjait. E hanglemezek között egyike a legújabbaknak Muszty Bea és Dobay András nagylemeze, a Titkos út, amely tizenöt gyermekvers-feldolgozást tartalmaz a szerzők előadásában. A titkos utat — Nemes Nagy Ágnes verse szerint — könnyű megtalálni, csak egy kis képzelőerő szükségeltetik hozzá : elpször el kell indulni, aztán balra fordulni, s az ember már rá is találhat a gyermeki csodák és a szárnyaló képzelet világában. Nemes Nagy Ágneséin kívül még Orbán Ottó, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor méltán népszerű szövegeit halljuk vissza a lemezről, s valahogy — nem egészen érthető okokból — bekerült ebbe a válogatósba Britt G. Halqvist egy verse is. A szerzők igencsak kedvelik a bluest, é% a western-muzsikát; nagy előszeretettel építenek a különös és a groteszk-tréfás hanghatásokra, de a lágy lírától, a titokzatosan, sejtelmesen hangzó dallamoktól sem idegenkednek. S noha helyenként vitánk is van a szerzőpárossal (például Orbán Ottó Hattyújának nem különösebben eredeti megoldásai, vagy Tamkó Sirató Károly Fura című verse játékosságának elsikkadása miatt), a nagylemez legsikerültebb darabjai — Orbán Ottótól a Csodalényblues, a Rugdalódzó Gombóc Eszter és a Ringispil, vagy Tamkó Sirató Papírgyár-Blues-ja és Mondjam még? című verse, valamint Weöres Sándor Táncnótája és Nemes Nagy Ágnes Láttam, láttam-ja — megérdemelten válnak majd a gyermekek (és a felnőttek) kedvelt dalocskáivá. Tóth László KIÁLLÍTÁS Egy tájképfestő a Zobor alatt. . . A nyitrai Studeny Galériában márciusban új kiállítást nyitottak. Martin Tvrdon mutatta be képeit és rajzait. A kiállítást a festőművész hetvenedik születésnapja alkalmából rendezték meg, s áttekintést nyújt a művész pályájáról, különösen az utolsó harminc év alkotásairól. A festőművész Surányban (Surany) született 1914. március 2-án. Az iparművészeti iskolát Bratislavában végezte el J. Vydra, M. Galanda, L. Fulla és Reichentál Ferenc tanítványaként. Reklámtervezőnek készült, de középiskolás korában áttért a festészetre, s már 1948-ban tagja lett az Umelecká besedának. Több tanulmányutat is tett, bejárta a Német Demokratikus Köztársaságot, Franciaországot és a skandináv államokat. Eddig tizenkét önálló kiállítása volt, de szerepelt képeivel közös kiállításokon is. A Studeny Galériában hatvan alkotása látható. A kezdeti útkeresés után a tájképfestészetnél állapodott meg. A kiállított képek zöme Liptótól a Kis-Dunáig terjedő vidék arculatát tárja elénk. Marta Pernická a művész bemutatásakor meg is jegyezte, hogy Martin Tvrdon művészetében megőrizte prioritását a táj. A táj és a természet — ezt figyeli és ábrázolja minden évszakban. Illusztrációként néhány képcím: Termésbetakarítás, A Duna télen, Viharos tavasz, Szántóföldek a domboldalon. Jól dolgozik olajjal, temperával, ceruzával és ecsettel. Nem hive semmiféle modernista irányzatnak, semmiféle izmusnak, a realizmus ösvényén maradt, a régi mesterek stílusában dolgozik és épp ez adja meg képeinek harmóniáját és szépségét. Mártonvölgyi László Innen-onnan A 66 esztendős elefánt születésnapi tortái „Mon plaisir" — azaz „az én örömöm": így nevezte Pétervár, a mai Leningrád, alapítója, I. Péter cár a képen (Varga Erzsébet felvétele) látható épületet, ahol gyűjteményének legértékesebb festményeit tartotta. A „Nagy"-nak is nevezett I. Péter cár „öröme" Leningrád egyik elővárosában, a festői szépségű Petrodvorecban tekinthető meg — s mivel megtekinthető, örömet jelent mindenki számára, aki odalátogat. A japán rendőrség már a kutyák idomitásában is alkalmazza a legkorszerűbb technikát: az állatok nyakára 480 gramm súlyú vevőkészüléket erősítenek, és rádión keresztül adják ki a parancsszavakat. A kutyák idomítását háromhónapos korukban kezdik.
