A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-23 / 13. szám
— Mindegy, anyuka, csak ép és egészséges tegyen. — Szent igaz — bólogatott Szendreiné —, az egészségnél nincs nagyobb kincs. Egyik vasárnap délelőtt Julika bátyja szépen fejlett, hasas üszőt vezetett be az udvarba. Ezúttal hangosan köszönt: — Aggyisten!... Sehol senki? Dehogynem, ott volt a Kormos: nekirontott és mérges ugatással faldosott feléje. — Ejnye, no, már csak nem téped meg a nadrágomat. Védekezésül az üsző is leszegte a fejét. Erre fel aztán Szendreiék is kijöttek a konyhából, s nagyot néztek, különösen Jani meg Julika. — Jó napot! — köszönt Feri csendesen. Zavarában megrántotta az üsző láncát, pedig nem is kellett. — Maradhass! — Elhallgass, Kormos! — mordult rá Jani az acsarkodó kutyára. — Hozta isten! — fordult a sógorához. — Hát mi járatban? — Láthatod, sógor, üszőt hoztam nektek. Két hónap múlva leellik. Jó lesz a tej a háznál, különösen most, hogy Juli is úgy van, már csak nem másoktól fogja kandlizni... Szendreiék mintha sóbálvánnyá merevedtek volna. A történtek után ez a hang. ez a magatartás, meglepte őket. Legelőbb Juli jutott szóhoz: — Istállónk sincs — mondta —, nem telelhet a szabad ég alatt. — Ej hát, persze hegyenem, nem is kell. Csinálhattok a leeresztőböl akár háromnak is istállót... Aztán majd hozok még egy-két szekér herét is, szalmát... A Meggyesben meg vetettünk nektek egy hold kukoricát. A bekapálása meg a letörése már a ti dolgotok én meg ősszel hazaszekerezem a termést... No, fogjad már a láncát, sógor, ne engem rángasson! Hóha, Virág, hóha, nyughass a bőrödben! Fogjad, sógor, és vezesd hátra! Jani a szemével tanácsot kért Julikétól. — Hát csak fogjad, ha már egyszer idevezette! — mondta mosolyogva. Az öreg Szendrei értő szemmel mustrálgatta az üszőt. — Gyönyörű egy állat — mondta elismerön. — Majd én eljárok vele legeltetni, meg szénát is kaszálok neki a sáncpartokon, erdőszélen, időmből kitelik ... Gyönyörű állat, meg kell hagyni... Jani hátravezette az üszőt és egy karóhoz kikötötte. Julika meg a bátyjára nézett megbékélt mosollyal. — Gyere már be egy pohár borocskára. Feri nem kérette magát sokáig, bement. Aztán megitták a békepoharat. — Olykor-olykor nagy marha ám az ember — mondta Feri két pohár közt, szégyenkezve. — Hanem ez a bor sem megvetni való, ennek aztán van bukója. Egyszeriben mintha még a nap is fényesebben sütött volna odakinn. Nyilván az ragyogta be annyira Julika arcát, ha nem más, és a szeme is attól csillogott annyira. Június végén az üsző szépen fejlett bikaborjút ellett. Akkora tőgy volt alatta, mint egy rocska. — Úgy látom, jó tejelő lesz — mondta az öreg Szendrei. — Egyébként is jámbor állat, nem döf, nem rúgja el maga alól a borját, hát jól jártunk vele, jól bizony. Augusztus végén — ahogy várták —, Julika is megszülte az első fiát. Jani jól benyakalt örömében, olyannyira, hogy dalolhatnékja támadt. Julika csendesítette, a nagyapja viszont biztatta: — Dalolj csak, dalolj, fiam, én is daloltam annak idején, mikor a nagyanyád megszülte apádat... (Folytatjuk) FALUDI FERENC Tavasz Királyi mulatság erdőkben sétálni Árnyékos utcáin fel s alá járkálni, Fülemile éneklésén, Gyönge szellők Iegyezésén Örömét nevelni, Kedve szerint élni. Az ócső nyu/akat bokoréul kiverni. Fiatal madárkák fészkét felkeverni Hegyet völgyet megkerülni. Friss források mellett ülni. Ebédre megtérni; Jó lakáshoz férni. A sötét gondokat magos szegre tenni. Feladott étekéül jóízűen enni. Enni meg nem csömörleni. Közben vígan beszélleni. Friss borokat inni, A vizet dicsírni. Eszem-iszom után könyökére dűlni. Egy fél órácskáig álomba merülni; Könnyű testtel felserkenni, Holmi dolgán általmenni. Nagy labdát ugratni. Játékkal mulatni. Dianna udvarát megint látogatni, Ernyös sátoriban mint regvei mulatni, A kakukkal szerencséjét. Megpróbálni jövendőjét. Hegyek ellen állni, * Ecchóval tréfálni. Pintyőke sírását, galambnak nyögését, A játékos rigók hangos fütyülését, Gerlicéknek búsulásit. Társak után bujdosásit Szemre fülre venni. Más gonddal nem lenni. Erdőkbül kimenni mezők térségére, A lenyugvó napnak nézni szekerére. Pásztor után sétálgatni, Muzsikáját meghallgatni, Corydon dudáját, Mopsus furugláját. Görbe trombitákat otthon fuvattatni, Vacsora után is nyugtig így mulatni: Ugye pajtás, megpróbáltad. Amint mondám úgy találtad: Királyi mulatság. Ártatlan bolondság. Forgandő szerencse Fortuna szekerén okossan ülj. Úgy forgasd tenge/ét, hogy ki ne dűlj. Ha szépen vezetett. Ha miben kedvezett, Ha miben kedvezett, meg ne örülj, Fortuna szekerén okossan ülj, Fortuna szekerén okossan ülj. Jókedve s kereke egyaránt jár, Forgandó, változó, ma kinccsel vár, Holnap lenyomorrt. És megint boldogít, És megint boldogít, elhiggyed bár, Jókedve s kereke, egyaránt jár. Jókedve s kereke, egyaránt jár. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak. Kire ma vont aranyt, holnap szűrt rak, Tudják, kik táborát Lakták és udvarát, Lakták és udvarát, sok nagy urak. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak. Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád. Megböcsül, megaláz. Magasztal, legyaláz. Magasztal, legyaláz, bút hoz reád. Hol édes jó anyád, hol mostohád. Hol édes jó anyád, hol mostohád. FALUDI FERENC a magyar rokokó irodalom kiemelkedő alakja 1704-ben született Németújvárban. Iskoláit Kőszegen és Sopronban végzi. Bécsben négy éven keresztül teológiát tanul. Számos helyen megfordul, mint tanár és lelkész. Öt évig Rómában él és itt formálódik magyar íróvá. Prózai művei részben fordítások és átdolgozások (Nemes ember. Nemes asszony. Udvari ember. Téli éjszakák), de Ízes magyar nyelven készültek. Kitűnő nyelv- és formaérzéke volt. Drámákat pásztorjátékokat is irt. Hazatérve Rómából több évig a nagyszombati nyomda igazgatója volt. Élénk kapcsolatot tartott fenn a korabeli tudományos élet képviselőivel (pl. Sajnovicscsal, Kapri na ival). Versei azonban sokkal nagyobb hatást keltettek, mint prózája és drámái. Lendületes ritmusa, a gondolatok frissesége, üde életképek, változatos témái már Csokonainak készítik elő a talajt. Legnépszerűbb a Forgandó szerencse, amely századok alatt szinte minden antológiában szerepelt. Ő írta az első magyar szonettet is, mégpedig a pipáról. Versei először kéziratban terjedtek, majd Révai Miklós adta ki Győrben 1786— 87-ben: Faludi Ferenc költeményes maradványi címmel. Az előszóban említi Révai, hogy Faludi .. elszokott volt a köznép és a cseléd közé járogatni, csak avégett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván, igazabban kitanulhassa a tulajdonabb magyar szóejtéseket." Faludi jegyzőkönyve is e kötetben jelent meg, amelyben a magyar közmondásokat, szépen illő társigéket és ékes szólásokat jegyzett fel. Ezek elolvasása után érezzük csak igazán a népdal üdeségét verseiben, amelyeket a görög pásztorónekekke! párosított sikeresen. Versformája hosszú időn át kedveltté vált és példaképül állt a későbbi költők előtt. A Halotti beszéd az ő olvasatában jelent meg először magyarul (1770). A magyar irodalmi népiesség egyik elindítója és tudatos formaművész volt. A romantika korában azonban már hatása egyre csökkent. A mai irodalomtörténet a 18. század jelentős egyéniségei között tartja számon. FOTÓ: V. PRIBYL 11
