A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-16 / 12. szám

A Csemadok életéből A „kultúrbrigádok" korszaka A CSEMADOK kezdeti éveiben alig volt ala­kuló taggyűlés, és egyáltalán gyűlés, ahol ne vett volna részt a járási bizottság küldötte. A helyi szervezetek megalakításával párhuza­mosan alakult ki a helyi szervezetek kulturá­lis élete. Ennek kialakítása sem volt könnyű. Hiányzott sok helyi szervezetben az értelmi­ség, nem voltak kultúrházak, sokszor még a vezetőségi és a taggyűléseket is a helyi szervezetek elnökeinek a lakásán tartották. Sok esetben régi pajtákban összetákolt szín­padokon léptek fel a színjátszók és más műkedvelő csoportok. Ebben az időben a színjátszáson kívül a CSEMADOK-ban domi­náltak az ún. „kultúrbrigádok". Fö küldeté­sük volt a szomszédos falvak látogatása. Ezek különösen egy-egy alakuló gyűlésen való fellépéssel végeztek hasznos munkát, mert aktiv kulturális tevékenységre serken­tették az alakuló szervezetet. Nyáron a „kul­túrbrigádok" aratási „kultúrbrigádokká" ala­kultak át. Látogatták a tartón dolgozó föld­műveseket és ebédidőben műsort adtak, majd maguk is bekapcsolódtak az aratási munkába. Sokszor történtek egészen gro­teszk dolgok is. Voltak tisztségviselők, akik nem értették meg a „kultúrbrigádok" külde­tését (így pl. a volt tornaijai járásban) és a járási nemzeti bizottság elnöke eltanácsolta a „kultúrbrigádot” a tarlóról, mondván hogy itt nincs szükség „kultúráskodásra," itt dol­gozni kell. Mindez azonban a csoportnak nem szegte a kedvét, mert a legtöbb helyen szívesen fogadták őket. A CSEMADOK munkája messze túlnőtt a szervezet belső életének keretein. A tisztség­viselők és a CSEMADOK-szervezetek felada­ta nemcsak a szervezeti élet és kultúrmunka irányítása volt. Ki kellett venni a részüket minden társadalmi akcióból. A CSEMADOK óriási részt vállalt a februári győzelem után az államosított ipar fejleszté­sében és a falu szocialista építésében. Az ipar fejlesztéséhez elsősorban energiára volt szükség. Bányászokat kellett toborozni, a CSEMADOK irányszámokat kapott kerüle­tenként és járásonként, és ennek teljesítését szigorúan ellenőrizték. Megindult a szövet­kezetesítés, a CSEMADOK konkrét feladato­kat kapott, hogy melyik községben kell meg­alakítani a szövetkezetét, vagy a megalaku­lást elősegíteni. Mindez éjjelekbe nyúló agi­­tációs és tömegpolitikai munkát jelentett a falvakban. Ebben az időben a CSEMADOK népművelési munkája jóformán a politikai agitáció és tömegpolitikai munka azon ré­szére összpontosult, mely hivatva volt előse­gíteni a falu szocialista átalakítását. És a CSEMADOK becsülettel helytállt ebben a munkában. A CSEMADOK tisztségviselői feladatul kapták a tanítói pályára alkalmas emberek toborzását, akik a tanítói tanfolyamok elvég­zése után a katedrákra álltak. Sokszor elgon­dolkodom amikor egy-egy idősebb CSEMA­­DOK-tisztségviselőröl megjegyzik: „Nincs főiskolája" ... Ezek az emberek, akik a kez­dés idején minden magasabb képzettség nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel jöt­tek a CSEMADOK-ba, nem mulasztottak el egy pillanatot sem, hogy másokat továbbta­nulásra, magasabb műveltség megszerzésé­re serkentsenek, ők maguk pedig a sok-sok feladat teljesítése közepette már nem juthat­tak hozzá, hogy önmaguk szakképzéséről gondoskodjanak. Ezt nem szabad elfelejteni. Bébi Tibor irta egyszer, hogy a CSEMA­DOK járási titkárai „mindenre kész Jánosok". Érzékeltette ezzel, milyen sok és különböző feladat elvégzését kell egy CSEMADOK járá­si titkárnak vállalni, kezdve a háziállatok összeírásától a kulturális élet szervezéséig. Sokan megharagudtak akkor Bábira, a jelző­ért, pedig lényegében igaza volt. Csak még azt kell hozzátenni, hogy a sokrétű feladatok végzése akkor korparancs, egy adott objektív történelmi helyzet követelménye volt. 1951-ben a kerületi titkárságot áthelyez­ték Losoncra (Luóenec). amit az indokolt, hogy Losonc közelebb volt B. Bystricához, ahová gyakran kellett utazni a párt- és állami szervek gyűléseire. Az ötvenes évek elején a CSEMADOK KB több hetes központi kultúrpolitikai tanfolya­mokat rendezett. Hyen továbbképzés indult 1951-ben Budmericén, melyen én is részt vettem. A résztvevők általában a járási, kerü­leti és a központi bizottság dolgozói, továb­bá olyan elvtársak voltak, akiknél megvolt a feltétel, hogy az iskola végeztével a CSEMA­DOK apparátusában dolgozzanak, vagy tisz­teletbeli tisztséget töltsenek be. Sokan közü­lük az iskola végeztével a nemzeti bizottsá­gok fizetett alkalmazottai lettek, elnöki, tit­kári és más tisztségben. A CSEMADOK köz­ponti iskolái tehát nemcsak a szövetség számára, hanem más szervek számára is képeztek kádereket. Az iskola igazgatója ak­kor Fehér Dóra volt, az iskolai önkormányzat elnöke pedig jómagam. Az iskolán sok érté­kes embert ismertem meg, ezekből később tisztségviselők lettek. Itt csak Koncz Béla, Szépe Gáspár, Csandal István, Szombath Ambrus. Jánosdeák László nevét említem meg. Később több hasonló oktatást szerve­zett a CSEMADOK KB. Ezek fő küldetése az volt, hogy a hallgatók elsajátítsák a marxista filozófia, politikai gazdaságtan és tudomá­nyos kommunizmus alapjait, sajátossága pe­dig. hogy e tantárgyak mellett alaposan meg­ismerkedhettek a CSEMADOK küldetésé­vel, munkaformáival, a szervezési és kulturá­lis élet problémáival. Az erről szóló előadá­sok összefoglalták az eddigi tapasztalatokat, a hallgatók, de főleg a jövendő tisztségvise­lők olyan széleskörű áttekintést nyertek a CSEMADOK sokrétű munkájáról, mely ta­pasztalatok megszerzésére több éves gya­korlati munkára lett volna szükség. Az iskolá­zások előadói felkészült emberek voltak. A politikai gazdaságtan és a marxista filozó­fia egy részét minden alkalommal Szántó László akadémikus adta elő. Az iskolák elvégzése után a hallgatók megható lelkesedéssel, tenniakarással men­tek haza új funkciójukba. Mindenki valami nagyot akart tenni a szocializmusért, a szoci­alista kultúráért. Ha már a káderkópzésnél tartunk, szól­nunk kell arról, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága ebben az időben több szaktanfo­lyamot is rendezett, igy pl. maszkírozó és rendezői tanfolyamokat, melyeken a járási és kerületi titkárok és instruktorok részvétele kötelező volt. Az előadásokat hivatásos maszkírozók és rendezők tartották, akik gya­korlati bemutatókat is tartottak. VARGA JÁNOS A Sziget-csoport előadás közben A GYERMEKKLUB — ÉS VENDÉGEI A meghívóban három órára tüntették fel a rendezvény kezdetének időpontját Három előtt néhány perccel még csak a rendezők és azok gyermekei futkároznak a CSEMADOK Bratislava-óváros helyi szervezetének Gyer­mekklubjában, pontosabban a CSEMADOK KB tanácstermében, ahol a január 28-án esedékes rendezvényük zajlik. A vendégek, a komáromi (Komámo) Művészeti Népiskola pe­dagógusainak Sziget-csoportja javában han­golja a hangszereket Közben jönnek az apu­kák, anyukák, nagyszülők csemetéikkel. Fél négy előtt már negyvenöt gyermek várja izga­tottan a műsor kezdetét Fél négy után felcsendülnek az első akkor­dok, a „Csiribiri-csiribiri zabszalma" kezdetű dal ismerős legtöbbjük számára, együtt éneke­lik a zenekarral. Egyszóval, elkezdődik a „pro­dukció’'. A szóvivő, a mókamester Zsákovics László a zenekar vezetője. Kedves, közvetlen, megnyerő hangon beszélgetni kezd a gyere­kekkel. Megkérdezi a gyerekeket, ismerik-e a hangszereket s ha nem, akkor most bemutat­ja nekik a csellót gitárt mandolint fuvolát, furulyát hegedűt csörgőket dobokat... Oda­lép a gyermek-közönséghez, játékosan beszél egy-egy hangszerről, mondja, pengessék meg a gitárt fújjanak bele a fuvolába, furulyá­ba... A gyerekek szemmel láthatóan élvezik a „tanulást", kedvükre való a játék, egymás kezéből kapkodnák ki a hangszereket. A hangszerbemutató után a zenekar veze­tője elmondja, hogy a továbbiakban Simkó Tibor Tikiriki-takarak című kötetéből válogat­ták a verseket amelyeket megzenésítve elő­adnak. A gyerekek szájtátva hallgatják a dalo­­kat-verseket többen közülük ismerik a szöve­get közbe-közbeszólnak, énekelnek. A jó­kedv, a hangulat egyre fokozódik. De ez még nem minden. A rendezvény vége felé Zsákovics László felkéri a lányokat fiú­kat: segédkezzenek egy dalocska előadásá­ban. A jelentkezők, az alkalmi zenekari tagok kezébe csörgők, botocskák, s egyéb ütőhang­szerek kerülnek s elkezdődik a közös zené­ik közönség... lés-játék. A hangulat most hág igazán tetőfo­kára. De mint mindennek, egyszer ennek a műsornak is vége lesz. pedig a gyerekek hallgatnák játszanának akár késő estig is. A műsor befejezése után megkérem a zene­karvezetőt mutassa be csoportját — A Sziget-csoport 1979-ben alakult Isko­lánk, a komáromi Művészeti Népiskola gyak­ran rendez óvodások számára nevelő koncer­teket amelyeken már korábban is felléptünk. Hetvenkilencben viszont elhatároztuk hogy megzenésítjük több csehszlovákiai magyar költő versét s ezekből összeállítunk egy mű­sort. Címadóul Rácz Olivér „Hiszek a versben" című versét választottuk. Ezt a műsorunkat is hangszerismertetéssel kezdtük Abból a szo­morú tényből indultunk ki, hogy a gyerekek nemigen ismerik a hangszereket Jobb a hely­zet azokban az iskolákban, ahol színvonalas zeneoktatás folyik, de játszottunk olyan közön­ség előtt is, ahol csak a gitárt ismerték fel — mondja Zsákovics László, aki egy-egy műsor anyagát összeválogatja, megzenésíti a verse­ket és hangszereli a zenét. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom