A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-09 / 11. szám
A Gsemadok életéből A CSEMADOK dolgozói és tisztségviselői részére rendezett első továbbképző tanfolyam hallgatói ÁLMOMBAN SEM GONDOLTAM VOLNA (A CSEMADOK első lépései) A CSEMADOK-kal 1949 végén és az 50-es évek elején kerültem kapcsolatba. Úgy kezdődött, hogy csupa kíváncsiságból elmentem a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének taggyűlésére. Később megnéztem a helyi szervezet színjátszóinak előadását, mert azt már tudtam, hogy Rimaszombat (Rimavská Sobota) jó képességű amatőr színészekkel és rendezőkkel rendelkezik, hiszen hagyománya és nem kis közönségsikere van itt a színjátszásnak. Akkor azonban még álmomban sem gondoltam arra, hogy rövid időn belül tisztségviselője leszek a szövetségnek. Még kevésbé arra, hogy ez a munka az eddig megélt éveim több mint felét ki fogja tölteni. 1950 késő tavasza vagy nyár eleje volt, amikor a járási pártbizottság kerületi pártiskolára küldött Sliacra. Az iskola befejezése után a banská bystricai kerületi pártbizottság munkatársai közölték velem, hogy a KPB Titkársága engem javasol a CSEMADOK kerületi titkári funkciójára, rimaszombati székhellyel. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy akkoriban még úgy volt, hogy a párt kívánsága minden párttag számára parancs volt. Mindenki megtiszteltetésnek vette a párt bizalmát. Elfogadtam a megbízatást, anélkül, hogy megkérdeztem volna, hogy mennyi lesz a fizetés. Ez akkoriban ugyanis nem volt szokás. Az előző munkahelyemről való kilépés formaságainak elintézése után vonatra ültem, és jelentkeztem Bratislavában a CSEMADOK Központi Bizottságán, melynek székháza egy eléggé rozoga állapotban lévő épületben volt. Ideiglenes szálláshelye volt ez a CSEMADOK KB- nak, hisz közvetlen a háború után nem nagyon lehetett az épületekben válogatni, mert Bratislava lakóterülete is megsínylette a háborút. A Központi Bizottságon találkoztam először Fellegi Istvánnal, a CSEMADOK KB főtitkárával, Pathó Károllyal, a szervezési titkárral, Fehér Dórával, Ágh Tiborral a magyar népdalok és népzene már akkor lelkes gyűjtőjével és kutatójával. Ott volt már akkor Héger Károly, a CSEMADOK benjaminja, aki még alig volt 18 éves, és ott dolgozott König Ilonka mint adminisztratív erő és Fehér bácsi, a könyvelő. Ez volt lényegében akkor a CSEMADOK KB apparátusa. Fellegi elvtárs tájékoztatott a CSEMADOK küldetéséről, és ismertette a KB elvárását a besztercebányai kerületben, különös tekintettel a helyi szervezetek megalakítására, valamint a járási és kerületi szervek létrehozására és az apparátus kiépítésére stb. Közölte, hogy fizetésem havi 3 500 Kcs lesz (régi pénzben), majd sok sikert kívánt a munkához. Flazaérkezésem után az instrukciókhoz híven másnap mindjárt munkához láttam, illetve láttam volna, mert akkor jöttem rá, hogy nincs irodahelyiség, sem írógép, de irodapapír és jegyzetfüzet sem. Mindez persze a KB-n tett látogatásom alkalmával nem is jutott eszembe. Sokszor elgondolkodtam ezen, hogy milyen naivak is voltunk, ami érthető is, hisz a munkapad mellett senki sem tanította, mi minden kell az irányító munkához. Meg kellett fizetni a tandíjat. Flosszú ideig táskában hordtam a titkárság agendáját, melyet Demeter Bálint volt kerületi titkártól vettem át. Nem volt ez egyedüli jelenség, a többi titkárságok is hasonló nehézségekkel küszködtek. Kérésemre a rimaszombati járási pártbizottság akkori vezető titkára Vyletel elvtárs és az ideológiai titkár Textoris elvtárs mindenben segítettek. Néhány hónap múlva irodahelyiség is lett egy volt borbélyüzlet helyén. Sok segítséget nyújtott Réthi László üzletvezető, a CSEMADOK helyi szervezetének tagja, aki megengedte irodájában az Írógép és telefon használatát, sőt papírt is adott, minden ellenszolgáltatás nélkül. Mivel már volt helyiségünk, rövidesen szereztünk írógépet, beszerelték a telefont, már csak az adminisztratív erő hiányzott. Drobka Géza jelentkezésével ez a probléma is megoldódott, jelenléte a CSEMADOK kerületi titkárságán kétszeresen hasznos volt, mert egyrészt értett az adminisztráláshoz, másrészt értett a kultúrmunkához, főleg a színjátszó együttesek és esztrádműsorok szervezéséhez, azok betanításához. Mindezek után jött a szervező munka java. A legfontosabb feladat volt a járási apparátus és választott szervek kiépítése, mert a besztercebányai kerület hat járásában mindössze két járásban volt titkár, igy a losonci járásban Koncz Béla elvtárs, aki már 1949-től töltötte be ezt a funkciót, aki saját járása irányítása mellett részt vállalt a szomszédos járásokban is a CSEMADOK helyi szervezetek megalakításában. Fáradságot nem ismerő CSEMADOK-tisztségviselő volt. Tudatosítottam, hogy a járási titkárok és járási bizottságok nélkül nem lehet konkrét szervező munkát végezni. A legfontosabb feladat tehát a káderkiépítés volt. Ekkor kerültek a CSEMADOK apparátusába Szépe Gáspár, Gogh László, Rados Pál, Bodnár Béla elvtársak. Az igazság kedvéért azt is el kell mondjam, hogy sokan az új tisztségviselők közül, mint például Bodnár Béla és Koncz Béla elvtársak, lényegesen kevesebb fizetésért jöttek a CSEMADOK-ba dolgozni, mint amennyit előző munkahelyükön kerestek. Fokozatosan megalakultak a járási bizottságok, majd a kerületi bizottság, melynek elnöke Solymosi István elvtárs lett Fülekről. A CSEMADOK akkoriban igen rossz anyagi és pénzügyi körülmények között dolgozott. Megtörtént az is, hogy a munkatársak egykét hónapig nem kaptak fizetést. Velem is megtörtént, hogy két hónapi fizetésem nem jött meg. Végül is a feleségem unszolására kénytelen voltam levélben kérni Fellegi elvtársat, hogy legalább egy havi fizetésemet küldjék el. A levél ma is a CSEMADOK KB levéltárában található. Csak később tudtam meg ennek az okát. Az ok pedig: kimerült a CSEMADOK KB folyószámlája. Ilyenkor aztán csak az NF KB-nak gyors segélye mentette meg a helyzetet. Fellegi István főtitkár, hogy áthidalja a pénzügyi nehézségeket, igen eredeti ötlethez folyamodott. Felismerte, hogy a CSEMADOK helyi szervezeteinek megalakulásával gombamódra szaporodtak a színjátszó együttesek, akiknek nehézségeik voltak a molinó hiánya miatt, amiből a kulisszákat állították elő. Ezért Fellegi elvtárs felvásárolt nagyobb mennyiségű molinót nagykereskedelmi áron, melyet kiskereskedelmi áron eladott a helyi szervezeteknek. Az árkülönbségből befolyó összeg a CSEMADOK KB folyószámláját gyarapította. Ezt a helyzetet csak akkor tudjuk kellően érzékelni, ha tudjuk, hogy a CSEMADOK KB ma közel sznifemíK Szövetségünk megalakulása 35. évfordulójának (1984. március 5.) méltó megünneplésére készülve azzal a kéréssel fordultunk több olyan értelmiségi dolgozóhoz, aki kulturális téren, pontosabban a CSEMADOK munkájában is tevékenykedik, hogy Írjon magáról, írja meg, hol szerezte egyetemi végzettségét hol és milyen beosztásban dolgozik, milyen jellegű az üzeme és milyenek az eredményei, és részletesebben írjon arról, hol és mikor került kapcsolatba a csehszlovákiai magyar kulturális élettel, a CSEMADOK-kal, milyen feladatot vállal és teljesít szövetségünkben. A válaszokat beérkezésük sorrendjében közöljük: Dr. VASZILY MÁRIA Bodrogközben, Nagy-Tárkány (Veiké Trakany) községben születtem. Itt jártam alapiskolába, majd a kirátyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) gimnázium tanulója lettem, ezzel egyidöben a helyi zeneiskola hallgatója is, ahol zongorázni tanultam és érettségi vizsgát tettem. A gimnázium befejezése után a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára jelentkeztem, ahol orvosi diplomát szereztem. Az egyetem elvégzése után a kirátyhelmeci kórház belgyógyászati osztályán kezdtem ténykedésem, ahol már hat éve dolgozom. Jelenleg a nagykaposi (Veiké Kapusany) üzemi rendelőben helyettesítek. Munkámat nagyon szeretem, ami néha fárasztó és mindig egész embert kíván. Szabadidőmben — ami sajnos kevés van — sokat olvasok és részt veszek a közéleti munkában. Igy kerültem kapcsolatba a CSEMADOK-kal, amelynek munkájában 1978-tól aktívan részt veszek. A járási szervezet elnökségének, a kirátyhelmeci szervezet vezetőségének és 1982-től a CSEMADOK KB-nak is tagja vagyok. A népművelési szakbizottságban kb. két éve dolgozom, melynek keretében egészségügyi előadásokat szervezek és tartok a lakosság körében. ÚJJÁÉLEDŐ SZERVEZET A CSEMADOK kürti (Strekov) szervezete az újjászületés örömteli napjait éli... Ezidáig a vezetőségen belüli nézeteltérések, a valós és valótlan állítások bomlasztó hatása érződött a szervezeti élet szinte minden területén. Az alkalmi sikerek ideig-óráig felébresztették tespedtségükböl a falu lakosságát, közösen örültek egy-egy kultúrrendezvény sikerének; ez ugyanakkor elhallgattatta az elégedetlenkedők, a más úton járni akarók táborát... Végül is a lényegében évek óta pislákoló elégedetlenség pár éve kipattant, s szinte megrázta, állásfoglalásra késztette az embereket. 6
