A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-02 / 10. szám
r Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: HOGY KÖNNYEBB LEGYEN AZ ÉLETÜNK ... Fister Magda: ASSZONY A TALPÁN Alabán Ferenc: EGY KÖLTŐI PÁLYA TÜKRE Horváth Rezső: NÁFPLION Bödök Zsigmond: KIK IS AZOK A CSILLAGÁSZOK? A Hét galériájában: PLATZNER TIBOR Címlapunkon Greiner Szibill „A csárdás forgatagában" című alkotása (Mészáros József reprodukciója). A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Rétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p., Ko- Sice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index : 492 11. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Tavaly ünnepeltük a Győzelmes Február harmincötödik évfordulóját munkásosztályunk diadalát a hazai burzsoázia felett, mely megnyitotta az utat Csehszlovákia szocialista fejlődéséhez és egyben a nemzetiségi kérdés lenini értelmezéséhez is. A tavalyi évfordulót nem választhatjuk el az ideitől, amikor a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK harmincötödik születésnapjára készülünk. E két jubileum oksági összefüggése vitathatatlan. Születésnapra készülünk. Emlékeket kötünk csokorba: a háború utáni első magyar nyelvű műsoros est mellé az első szavalatot, színdarabot, nótát, a lelkendező közönséget, a magyar tanítási nyelvű iskolák újjászületését, de mindenekelőtt az Új Szó első példányát 1948 decemberéből. Nem csomagoljuk selyempapírba ha a csokor öszszeáll, mert nem visszük el itthonról. Harmincöt éves a CSEMADOK. Az alapítók máig őrzik az első örömöket. Az utánuk jövök pedig tárgyilagosan számba veszik a megtett utat, az eredmények és kudarcok, a változó és egyugyanazon munkaformák szerint. Az elsők nem műfajokban, módszerekben, munkaformákban gondolkodtak, hanem egyszerűen hittek a szocializmus eszméiben, szerveztek, cselekedtek, tették amit kellett. Harmincöt éves a CSEMADOK. Milyen kevés ez, s mégis milyen sok! Harmincöt éves, s már elment tőlünk Fábry Zoltán, áld létünkre utalóan írta: „Népek, nemzetek, kultúrák és emberek közelítésében a kölcsönösség tudata a döntő. Az igazi internacionalizmus ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója."... És már elment tőlünk Lőrincz Gyula, Egri Viktor... Harmincöt éves a CSEMADOK, a Jókai-napok, a Dunamenti Tavasz, az Országos Népművészeti Fesztivál, a Csengő Énekszó, a Kodály-napok, a Zendülö Ének, a Tavaszi szél vizet áraszt... a Melódia, az Országos Kulturális Ünnepély, a Kazinczy Nyelvművelő Napok, a Fábry Zoltán Kulturális Napok és más országos seregszemle* verseny és ünnepély főrendezője, a Fáklya, majd a Hét című képes hetilap kiadója, a magyar nyelvű ismeretterjesztés és az iskolán kívüli nevelés egyik szervezője. Harmincöt éves a CSEMADOK. A Munkaérdemrend viselője. A pontos és fontos számvetés érdekében megidézzük a tegnapot. A visszapillantás szükségét az emlékező érzi, míg maga a mozgalom a tárgyilagos jövőbe tekintést. Le kell szögezni: az elmúlt harmincöt év alatt sok minden megváltozott a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége életében: az igények és a lehetőségek, a tartalom és vele együtt a munkaformák és a munkamódszerek is. A Szövetség célja azonban változatlan: tovább szilárdítani Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei testvéri együvé tartozását, a tagság internacionalista nevelését, ápolni és gyarapítani nemzetiségünk haladó kulturális hagyományait és édes anyanyelvűnket. A fő feladatok változatlansága azonban nem jelenti azt, hogy időről időre ne kérdezzük meg önmagunktól: hogyan tovább, hogy ne tisztázzuk az eredmények és a balsikerek okait. Ezek hiánya valótlan célok és feladatok kitűzéséhez vezethetne. A fejlődés ellentéteinek figyelmen kívül hagyása szintén. Ma ötvennél több felnőtt énekkarunk, majd kétszáznyi éneklöcsoportunk őrzi a pentaton örökségét. Hetven táncegyüttesünkben és csoportunkban többszázan mozdulnak a ritmusra, másfélszáznál több színjátszó csoportunk és irodalmi színpadunk kétezemyi szereplője szól a közönséghez a szép szó ünnepén. Ha felsorolnánk helyi, járási és központi rendezvényeinket, s azok szereplőit és szervezőit, számok és adatok büszke birtokosainak képében tetszeleghetnénk. Ám a ma korparancsa — a kulturális fronton is — a minőség, de az sem lényegtelen, hányán lépünk. A minőség fokmérője az eszmeiség és a kivitel összhangja. S amikor a középszerűségnek üzenünk harcot, akkor csak az eszmeiség elkötelezettjeiként győzhetünk. 2
