A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-17 / 8. szám
Hallottuk'Olvastuk'láttuk Innen-onnan TELEVÍZIÓ Téli gyermekjátékok Az esztendő fordulójához számos hagyomány kötődik; népszokások, mondókákba foglalt jókívánságok, szólásmondások, dalok, táncok, zenés ritmusok. A Csehszlovák Televízió a gyermekfolklórnak az új év beköszöntésével kapcsolatos hagyományaiból készített és sugárzott színes összeállítást. A közép-szlovákiai kerületben készített dokumentumfilm népviseletbe öltöztetett ifjú szereplői tucatnyi helyszínen félszáznál is több szokással, tánccal, játékkal és dallal örvendeztették meg a nézőket. A gyerekek spontán, felszabadult játékából, tisztán csengő hangjából a fiatalság derűje, az élet öröme és a békevágy áradt felénk. A látványosságokban bővelkedő alkotás Kliment Ondrejka forgatókönyve alapján és Jozef Medveď rendezésében az ifjú hagyományápolók népes táborának bevonásával készült. A dokumentumfilm melengető színfoltja volt az egykori fonóházak világának a felelevenítése: a magyar gyerekek citerazenéjére és énekére szlovák gyerekek táncoltak — fontak, varrtak, szórakoztak; s mindez egy, a nyelvhatáron fekvő, szlovákok és magyarok által közösen lakott településen történt, ahol egymás nyelvének, szokásainak, hagyományainak kölcsönös tiszteletben tartása és ismerete szinte természetes. A másmás nemzetiségűek egymás iránti megbecsülése, életük, történelmük, szokásaik kölcsönös megismerése és bemutatása, tehát az internacionalista együttműködés törekvése hatotta át a filmet. Mi, magyar nemzetiségűek is erre gondolva néztük, és a két nép barátságának további erősítéseként fogadtuk a filmet. (korcsmáros) KÖNYV Csanda Sándor: Első nemzedék Másodízben adta ki a Madách Csanda Sándor, Első nemzedék című „irodalomtörténetét", most a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban. A könyv, jellegénél fogva, fontos szerepet tölt be az első köztársaság magyar irodalmának áttekintésében, megismerésében, értékelésében. Csandának eddig ez volt a legátfogóbb vállalkozása, legkiemelkedőbb munkája. A könyv különösen az írók, irodalomtörténészek, pedagógusok számára nélkülözhetetlen, de a nem szakemberek is érdeklődéssel forgathatják. A szerző az irodalmárok bemutatásakor nemcsak adatokat ismertet, hanem igyekszik betekintést nyújtani az írók világába. Világnézetük, alkotómódszerük felvázolásával körvonalazza értékrendjüket, a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalomban elfoglalt helyüket. Gyakran idéz korabeli kritikákból is. Saját véleményét azonban nem igyekszik dogmaként elfogadtatni, amint könyve bevezetőjében jelzi: „Az írók bemutatásának sorrendjével vagy terjedelmével nem célom valamilyen merev rangsorolás kialakítása, habár önálló véleményem fejeződik ki abban. ha az eddigi összefoglalásoktól eltérően egyes írókkal részletesebben vagy rövidebben, egyes fejezetek élén vagy végén foglalkozom ... Meggyőződésem, hogy az önálló véleményalkotásra minden irodalomtörténésznek vagy kritikusnak joga van, de ugyanakkor a magam ítéletéből nem akarok megdönthetetlen igazságot hirdető dogmát kovácsolni. Részben ezért, részben pedig az adott témára vonatkozó, nehezen hozzáférhető források bemutatására sokszor idézek a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozó szakemberek írásaiból." Csanda hat fejezetre bontja könyvét. Az elsőben a korabeli magyar sajtó és könyvkiadás történetét ismerteti, meglehetősen röviden. Ezután következik a líra, majd az elbeszélő irodalom bemutatása, a negyedik fejezetben, a drámaírókat, illetve kísérletezőket ismerteti, ezután a kritikának, publicisztikának és az irodalomtudománynak szentel teret, végül kitekintést nyújt a felszabadulás utáni irodalmi fejlődésről, a harmadvirágzásról. A szerző új könyvében többé-kevésbé átértékeli a 15 év előtti anyagot, de új adatokkal is kiegészíti azt. A legszembetűnőbb eltérés az ötödik fejezetben mutatkozik. Csanda Sándor irodalomtörténész korabeli fényképekkel kiegészített könyve hasznos és mindig időszerű olvasmány, még akkor is, ha művében nem vállalkozott az összefoglalásra és általános áttekintésre, a korabeli irodalmi irányzatokat és csoportosulásokat bemutató szintézisre. (dénes) Népi ékszerek A Corvina Könyvkiadó Magyar Népművészet sorozata nagy népszerűségnek örvend. Ezt a tényt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az eddig megjelent tíz néprajzi publikációból hétnek már a második kiadását is kézhez kapták az érdeklődők. A magyar népi kerámiáról, népdalokról és hangszerekről, népviseletekről, népi bútorokról, pásztorfaragásokról, népszokásokról, népi táncokról, népi szücsmunkákról és a temetők népművészetéről szóló kiadványok után az érdeklődök most Baloghné Horváth Terézia: Népi ékszerek című érdekes és értékes könyvét is olvashatják. A népi ékszereknek alig van irodalmuk Magyarországon. A néprajztudomány figyelme viszonylag későn terelődött ez irányba. A gyűjtések megkezdésekor az ékszerek viselése egyrészt már hanyatlóban volt, másrészt a polgárság ízlését kezdte átvenni. A múzeumokban és magángyűjteményekben levő népi ékszerekről megjelent ugyan néhány rövidebb cikk, tanulmány, de alaposabb öszszefoglalás sokáig nem született. A most megjelent könyv az első önálló összefoglaló munka, amelyből átfogó képet kaphatunk a paraszti viseleteket kiegészítő népi ékszerekről. A magyar nép ékszerkultúrája számtalan sajátos tárgyat, technikát és eljárást őriz. A szerző két nagy csoportra osztva mutatja be az ékszereket. A szorosabb értelemben vett ékszerek csoportjába sorolja a fülbevalókat, nyakékeket, karkötőket és a gyűrűket, tehát mindazt, amit főként a testen viseltek; a tágabb értelemben vett ékszerek csoportjába a tűk, csatok, övék és gombok tartoznak, ezeknek a viseletekben az ékesítő funkció mellett gyakorlati szerepük is van. Az ékszereknek három egyenrangú funkciójuk volt; a díszítő szerep a leghangsúlyozottabb a gyöngynyakékek, nyakláncok, textilpánt nyakékek, fátyoltük és bizonyos gyűrűk esetében. Hasonlóképpen fontos az ékszerek jelölő szerepe, ami utalhat társadalmi rangra éppúgy, mint a személy életének vagy az év menetének különlegesebb eseményeire. A népi ékszerek harmadik funkciója a hiedelemmel kapcsolatos. A fülbevalóval gyógyítottak, a korall karperecét bajelháritás céljából viselték, a csörgő pitykék a rossz szellemet voltak hivatottak távol tartani. A kötet alapján megismerhetjük a XIX—XX. századi népi ékszereink múltját, készítésük módját, tájékozódhatunk alapanyagukról, a történeti Magyarország területén való elterjedtségükről. A kiváló összefoglaló szöveget 17 színes és 34 fekete-fehér fénykép, archívum-felvétel, valamint 26 magyarázó rajz illusztrálja. Méry Margit HANGLEMEZ Hollywood Story Nyolc lemezből álló sorozat kiadását vette tervbe a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a sorozat lemezein a klasszikus amerikai dzsesszmuzsika legjobb képviselőit kívánja bemutatni. A nagyszabású sorozat első lemeze „Hollywood Story" címmel látott napvilágot, amely nem kisebb sztárokat vonultat fel, mint Ella Fitzgerald, Louis Armstrong, Frank Sinatra, Doris Day, Bing Crosby, Peggy Lee, Tommy Dorsey és Judy Garland. Valamennyien jó ismerőseink a mozivászonról, a musical-ékből, hanglemezekről, rádió- és tévéműsorokból. A tucatnyi számot tartalmazó lemez esetében tehát nem közhely talán, ha igazi sztárparádéról beszélünk. Részben ez a tény, valamint a jól ismert dallamok biztosítják a lemez hallgatóinak rokonszenvét, még azokét is, akik nem kedvelik különösképpen a klasszikus dzsesszmuzsikát. Talán kissé rendhagyó jazz-lemez a Hollywood Story, azért is, mert megszoktuk, hogy a dzsessz-zenében elsősorban a hangszeres szólisták „viszik a prímet", a dixieland-együttesekhez hasonlóan, s éppen a remek hangszerszólók, a virtuóz technikára és fantáziadús ötletekre épülő improvizációk teszik vonzóvá, a maga nemében érdekessé és utánozhatatlanná a klasszikus dzsesszmuzsikát. Ezen a lemezen azonban a hangszerek általában háttérbe szorulnak, az énekes szólisták vannak előtérben. Még Louis Armstrong, a trombita szuverén virtuóza is, aki három számmal szerepel a lemezen, elsősorban mint énekes csillogtatja tudását, s tűnődésre készteti a hallgatót; vajon mi az, ami e szépnek egyáltalán nem nevezhető, rekedtes hang tulajdonosáról elhiteti velünk, hogy nemcsak akkor nagy művész, amikor trombita-improvizációival kápráztat el bennünket, hanem akkor is, amikor énekel. Ennek bizonyára a művész személyiségének egyéni varázsa a magyarázata. Mint amivel kétségkívül rendelkeztek a lemez többi csillagai is. S ha ez az érdekes és szép lemez árulkodik is az egykori felvételi technika bizonyos hiányosságairól, a mai fül számára itt-ott kezdetlegesnek tűnő előadási módról (különösen egyik-másik hölgy esetében), a lemez értékét mégis talán a művészek egyéni varázsa adja meg: a személyiségüket, az énjüket adták bele énekükbe. Sági Tóth Tibor A leningrádi Lomonoszov Muzeum egyik leghíresebb tárgyát, a nagy akadémiai földgömböt nemrég állították helyre. A belül üres gömb Földünknek hű mása. átmérője 3,1 m. Az 1740-es évek vége felé készült és belsejében 10— 12 személy is elfért. A glóbusz érdekessége, hogy belső falát a csillagos ég festett csillagképei borítják. A Vörös tér közelében, a hatvanas években, a környék gyökeres rekonstrukciója idején épült fel a külföldiek kedvence, a Kreml arany hagymakupolaira tekintő Rosszija Szálló. Mint a kép is bizonyítja, a turistáknak nem kell messzire menniük, hogy a középkori Moszkva hangulatából is Ízelítőt kapjanak. Csak szépen sorban, egyesével 8