A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-10 / 7. szám
Balról: Maria Tlalka (Lengyelország), Erika Hess (Svájc) és Tamara McKinney (USA) — az alpesi mülesiklószámok esélyesei Silvano Meli, versenytársaihoz hasonlóan, óránként száz kilométernél is gyorsabb tempóban száguld a cél felé • Ötkarikás esztendő < Több mint másfélezer versenyző közö ó ami szó, Bosznia-Hercegovina fővárosáról: Szarajevóról 1914 óta nem beszéltek annyit, mint manapság. Ebben az esztendőben — a történelmi merénylet után pontosan hetven évvel — Szarajevó a béke, a sport, az ifjúság és a népek testvériségének jelképe. Február nyolcadikán kora délután a vendéglátó ország női műkorcsolyázóinak éremesélyes reménysége: Szandra Dubravicsics föllobbantotta az olimpiai lángot az impozáns Kosevo stadionban, hogy annak tizenkét napon át lobogó tüze ország-világ előtt hirdesse: itt rendezik meg a XIV. Téli Olimpiai Játékokat. Nagy eseménye ez a nemzetközi sportéletnek és lelkes vállalkozása Jugoszláviának, különösképpen pedig az ősi múltú szép fekvésű és célszerűen modernizálódó Szarajevónak. OLIMPIA, OLIMPIA Eleddig már tizenháromszor találkoztak egymással az öt karika jegyében a jég és a hó kínálta játéklehetőségek kedvelői, a téli sportágak bátor és nagyszerű tudású képviselői. És ha minden igazolja a rendezők derűlátását, akkor február 19-ig sízésben, mükorcsolyázásban, gyorskorcsolyázásban, szánkózásban, biatlonban, bobban és jégkorongozásban összesen 39 aranyérem talál gazdára, s ezzel 375-re emelkedik a téli olimpiák történetében kiadott és a dobogó legmagasabb fokára jogosító medáliák száma. (Csupán érdekességként említem, hogy az újkori olimpiák történetében — a szarajevói játékok megkezdéséig — összesen 9003 arany-, ezüst- és bronzérmet osztottak ki, ebből 1003-at a téli olimpiászokon. (Mielőtt azonban kissé közelebbről megismerkedünk az idei nagy erőpróba színhelyével és esélyeivel, pillantsunk vissza a sporttörténeti előzményekre. A NOB, azaz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legeslegelőször 1911-ben Budapesten tárgyalt arról, hogy a sízök, a korcsolyázók és a bobok vakmerő vezetői önállóan vetélkedjenek egymással. Az akkoriban már hagyományos Északi Játékok, illetve a híres Holmenkollen síversenyek tradícióira hivatkozó svédek és norvégok vehemensen ellenezték a javaslatot; de végül hosszas viták után a Mont Bianc lábánál fekvő Chamonix-ban, a franciák híres üdülőhelyének haván-jegén 1924-ben megtette első lépéseit a nyári olimpiai játékok „fázékony kistestvére". Norvégiát pedig megvigasztalhatta Haug Thorleif hármas győzelmi sorozata, aki a tíz és ötven kilométeres sífutásban, valamint az északi összetettben szerzett aranyérmet. Négy esztendővel később. St. Moritzban az időjárásjelentések izgalmasabbak voltak, mint az erőpróbák. Meleghullám érkezett, így elolvadt a hó, a jég. A svájci rendezőség reménykedve várta a hideget, ám hiába. Vizes havon, kásás jégen dőlt el az érmek sorsa. Jégkorongozásban arattak a kanadaiak, szinte tetszés szerint ütötték a gólokat. A svédeket például 11:0-ra verték. A műkorcsolyázást egy tizenöt esztendős norvég diáklány: Sonja Henie nyerte fölényes biztonsággal... 1932-ben az időjárás újra tréfát űzött a sportolókkal. Lake Piacidban a rendezőség teherautókkal szállította a havat a sípályákra, ahol a svédek, a finnek és a norvégok diadalmaskodtak. A női mükorcsolyázást ismét Sonja Henie nyerte, aki nemcsak remek tudását hozta el az olimpiára, hanem húsznál több bőröndben káprázatos ruhatárát is! Garmisch-Partenkirchen következett 1936-ban. A náci Németország óriási erőfeszítéseket tett a versenyek népszerűsítéséért, s így az össznézőszám meghaladta a félmilliót. A műsor is bővebb volt, mint hajdan a francia és svájci Alpokban. Az aranyérmek többségét az északeurópai sportolók vitték haza, közöttük Sonja Henie is, aki harmadszor került az élre. Nagy meglepetésnek számított, hogy jéghokiban az angolok megelőzték a kanadaiakat. De az időjárás is hallatott magáról: a síugrósáncok megolvadt hayában patakocskákban csörgedezett a víz, úgyhogy az ugrószámokat kis híján le kellett mondani... A háború okozta kényszerszünet után, 1948-ban, újra St. Moritz fogadta a téli olimpián részt vevő 28 ország sportolóit. Az éremtáblázaton a legtöbb pontot a svédek szerezték, de jól szerepeltek a svájciak és az amerikaiak is. Úgy hírlik, csupán egy hajszálon, pontosabban a pontozóbírák rosszindulatán múlott, hogy a magyar színeket képviselő Király-Kékessy kettős páros mükorcsolyázásban leszorult a dobogó legmagasabb fokáról. És akadt gondja a rendezőségnek is: a hirtelen jött meleghullám miatt több versenyszámot magasabban fekvő pótpályákra kellett átteni. Az 1952-es oslói téli játékokon az időjárás nem bolondozott, és az érdeklődés is élénk volt. A legtöbb pontot a vendéglátó norvégok gyűjtötték. A legtöbb izgalmat egyébként a jégkorong okozta: az aranyat a kanadaiak nyerték, az USA válogatottja pedig a nézőkkel verekedett össze... Új fejezetet nyitott a téli játékok történetében az 1956-os esztendő. Cortina d'Ampezzóban először álltak rajthoz a szovjet sportolók, s azonnal a pontverseny élére rukkoltak. Az osztrákok népszerű sízője, Toni Sailer három aranyat nyert, a női számokban a svájci lányok remekeltek, hokiban Kanada ismét leszorult a dobogó legmagasabb fokáról, és a rendezők sem panaszkodtak tétlenség miatt: a havat a magasabban fekvő helyekről kellett „lecsempészni"... Négy évvel később a Squaw Valley-i olimpiász egyik sztárja a megnyitót rendező Walt Disney volt. Az „Indián asszonyok völgyében" tapasztalható hőmérsékletingadozások főként a sízőknek okoztak rengeteg gondot, hiszen a megfelelő viaszkozással kellett megtalálni ennek ellenszerét. A nem hivatalos pontversenyt ismét a szovjetek nyerték, a házigazdák a műkorcsolyázásban és jégkorongozásban aratott sikereikkel vigasztalódtak ... 1964-ben az ausztriai Innsbruck következett, ahová 26 ország 1200 sportolója érkezett és egymillió néző — no meg az „elmaradhatatlan" meleghullám, úgyhogy csak rögtönzésekkel lehetett biztosítani a teljes versenyprogramot. A legjobb eredményeket a szovjet, az osztrák, a francia, norvég és finn versenyzők érték el; hazánk jégkorongozói pedig bronzérmet nyertek. Grenoble-ban a norvég csapat régi dicsőségében tündökölt, bizonytalanságot a sízőket zavaró hatalmas köd okozott, a sílécekre biggyesztett cégjelzések pedig vihart kavartak. Végül is minden baj elcsendesedett, és 1972- ben már a japánok rendezhették meg Sapporóban a téli játékok valamennyi versenyszámát. A legtöbb pontot a Szovjetunió, a legtöbb egyéni aranyat (hármat!) a holland 12
