A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-03 / 6. szám
Művészi érdeklődésének fő motívumait Körmöcbánya régi városrészletei, a bányászok élete és a Garam mente jelentette. Elképzeléseit leginkább grafikai eljárásokban, réz- és fametszetekben realizálta. A felszabadulás utás a hatvanas évek elejéig mint illusztrátort foglalkoztatták. Festészetére a „luminizmus" stílusirányzata a jellemző. Ez olyan festői eljárás, ahol nem a széles skálájú színhasználaton van a hangsúly, hanem a fényhatások a legfontosabbak. A fény és az árnyék vibrációjára építette képeinek harmóniáját. A Hermély Viktor-életmű feldolgozása, összegyűjtése és egy gyűjteményes kiállításon való bemutatása művészettörténetünk feladatai és adósságai közé tartozik. FARKAS VERONIKA A húszas-harmincas évek között több képzőművészeti egyesület alakult Szlovákiában. Bratislavában már a századfordulótól művészetszervező tevékenységet fejtett ki a Kunstverein, amelynek működése 1920—1930 között vált aktívabbá. 1919-ben Banská Bystricán Flaché Gyula alapította az Egység (Jednota) egyesületet. Nemzetiségi megoszlás nélkül szerette volna öszszefogni a szlovákiai művészeket, de összefogó ereje végül is csak a közép-szlovákiai művészekre korlátozódott. A Martinban 1920- ban alakult „Spolok slovenskych umelcov" (Szlovák művészek Egyesülete) a szlovák nemzeti művészet törekvéseinek képzőművészeti fórumává vált 1923-tól a komáromi (Komárno) Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (JESZO) és 1924-től a kassai (Kosice) Kazinczy Társaság Képzőművészeti Szakosztálya fejtett ki jelentős tevékenységet. E művészeti egyesületek önálló programmal indultak, és próbáltak sajátos jelleget adni működésüknek. Tevékenységük azonban nem volt teljesen elszigetelt egymástól. A művészek összetétele, a helyszín, az adott politikai, gazdasági lehetőségek, valamint a kulturális igény meghatározta a csoportosulások életképességét. A közép-szlovákiai bányavárosokban élő és dolgozó festők, grafikusok művészete a szociális valóság talaján formálódott; a nyomor, a fáradt emberek megörökítése, az emberi erő képzőművészeti megfogalmazására törekedtek, amint ezt többek között Skuteczky Döme, Angyal Géza, Gwerk Ödön és Hermély Viktor művészi pályája is bizonyítja. Hermély Viktor 1891-ben született Körmöcbányán. A közvélemény mint festőt és grafikust tartja számon, bár tanulmányait 1909—1914 között a Budapesti Képzőművészeti Akadémián szobrász szakon kezdte, és csak később tért át Zemplényi Tivadar mesteriskolájába. Volt hosszabb tanulmányúton Münchenben és Drezdában is. 1920-ban tagja lett a Flaché Gyula vezette képzőművészeti egyesületnek, s az egyesület prágai kiállításán több művel szerepelt. Az elismerés jeleként megvásárolták a Régi toronyudvaron c. olajfestményét. 1930-ban állami ösztöndíjjal Velencébe utazott a nemzetközi kiállítás tanulmányozására. *
