A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-27 / 5. szám
sem tehetett, hogy veleszületett szemérmességében nemcsak az orvos, hanem még a férje előtt is pironkodott a meztelensége miatt. Szendrei János estefelé ért haza. Szinjózanul. Rögtön meglátta és észrevette a feleségén, hogy valami történt vele a távolléte alatt. Kivörösödött szeme alatt a sötét mezőcskét látva, nyomban kitalálta azt is, hogy alaposan kisírta magát. Annak ellenére mégis úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre. — Mi újság? — kérdezte, mint máskor szokta. — Semmi... — felelte Júlia, s közben férje elé készítette az ételt. Utána nyomban besietett a szobába. Még nem is olyan régen, tálalás után szembeült a férjével, s mindaddig ott ült, amíg nem fogyasztotta el az ételt. Gyönyörködött benne, örült a jó étvágyának, s annak is, hogy ízlik neki a főztje. Ebéd után Szendrei szintén bement a szobába a felesége után, aki egy könyvet tartott a kezében, de nem olvasott. Hallgatagon ültek egy darabig. Érezhető feszültséggel telt meg a szoba levegője. — Postám se jött? — szólalt meg végül Szendrei. — Nem ... Jancsi járt itt délben. — S már el is ment ? — A gyárból jöttek valamiért, csak órácska ideje volt. — Mit újságolt, jól vannak? — Jól... Kapott ötvenezer koronát az apósától autóra, de még tízezer kellene neki. — Értem — kapta fel a fejét Szendrei. — Szóval pénzt jött kérni, s mivel nem tudtál neki adni, jól kibögted magad. — Nem sírtam — mondta Júlia dacosan. — Ha sírtam is, nem azért. — Megtudhatnám, hogy miért? — Semmi közöd hozzá! — No, fene, hát így állunk!? — Az csak rám tartozik, hogy miért sírtam, ha egyáltalán sírtam — mondta Júlia keményen és felállt, hogy kimenjen. Szendrei rászólt: — Maradj, Júlia, ne szaladj el, ülj le... Kérlek, ne makacskodj, annak semmi értelme. Próbáljunk meg értelmes emberhez méltó módon viselkedni... Szóval tízezer korona kell a fiunknak autóra, és te nem tudtál neki adni, de még csak ígérni sem ... Jó, jó, de most ne szólj közbe! Nagyon jól tudom, hogy milyen helyzetbe kerültél. Nagyon kellemetlen lehetett a számodra ... — Hogy te milyen megértő, aranyos ember vagy! — Ne gúnyolódj, kérlek, jó?... Még semmi sincs veszve, mindent jóvá lehet tenni ... Nézd, Júlia, holnap riportútra indulok. Táskádba teszed a pénzt, beülsz mellém a kocsiba és Jancsiéknál leteszlek. Az a kis kitérő nem a világ ... legalább a kis Zsuzsival is eljátszogathatsz egy kicsit... Visszafelé jövet megállók érted és együtt hazajövünk. Jó lesz így? — Semmi szükség arra, hogy veled menjek, te is átadhatod nekik a pénzt. — Nem érdekel az unokád, nem vagy rá kíváncsi ? — Minek ilyen beszéd?... Jól tudod, hogy most nem arról van szó. — Arról van szó, hogy velem jössz és kész! — Nem megyeki — makacskodott Júlia. — Márpedig velem kell jönnöd!... Ne gondolja az a taknyos menyünk, hogy... Júlia közbevágott: — Mit változtat az a tényeken? Semmit. — Milyen tényeken ? — Úgy teszel, mint egy vásott kölyök, aki tudja, hogy miről van szó, mégsem akarja tudomásul venni... (Folytatjuk) 11 EMIL BOLESLAVLUKÁČ Pálya -Hol ér véget e furcsa pálya ? Síkok Fejtekéből nyílként törve fel, egyre magasabbra, föld határain túl — perigeum és apogeum ívén — ércéből öklendve szikraesőt fél évszázadot keringett által. Ó, milyen komor rajt, milyen csodás pálya! Tüzes ködökből ködökön túlra, áttört a mérges gőzök körein, . s kölöncöt levetve elszabadult. Hogy száguldozott egyes egyedül a bársony-sötét s örök téren át. Fö/sóvárgó, féltő tekintetek követték e szárnyta/an pegazust, amint titkos törvényeket szabott csillagsorsok sötétlő körein. És csak mérte a körkörös utat parancsot szabva, szolgálva is azt, hírt hozva a gomolygó sötétbe, s a sötétségből sugaras reményt. Meteorit-raj fenyegette, vad robbanás, hogy levesse köréből s fekete szakadékéba lökje a reménytelen s örök káosznak. Elvégezte mégis a küldetést fönt és alant, amint megszabatott, s visszatért ágyába, leszágu/dván megint a földre. DÉNES GYÖRGY FORDÍTÁSA MIROSLAV HOLUB Óda az örömhöz Szeretni, amikor már nincs remény: csak ez a szerelem. Új rádiószondát felbocsátani, amikor ötven már lezuhant, kétszáz nyulat elővenni, amikor már száz kimúlt: csak ez a tudomány. A titkot kérdezitek. Csak egy neve van: újra. A végén a kutya saját víz-tükörképét viszi fogai között, az emberek új műholdat szegecselnek, szeretlek. Mint a kariatidok kifeszített karjainkkal megtámasztjuk a gránit időt, és legyőzötten mindig győzünk. ZÁDOR ANDRÁS FORDÍTÁSA ROBERT BURNS A falusi kislánv Szénakaszálás idején, mikor zöld a búzamező, s fehéren nyit a lóhere, és minden zugban rózsa nő: víg Bessie így szól a fejőszínben : „Férjhez megyek, hamar!" S ráfelel egy ráncos nenő: „A jó tanács az jót akar. Nem egy kérőd van, s jól tudod, fiatal vagy választani; várj kissé, s válassz okosan, módos szobát, konyhát teli; lám Johnie a Buskie-völgybeli, nála dugig az ól, a csűr, hidd el, csibém, nekem, s neki, a szerelem attól hévül." „Johniet, a Buskie-völgybelit egy fikarcnyit se bánom ám, csak a termést s a tehenét szereti, hát mi jutna rám ? ue mom szeme oly v/aam, és jól tudom, szeret nagyon : egy pillantást ha vet csupán, én Buskie-völgyét od'adom." „ Ó, oktalan! Hisz harc a sors! A világ okosnak fial, s bőség a harc legjobb szere, az éhes gond az megcsikar; van, aki költ, van, ki takar, s van makacs megveszekedett; hát ne feledd el egyhamar, hogy amit főztél, azt eszed." „ Vehet a kincs szántót nekem, a bőség juhot, tehenet, ámde a gyönge szív füzét arany, ezüst nem veszi meg. Szegények leszünk, meglehet, de győzi, kit a szíve von, különb öröme nem lehet királynénak a trónuson!" NEMES NAGY ÁGNES FORDÍTÁSA 225 éve született Robert Burns a nagy skót költő
