A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-27 / 5. szám

sem tehetett, hogy veleszületett szemérmes­ségében nemcsak az orvos, hanem még a férje előtt is pironkodott a meztelensége miatt. Szendrei János estefelé ért haza. Szinjó­­zanul. Rögtön meglátta és észrevette a fele­ségén, hogy valami történt vele a távolléte alatt. Kivörösödött szeme alatt a sötét me­­zőcskét látva, nyomban kitalálta azt is, hogy alaposan kisírta magát. Annak ellenére még­is úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre. — Mi újság? — kérdezte, mint máskor szokta. — Semmi... — felelte Júlia, s közben férje elé készítette az ételt. Utána nyomban besietett a szobába. Még nem is olyan régen, tálalás után szembeült a férjével, s mindaddig ott ült, amíg nem fogyasztotta el az ételt. Gyönyörködött benne, örült a jó étvágyának, s annak is, hogy ízlik neki a főztje. Ebéd után Szendrei szintén bement a szobába a felesége után, aki egy könyvet tartott a kezében, de nem olvasott. Hallgatagon ültek egy darabig. Érezhető feszültséggel telt meg a szoba levegője. — Postám se jött? — szólalt meg végül Szendrei. — Nem ... Jancsi járt itt délben. — S már el is ment ? — A gyárból jöttek valamiért, csak órács­ka ideje volt. — Mit újságolt, jól vannak? — Jól... Kapott ötvenezer koronát az apósától autóra, de még tízezer kellene neki. — Értem — kapta fel a fejét Szendrei. — Szóval pénzt jött kérni, s mivel nem tudtál neki adni, jól kibögted magad. — Nem sírtam — mondta Júlia dacosan. — Ha sírtam is, nem azért. — Megtudhatnám, hogy miért? — Semmi közöd hozzá! — No, fene, hát így állunk!? — Az csak rám tartozik, hogy miért sír­tam, ha egyáltalán sírtam — mondta Júlia keményen és felállt, hogy kimenjen. Szendrei rászólt: — Maradj, Júlia, ne szaladj el, ülj le... Kérlek, ne makacskodj, annak semmi értel­me. Próbáljunk meg értelmes emberhez mél­tó módon viselkedni... Szóval tízezer koro­na kell a fiunknak autóra, és te nem tudtál neki adni, de még csak ígérni sem ... Jó, jó, de most ne szólj közbe! Nagyon jól tudom, hogy milyen helyzetbe kerültél. Nagyon kel­lemetlen lehetett a számodra ... — Hogy te milyen megértő, aranyos em­ber vagy! — Ne gúnyolódj, kérlek, jó?... Még sem­mi sincs veszve, mindent jóvá lehet tenni ... Nézd, Júlia, holnap riportútra indulok. Tás­kádba teszed a pénzt, beülsz mellém a kocsiba és Jancsiéknál leteszlek. Az a kis kitérő nem a világ ... legalább a kis Zsuzsi­val is eljátszogathatsz egy kicsit... Vissza­felé jövet megállók érted és együtt hazajö­vünk. Jó lesz így? — Semmi szükség arra, hogy veled men­jek, te is átadhatod nekik a pénzt. — Nem érdekel az unokád, nem vagy rá kíváncsi ? — Minek ilyen beszéd?... Jól tudod, hogy most nem arról van szó. — Arról van szó, hogy velem jössz és kész! — Nem megyeki — makacskodott Júlia. — Márpedig velem kell jönnöd!... Ne gondolja az a taknyos menyünk, hogy... Júlia közbevágott: — Mit változtat az a tényeken? Semmit. — Milyen tényeken ? — Úgy teszel, mint egy vásott kölyök, aki tudja, hogy miről van szó, mégsem akarja tudomásul venni... (Folytatjuk) 11 EMIL BOLESLAVLUKÁČ Pálya -Hol ér véget e furcsa pálya ? Síkok Fejtekéből nyílként törve fel, egyre magasabbra, föld határain túl — perigeum és apogeum ívén — ércéből öklendve szikraesőt fél évszázadot keringett által. Ó, milyen komor rajt, milyen csodás pálya! Tüzes ködökből ködökön túlra, áttört a mérges gőzök körein, . s kölöncöt levetve elszabadult. Hogy száguldozott egyes egyedül a bársony-sötét s örök téren át. Fö/sóvárgó, féltő tekintetek követték e szárnyta/an pegazust, amint titkos törvényeket szabott csillagsorsok sötétlő körein. És csak mérte a körkörös utat parancsot szabva, szolgálva is azt, hírt hozva a gomolygó sötétbe, s a sötétségből sugaras reményt. Meteorit-raj fenyegette, vad robbanás, hogy levesse köréből s fekete szakadékéba lökje a reménytelen s örök káosznak. Elvégezte mégis a küldetést fönt és alant, amint megszabatott, s visszatért ágyába, leszágu/dván megint a földre. DÉNES GYÖRGY FORDÍTÁSA MIROSLAV HOLUB Óda az örömhöz Szeretni, amikor már nincs remény: csak ez a szerelem. Új rádiószondát felbocsátani, amikor ötven már lezuhant, kétszáz nyulat elővenni, amikor már száz kimúlt: csak ez a tudomány. A titkot kérdezitek. Csak egy neve van: újra. A végén a kutya saját víz-tükörképét viszi fogai között, az emberek új műholdat szegecselnek, szeretlek. Mint a kariatidok kifeszített karjainkkal megtámasztjuk a gránit időt, és legyőzötten mindig győzünk. ZÁDOR ANDRÁS FORDÍTÁSA ROBERT BURNS A falusi kislánv Szénakaszálás idején, mikor zöld a búzamező, s fehéren nyit a lóhere, és minden zugban rózsa nő: víg Bessie így szól a fejő­színben : „Férjhez megyek, hamar!" S ráfelel egy ráncos nenő: „A jó tanács az jót akar. Nem egy kérőd van, s jól tudod, fiatal vagy választani; várj kissé, s válassz okosan, módos szobát, konyhát teli; lám Johnie a Buskie-völgybeli, nála dugig az ól, a csűr, hidd el, csibém, nekem, s neki, a szerelem attól hévül." „Johniet, a Buskie-völgybelit egy fikarcnyit se bánom ám, csak a termést s a tehenét szereti, hát mi jutna rám ? ue mom szeme oly v/aam, és jól tudom, szeret nagyon : egy pillantást ha vet csupán, én Buskie-völgyét od'adom." „ Ó, oktalan! Hisz harc a sors! A világ okosnak fial, s bőség a harc legjobb szere, az éhes gond az megcsikar; van, aki költ, van, ki takar, s van makacs megveszekedett; hát ne feledd el egyhamar, hogy amit főztél, azt eszed." „ Vehet a kincs szántót nekem, a bőség juhot, tehenet, ámde a gyönge szív füzét arany, ezüst nem veszi meg. Szegények leszünk, meglehet, de győzi, kit a szíve von, különb öröme nem lehet királynénak a trónuson!" NEMES NAGY ÁGNES FORDÍTÁSA 225 éve született Robert Burns a nagy skót költő

Next

/
Oldalképek
Tartalom