A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-27 / 5. szám

Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Széchenyi eszmevilága Divatja van Széchenyinek Magyarországon, bizonysága ennek a róla szóló irodalom gya­rapodása, műveinek kiadása, és mintha a közgondolkodásban is érezni lehetne itt-ott a hatást. Divatot említettem mégis, mert mindennek ellenére elmondható, hogy esz­méi java része nem él folyamatosan a köztu­datban. Széchenyi hajlékony és türelmes elme volt, akit azonban forrongó korok nem állítottak panoptikumukba. Ha úgy adódott, félretolni sem volt öt nehéz: gondolatvilágá­nak ellentmondásai ezt lehetővé tették azok számára, kik az elítélhetőt s nem a haszno­­sithatót keresték benne. Ez utóbbit, a haladó gondolatokat igyekszik kiszűrni, egybefogni Kunszabó Ferenc: „Itt alkotni, teremteni kell" c. tanulmányában. A szerző kis kötetében főleg azokra az eszmei motívumokra összpontosít, amelyek aktualitásuknál fogva érdemelnek figyelmet. Széchenyi nagysága abban áll, hogy képes volt „megszűrni" a gondolkodását behatáro­ló és meghatározó eszmeköröket (racionaliz­mus, romantizmus, stb.), hogy így tegye lehetővé azok gyakorlattá érlelését, emellett mindenkor számot vetve az adott lehetősé­gekkel is: „a jelen realitásából kell kifejlesz­teni az eszményit közelítő embereket". A végletek ellensége volt, a helyes arányok harmóniáját kereste mindenkor. Nem köte­lezte el magát egyértelműen egy eszmerend­szernek sem, mert az eszmék egyensúlyában vélte megtalálni az értelmes emberi lét és munka feltételét. Eszmevilágának döntő ele­me, hogy „az itt és most cselekvést kínálja, s ettől lesz aktuális, bármely építkezésre alkal­mas korban" — írja róla a szerző. Eszmevilága ugyan nem alkot filozófiai értelemben vett rendszert, de figyelmét nem kerülik el a meghatározó társadalmi és gaz­dasági folyamatok, amelyek elemzése juttat­ja őt és bennünket megszívlelendő következ­tetések birtokába. Az osztályok és fajok har­cát, az önismeret és belső szabadság kérdé­seit feszegető eszmefuttatásai is számot tarthatnak odafigyelésünkre. Himmler György Kisalföldi könyvesházak Senkinek nem mondok újat azzal a megálla­pítással, hogy a könyv a tudomány, az iroda­lom és más ismeretek terjesztésének és megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Ma már szinte mindannyian rendelkezünk kisebb-nagyobb könyvgyűjteménnyel. A leg­régibb ismert könyvtár Asszurbanipál király több ezer agyagtáblából álló ninivei gyűjte­ménye volt, mindez az időszámításunk előtti 600-as években. Századunk legjelentősebb könyvtárai közé tartozik a Szovjetunió Állami Lenin Könyvtára, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár, a British Museum könyvtára. E rövid bevezető után rátérek annak a kiadványnak az ismertetésére, amelyről tu­lajdonképpen írni szeretnék. Györ-Sopron megye Tanácsa Zöld Ferenc szerkesztésé­ben megjelentette a kisalföldi könyvesházak vázlatos históriáját. Nyomdákról, kiadókról. könyvkereskedőkről, könyvkötőkről tartalmaz a kiadvány értékes és érdekes információkat. A könyvnyomdászat Győrött a XVIII. szá­zad első felében honosodott meg. Az első magyar nyelvű kiadvány Stehenits János győri kanonok Vítzai Jób felett mondott halotti beszéde. Szólni kell az első magyar bibliográfusról, Sándor Istvánról, aki a Nyitra megyei Lukán született. Lukai kastélyában a tudományos munkának élt, sokat olvasott, s szenvedélyes könyvgyűjtő volt. Első Győrött megjelent könyve: Jelki Andrásnak, egy szü­letett magyarnak történetei... című munká­ja, mely a gyermekirodalom halhatatlan alko­tása, és azóta már számtalanszor kiadták. A könyvkötő Hilebrand Ferencről és a nyitrai származású Skolnik Mihályról, a könyvárus Schwaiger Andrásról és Nagy Fe­rencről, a nyomdász Streibig Józsefről és Rennauer Fülöpröl, a vándornyomdákról, a játékkártyafestőkről, az orvosi kiadványokról, az olvasómozgalom hagyományairól sok-sok érdekességet tud meg az olvasó. Győr-Sopron megye székhelyén a városi hálózat keretében jelenleg több mint 200 könyvtáregységet tartanak számon a szak­­szervezeti és iskolai könyvtárakon kívül. Győrben a lakosság 40 százaléka könyvtári olvasó. A megyében a könyvállomány gyara­pítására mintegy négymillió forintot fordíta­nak évente. A százezer könyvtári olvasó egy­millió-hétszázezer kötetből válogathat, s évente kétmilliónál több könyvet kölcsönöz ki. Ábel Gábor FOLYÓIRAT Századok Senga Toru japán történész nevével már találkoztunk a Hét hasábjain és más lapok­ban. Ösztöndíjasként került Magyarországra, és Csehszlovákiába, történelmet tanult, a Duna-medence népeinek történelme érde­kelte. Ösztöndíjasként kb. 2 évig tartózko­dott hazánkban, a Komenský Egyetem hall­gatója volt. Bújta a könyvesboltokat, antikvá­riumokat, könyvsátrakat, könyvet keresett kutatásaihoz. Senga Torunak most tanulmánya jelent meg a Századokban, a Magyar Történelmi Társulat közlönyének tavalyi 2. számában „Morávia bukása és a honfoglaló magyarok" címmel. A szerző rengeteg magyar, cseh, szlovák és latin forrásmunka segítségével kíván fényt deríteni a Nagymorva Birodalom bukásának körülményeire, a honfoglaló ma­gyarok szerepére ebben a bukásban. „A történészek, amikor Morávia bukásáról írnak, gyakran folyamodnak az írott forrásokhoz, melyek a magyarok támadásairól és pusztí­tásairól is említést tesznek, de ezeket, saj­nos, nem vizsgálják meg elég tüzetesen és kritikusan. Ebben a kis tanulmányban — újra megvizsgálva az idevonatkozó forrásokat — megpróbálunk egy tömör, de az eddigieknél valamivel tisztább képet adni Morávia törté­netének utolsó szakaszáról és a magyar honfoglalásról, különös tekintettel a földrajzi viszonyokra" — írja bevezetőjében a fiatal japán történész. Senga Toru történelmi dolgozatában arra a következtetésre jut, hogy tulajdonképpen két Morávia létezett, s ezek különböző népe­ket és néptöredékeket egyesítettek. „Való­színűnek látszik tehát, hogy mielőtt Szvatop: luknak 871-ben sikerült egyesítenie a saját és Rasztiszlav fejedelemségét, ö Rasztiszlav­­val egy időben valahol a Duna-Tisza közén uralkodott a szétszórtan élő déli és nyugati szlávok, valamint az avarok leszármazottai fölött, akik főleg pogányok voltak. Ezt a fejedelemséget Konstantinos Porphyrogen­­netos megalé Morabia-nak nevezi, mely va­lószínűleg Szvatopluk történetében egy ko­rábban előforduló politikai képződményre utal, nem pedig Morávia hatalmi vagy terüle­ti nagyságára. A Szvatopluk által létrehozott nagyobb kiterjedésű fejedelemséget pedig, amely főleg a mai Morava, Nyugat-Szlovákia vidékéből és a Duna-Tisza közéből állt, nem megalé Morabia-ként, hanem (jelző nélkül) Morabia-ként emlegeti" — foglalja össze feltételezését Senga Toru. (dénes) NÉPRAJZ Nem fú, hanem szobor! Ne értsen félre az olvasó, nem a szobrászat­ról, mégcsak nem is a lótenyésztésről kívá­nok itt értekezni, hanem a néphagyománya­ink kutatásának, megmentésének egy jó módszerére hívnám föl a figyelmet. Nemrég került a kezembe a CSEMADOK Losonci Járási Bizottsága kiadásában meg­jelent Néprajzi Értesítő c. sokszorosított publikáció második száma, amely a losonci Néprajzi Szakbizottság tagjainak gyűjtéséből közöl szemelvényeket. Köztudomású (?), hogy a CSEMADOK KB már évek óta minden nyáron megrendezi az ún. Nyári Néprajzi Szemináriumot, amelynek célja egy-egy tájegység népi kultúrájának a tájékozódó szintű néprajzi felmérése. Nos, 1983 nyarán e szemináriumot a losonci járásban szervezték meg, s a fenti kiadvány is ehhez kapcsolódik. A füzet összeállítói (Böszörményi István és Duray Éva) a más vidékekről a járásba érkező amatőr gyűjtők kezébe kívántak a füzettel egy tájékoztató jellegű anyagot adni, hogy minél otthono­sabban mozoghassanak a számukra idegen terepen. Az áttekintő tájékozódást egy tér­kép segíti, majd a járás falvainak alfabetikus fölsorolása (földrajzi, történeti és néprajzi szempontú jellemzése) következik. Nagyon fontos része ez a munkának, hiszen a népraj­zi gyűjtök kezében mintegy iránytűként szol­gálhatott. Ezek után a tájegység néprajzából olvashatunk szemelvényeket egyrészt a ré­gebbi szakirodalom, másrészt a mostani amatőr gyűjtők néprajzi kutatótevékenysége alapján. Ez utóbbi dolgozatok természetesen nem mentesek a kisebb-nagyobb szépséghi­báktól, de hát ez — kevés tapasztalattal rendelkező gyűjtőkről lévén szó — érthető is. Örömteli viszont ennek a 60 példányban megjelent munkának a megjelenésében, hogy van vidék, ahol néhány lelkes ember kitartóan dolgozik. De még adós vagyok recenzióm címének magyarázatával! Medgyessy Ferencről beszélik, hogy egy lovasszobrának a leleplezése után egy, a szobor mellett fejcsóválva hümmögö pa­rasztbácsira lett figyelmes. Odament hozzá, s megkérdezte, hogy mi nem tetszik néki a szobron. A bácsi erre elősorolta, hogy ez meg ez a testrésze nem ilyen „az igazi lúnak". A szobrász erre ezt felelte: „Ez mind igaz. Csakhogy ez nem lú, hanem szobor!" Liszka József Innen'onnan Már megszoktuk, hogy a repülőgépek lan­dolásának irányítását robotok is el tudják végezni. Újabban a vonatok irányításában, indításánál és megállításánál is használ­nak robotot. A képen Moszkva egyik va­sútállomása, a Jaroszlavi pályaudvar lát­ható, ahol hamarosan bevezetik a robot vezérlésű mozdonyok használatát. Alighogy megérkezett Hollywoodba, a szó szoros értelmében ízekre szedték. Szeme­it, lábait, a mellét és a száját egy nagy biztosítótársaság ügynökei értékelték: Ornella Muti, jobban mondva a teste pon­tosan 5 milliárd lírát ér. Már a 18. század végén csodálatos, az ácsmunka valamennyi mesterfogásáról művészi színvonalon tanúskodó házak ké­szültek Uszty-llimszknél. Most az Angara parti skanzenben láthatóak. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom