A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-27 / 5. szám
A Gsemadok életéből Dr. O/vecky Ferenc kedves szóval köszöni meg a sok-sok segítséget ték meg azt a segítséget, amelyet á járási és a városi építőipari vállalat, a Járási Lakáskezelöségi Vállalat, az Állami Gazdaság, a Kő- és Homokbányák, a Stavba építőipari szövetkezet, az Agrostav, a Priemko, a Műszaki Szolgáltató Vállalat, a Kereskedelmi Építőipari Vállalat, a hajógyár asztalos- és lakatosműhelyének vezetői és dolgozói nyújtottak. Szívet, lelket melengető ünnepségen — a városi párt- és állami szervek képviselőinek, a CSEMADOK KB elnökének és járási vezetőinek jelenlétében — vették birtokba a nyugdíjasklub tagjai új otthonukat. Útravalót is kaptak: a hajógyár már említett két műhelyének szocialista brigádjától védnökséget — ha javítani kell valamit, ők jönnek. A két legközelebbi iskola — a Munka utcai és a Komensky utcai — úttörőcsapatától: a vidám gyermeki mosolyt, a szórakoztató műsorok ígéretét. A hajógyár szakszervezetének üzemi bizottságától ajándékul televíziós készüléket és lemezjátszót a szórakozáshoz, mert a klubtagság zömét éppen az ő nyugdíjasaik alkotják. Köszönet a város vezetőinek azért, hogy a nemzetiségi kultúra lenini szellemben való ápolásához méltó helyet biztosítottak. A CSEMADOK helyi szervezetének tagjai, a járási bizottság dolgozói és aktív tagjai nagyon sokat dolgoztak itt, míg elkészült az új otthonuk. Itt nemcsak irodahelyiségek vannak, hanem egy gyönyörű, nagy, boltíves terem is. Idő, pénz és sok-sok társadalmi munkával eltöltött óra kell még ahhoz, hogy a szobákat berendezzék, kicsinosítsák. De végre lesz hol próbát tartania az énekkarnak, a színjátszóknak, író-olvasó találkozót és kiállítást is rendezhetnek. Ez utóbbiból ízelítőt is kaptunk. Kopócs Tibor — hogy ne a csupasz falakat nézze az egybegyűlt vendégsereg — kölcsönadta néhány festményét. Örömmel gyönyörködtünk bennük. Az udvar még rendezésre vár. A munkakedv nem hagyott alább. A használók azt ígérték, mire kitavaszodik, virágoskertben és pázsiton sütkérezhet, aki ráér. A mű elkészült. A tenniakarás, a megértő jószándék, a segitökészség és sok-sok érdes tenyér hozta létre. Falai között legyen édes a pihenés, kellemes a szórakozás, hasznos a munka. F.M. Prandl Sándor felvételei ÚJ OTTHONBAN Kuchar Rózsika szívből örül a szimbolikus kapukulcsnak Ni csak! Tatarozzák az Aranyosi-féle házat. Nahát, hogy milyen szép lett! így pompázhatott újkorában is, a Rozália téren, amikor még a városszerte ismert ügyvéd lakta! S hogy a kedves olvasó he gyötrődjék tovább elárulom, hogy Komáromban (Komárno) járunk és a Május 1. tér egyik házáról van szó. Arról, amelyik a benzinkúttal szemközt áll. A megépítése óta sok víz lefolyt a Dunán. A ház pedig csak csúnyutt és csúnyult. Az utolsó lakók sok kárt tettek benne. Már-már úgy nézett ki: napjai meg vannak számlálva. Törték is a városi nemzeti bizottságon a fejüket, ugyan hogy döntsenek. Lebontani? Egy jellegzetes komáromi épülettel ismét szegényebbek lennének. Ezt nem akarták. Felújítani? Ahhoz olyan sok munka és pénz kell, amennyi nekik nincs. Már nem lehet megállapítani, ki gondolt elsőnek arra, hogy a felújítást társadalmi összefogással el lehet végezni, sőt: szívesen vállalják a munka zömét a későbbi használók. Az első ok: A nyugdíjasok klubja a város központjában egy szűk, dohos, sötét odúban működött. Nem sok sikerrel. Amikor új elnököt választottak, a mindenki által ismert és szeretett Kuchar Rózsikét, a MATESZ egykori titkárnőjét, aki csak azzal a feltétellel vállalta a vezetést, ha a munkához kellemesebb, otthonosabb helyet kapnak. 6 A második ok: A CSEMADOK komáromi helyi szervezete mindig jól működött. Példának elég, ha csak a legismertebb, leglátványosabb eredményeiket, az énekkart és a színjátszó csoportot említem. Valamennyi közgyűlésükön, évzáró taggyűlésükön azt kérték, hogy csak egyetlen szobácskát juttasson nekik a város: legyen hol elhelyezni az iratokat, okleveleket, megtartani a vezetőségi gyűléseket. A város vezetőinek jóindulata, segíteni akarása nem hiányzott, a megoldás volt nehéz. A harmadik ok: Jobb megoldás nem lévén, a városi szervezet, a CSEMADOK járási bizottságának helyiségeiben ülésezett. Jó testvér módjára megosztoztak az amúgy is szűkös helyen. E három tényező döntötte el, kik lesznek a későbbi használói a felújított épületnek. A kezdetről Dr. Ölvecky Ferenc, a városi nemzeti bizottság elnöke beszélt: — Ne feledjük, hogy ez egy nagyon rossz állagú épület volt. A felújítás és a nyugdíjasklub itteni elhelyezésének ötlete a városi nemzeti bizottságon született meg. Támogatták a tervet, a megvalósításhoz csatlakoztak a nemzeti bizottság képviselői, az üzemek és vállalatok vezetői és dolgozói. Önsegélyes módon indult a javítás. Javítani, felújítani viszont nem lehetett anélkül, hogy pontosan ne tudnánk mit akarunk. Itt sietett a segítségünkre Ivica Schwarzová építész, aki a terveket elkészítette. Az ő javaslatai szerint kezdtünk munkához. Tudtunk arról is, milyen rossz körülmények között dolgozik a CSEMADOK helyi szervezete és járási bizottsága. Úgy véltük a nyugdíjasklub és egy kulturális szervezet békében élhet egymás mellett. Működésük kölcsönösen egymás hasznára válik. A megoldást átmenetinek tartjuk, tervezzük a Nemzeti Front központi épületének létrehozását, ahol minden társadalmi és tömegszervezet valamint kulturális intézmény el fog férni. A nyugdíjasklubok létesítésében sem mondtuk ki az utolsó szót. Az új lakótelepen is szeretnénk nyugdijasklubot szervezni. Minden vállalkozáshoz kell egy felelős vezető. Esetünkben ezt a szerepet Bende István, a városi nemzeti bizottság alelnöke töltötte be. A nagy munkában nem volt egyedül. A nyugdíjasklub tagjai és a CSEMADOK városi szervezetének tagjai mindig mellette álltak. A kezdetnél, az első lépésekhez, Matejovics János a kikötő munkásaiból toborozott olyan csapatot, akik a belső falak lebontását végezték. Voltak, akik az építkezés 17 hónapja alatt naponta úgy jártak ide, mintha munkahelyük lett volna a ház. Az ő nevük: Kuchar Jaroslav, Kojnok János és Fekete József. Az áldozatkész munkáért rajtuk kívül még Furina Eduárd, Kiss Pál és Sémán Ferenc kapott elismerő oklevelet. Dicsérő szóval, elismerő oklevéllel köszönsz ünnepi asztalnál középütt Bende István, tőle balra Dr. Ölvecky Ferenc és Sidó Zoltán A megnyitóra összegyűlt tagság jót mulat az ünnepi műsoron, a MATESZ színészeinek előadásán
