A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-22 / 30. szám

nemcsak kísérőm, hanem tolmácsom is volt. Carlos kiválóan ismeri a kubai életet, de ismeretséget kötött hazánk nemzeteinek és népeinek jó néhány tagjával és közeli barátságba került velük. Évekig nálunk volt főiskolai hallgató.

Felhívtam a repülőtérről.

— Azonnal érted megyek, hangzott a vonal másik végéről.

— Ha már kocsiba ültünk — javasolta — tegyünk mindjárt egy sétát is Havannában, amely nem egyszerűen egy főváros a többi főváros közül Közép-Amerikában, hanem Havannáról dalok szólnak és híres regények színhelyéül szolgált már akkor is, amikor neve még nem szerepelt mindennap a világlapok hasábjain, a rádióadók hullámhosszain és a tévéállomások híradóiban.

Havanna úgy épült, ahogy az azokon a vidékeken szokás, ahol az évi átlagos hőmérséklet plusz 25 fok körül mozog. Többnyire tágas, levegős, egy-két emelet magasnyi épületek szegélyezik a széles utakat. Persze, itt is, mint talán mindenütt másutt a világon, kivétel az Óváros, melyet az itteniek Öreg Havanna néven becéznek. Itt találjuk az Óvárosban a szép barokk főteret, a Katedrális teret. Körülötte kicsiny utcácskák girbegurba sikátorok. Itt már gyalog rójuk a kilométereket, mert az autókat ma már innét kitiltották. Megállunk egy-két őrtorony mellett, és a méteres vastagságú városfal árnyékában.

Havanna e század elejétől tovább terjeszkedett végig a tengerparton, kelet és nyugat felé egyaránt. Néhány évtizeddel ezelőtt építettek több magas épületet is a város különböző pontjain. Köztük legismertebb a volt Hilton, melyet immár huszonhárom éve a Habana Libre (azaz: Szabad Havanna) Szálló néven keresnek fel a Kubába utazó turisták. Kocsink a szállodától elindulva hatalmas ívben kikanyarodik a Malceonra. így nevezik itt Havannában a több kilométer hosszan futó soksávos úttestet, a gyönyörűen kiépített tengerpartot, amely a kikötő keskeny bejáratánál kezdődik és az Almendáres nevű folyó torkolatáig fut.

— Egy hét múlva már nem száguldhatnánk ezeken a sávokon, mivel akkor a karneválozók tízezrei töltik be az utakat, tereket — jegyzi meg Carlos.

Hatalmas kőpárkány választja el az úttestet a tengertől, melyen így is nagyobb vihar esetén átcsapnak a hullámok. Most csendes a tenger. A parton a horgászok elfoglalják helyüket, és várnak a nagy halra, ugyanúgy, mint Hemingway regénybeli öreg halásza tette.

A kikötő bejárata alig pár száz méter széles, és alatta négysávos út halad, mely összeköti Havannát a százezer lakosú Alamar nevű lakóteleppel. A keskeny bejárat szélesre tárul, és a hatalmas hajótestek szinte ott ülnek a házak között ki- és behajózásra várva. Későbbi napokban szálodám ablakából gyönyörű kilátás nyílott az érkező és induló hajókra, amelyek méltóságteljesen elfoglalták helyüket a kikötőben. Ezt hosszú kürtjellel hozták a környék lakóinak tudomására.

A terek közül legnagyobb a Forradalomé. Óriási középületek veszik körül. Középen áll a százhúsz méter magas márvány emlékmű a költőszabadságharcos Jósé Martin tiszteletére. A tér lenyűgöző látványt nyújt. Tömeggyüléseken elfér itt a főváros minden lakója.

KUBAI EMBEREK

Nicoleas Guillén költő, egyike azoknak a művészeknek, akik a legtöbbet tették azért, hogy a világ megismerje a kubai nép életét, kultúráját. Érdemes idézni Guillén néhány gondolatát, melyet 80. születésnapja alkalmából egy évvel ezelőtt hoztak a lapok nyilvánosságra. Arra a kérdésre, hogy mit jelent az, hogy „Kubaiság"? a költő a következő választ adta: „A kubai nép két olyan társadalmi erő összeolvadásából jött létre, amelyek a XV. századtól kezdve jöttek Amerikába, az egyik Európából, a másik Afrikából. Bár az igazat megvallva, az utóbbi nem a saját jószántából érkezett. A legdurvább módon, az udvariasság teljes mellőzésével hurcolták ide."

Széltében, hosszában bejártam Kubát. Az ország ásványi kincsekben is gazdag, de természeti viszonyai, éghajlata olyan, hogy bő kézzel ontja a föld évente többször is termését. Ott, Kubában hallottam, hogy ha este valaki eldob egy gyufaszálat, reggelre zöld fa nő ki belőle.

Az ország gazdasági gondjai ennek ellenére nem elhanyagolhatók. Az Amerikai Egyesült Államok évről évre nagyobb nyomást gyakorol a fiatal szocialista országra. A cukor világpiaci árának csökkenése, mely Kuba fő kiviteli terméke is befolyásolta 1982-ben azt, hogy az életszínvonal nem emelkedhetett rohamosabban. Ennek ellenére az elmúlt esztendőben több rizs, cukor, hal és friss gyümölcs jutott a kubai dolgozó asztalára, mint évekkel ezelőtt bármikor. Harmincötezer lakást fejeztek be, és adtak át az elmúlt évben. Egész sor üzem készült el, újabb és újabb kórházak, egészségügyi intézmények nyújtanak segítséget az arra rászorulóknak. És még egy érdekes adat, amely mindennél többet mond. A munkatermelékenység 1980-hoz viszonyítva 14 százalékkal nőtt. Érdekesnek azért tartom ezt az adatot, mert amikor kubai szakemberekkel beszélgettem, megkérdeztem tőlük, hogy véleményük szerint mi a legfontosabb teendő azzal kapcsolatban, hogy az emberek napról napra jobban éljenek. A válaszok szinte egyöntetűek voltak: megtanítani minden embert becsületesen dolgozni és helytállni a munkában.

CSIKMÁK IMRE

Emberi sorsok

BONTÓPEREKRÖL, VÁLÓOKOKRÓL

Az alábbi beszélgetés apropója egy tanulmány. A szerző: dr. Jifi Prokopec, az ügyvédi munkaközösségek országos választmánya családjogi bizottságának elnöke. E kandidátusi munka címe: A válás okai — az ügyvédi tapasztalatok tükrében. A tanulmány érdekessége, hogy a szerző az ügyvédek tapasztalatait a saját figyelemre méltó következtetéseivel egészítette ki, ami külön is indokolttá tette, hogy interjút kérjünk tőle.

— A válóokok egy része évtizedek óta változatlan: a felek valamelyikének hűtlensége, a férfi iszákossága. durvasága s így sorolhatnék tovább a bontóperek vélt vagy valós okait... Az Ön tanulmányából azonban új bontóokokra is lehet következtetni.

— A mai házasságokban igen erős küzdelem folyik a hatalomért. Már nemcsak a háztartási munka megosztásáról van szó, azaz hogy ki mit tud a másikra áthárítani; hanem elsősorban a döntési jogról. A különböző neveltetésű és más-más hagyományokkal, szokásokkal rendelkező embereknek rendszerint ugyanis igen eltérőek az elképzelései. Amikor a válóperes bíró előtt a felek azt mondják, hogy „különbözik a természetük", emögött rendszerint a különböző törekvések húzódnak meg. Az egyik fél például „élni akar", élvezni az életet, a másik szerezni. Az egyik kocsira gyűjtene, a másik ellenzi, attól tart, egyébként sokszor teljes joggal, hogy a kocsi társa kizárólagos tulajdona lesz, noha a költségeket közösen viselik. Gyakran az okozza a viszony megromlását, hogy a feleség túl sokat ad ki ruhára, kozmetikára; az asszonyok viszont felróják férjüknek, hogy baráti társaságban sokat költ, néha még akkor is, ha az illető valóban jelentéktelen mértékben iszik. Ugyanakkor az is biztos, hogy sok férfinak fogalma sincs, milyen összegeket emészt föl a háztartás. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy háztartásban a különböző igények közti arányt megszabni, az valóban nagy művészet. Ehhez kell igazán a két ember közötti harmónia és bizalom. És persze a kölcsönös kompromisszumok, hiszen úgy élni, hogy valaki örökösen a másikra kényszeríti akaratát, elviselhetetlen.

— Eszerint a vagyoni problémáknak a feltételezettnél nagyobb szerepük van a házasélet alakulásában ?

— Sajnos igen, bármennyire is tény, hogy szegénység vagy nélkülözés miatt manapság már nem bomlanak föl házasságok. Egy-egy vagyonosabb partnerrel kötendő kapcsolat reményében viszont igen. Különösen vidéken tapasztalható jelenség, hogy a feleség és családja egyszerűen belekényszeríti a férjet egy építkezésbe, mire azonban a családi ház elkészül, a férfi addigra kívül kerül a családon. Az utólagos magyarázat úgy hangzik, hogy részeges volt és lusta. A vagyonszerzés akkor is megrontja a házasságot, ha mindketten vállalták a vele járó életformát. A fiataloknál gyakran nem is vagyonszerzési törekvésekről van szó, hanem otthonalapításról. De ha túl sok lemondással és áldozattal jár az ilyesmi, a fiatalok elfáradnak, elidegenednek és gyakran el is szakadnak egymástól.

— A válópereket ma kétharmad részben a nők kezdeményezik. Ezt a nők öntudatosodásának jeleként kell elkönyvelni magunkban ?

— Ezzel a kérdéssel valóban józanul kell szembenézni. Körülbelül a hatvanas évek közepétől, tehát az utóbbi két évtizedben a házassági viszonyok többet változtak, mint azt megelőzően talán száz év alatt. Egészen addig többnyire a férfiak kérték a házasság felbontását, tekintettel arra. hogy egy harmadik személlyel kívánnak kapcsolatot létesíteni. A hatvanas évek közepén azonban a helyzet megfordult, egyre több nő kezdeményezte a válást. Kétségtelen, hogy a nők öntudatra ébredésének tünetéről van szó, elvégre az anyagi függetlenség és a bátorság érzete nélkül nem élnének a válás lehetőségével. A bontóperi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők. érthetően. a szabad idő és a családi terhek igazságos megosztását, személyiségük kibontakoztatásának lehetőségét és tiszteletben tartását

követelik. A perben álló felek, valamint a tanúk vallomásaiból ugyancsak kitűnik az alkalmazkodóképesség és egymás megbecsülésének hiánya, a tűrőképesség alacsony szintje és sokszor a féktelen önzés is. A családvédelmi tanácsadók és a bírósági tárgyalótermek falai között gyakorta előfordul, hogy a feleségek a gyermek és a lakás ügyének kedvezőbb alakulása érdekében rájátszanak az alkoholizálás vagy a tettlegesség címén benyújtott vádakra.

— Az öntudatosodás, illetve az imént említett rájátszás erősen ellentétes tényként tűnik föl...

— Igen, épp ezért kell ezzel a kérdéssel valóban nagyon józanul szembenéznünk. Bátran leszögezhető, hogy a nők túlnyomó többsége valóban nyomós okok miatt válik el, hiszen egy részeges, basáskodö, önző férjjel házasságban élni valóban nem leányálom. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a nők teli hamis illúziókkal, valami meghatározhatatlan jövő reményében indítványozzák a válást. Emellett arra számítanak, hogy övék marad a lakás, és a gyerek után megkapják a tartásdíjat. Ugyanakkor azonban nem mérik föl, hogy e kedvezmények ellenére kisgyerekeikkel együtt nehéz helyzetbe kerülnek; nem számolnak azzal, hogy az elvált asszonyoknak körülbelül egy harmada köt újabb házasságot. Gyakori tapasztalat, hogy ezek a második-harmadik házasságkötések gyakran épp az előző házasságból származó gyerekek miatt felborulnak. Arról pedig a bírósági tárgyalótermekben is ritkán esik szó, hogy a férfiak anyagi és társadalmi helyzetét sokszor alapjaiban rendíti meg a válás.

— A fiatalon kötött házasságok labilitását sokan azzal magyarázzák, hogy a fiatalok meggondolatlanok, éretlenek.. .

— Tapasztalataim alapján, legalábbis ilyen sommás megfogalmazásban, nem hiszek benne. Tény. hogy nem ismerik sem önmagukat, sem egymást, olykor tapasztalatlanságuk miatt az együttélés következményeit sem tudják kellőképpen fölmérni; de tudatosan vállalt meggondolatlanságról szó sincs. A házasságot inkább alárendelik pillanatnyi céljaiknak, érdekeiknek. A fiatalok hibája sokkal inkább az. hogy a házasságot nem tekintik szilárd kapcsolatnak. mert az ilyesmi erős alkalmazkodást, a másikkal való azonosulást követel.

— Vizsgálódásainak egyik érdekes megállapítása. hogy a családi érzés ma sokszor erősebben köti össze a szülőket és a gyerekeket. mint a házastársakat. Vajon miért ?

—- A családi érzésnek, a ragaszkodásnak, a szülők és gyerekek közötti eleven és mély kapcsolatnak a társadalomban fontos szerepe van. A házasságok egy részéből ugyanez a kötőerő viszont hiányzik. így aztán idős emberek válnak el és költöznek az egyik fél felnőtt gyerekéhez; fiatalok házassága bomlik fel azért, mert az ifjú férj vagy feleség jobban ragaszkodik a szüleihez, mint a házastársához.

— Ha sokéves jogi gyakorlata, illetve a bontóperek tapasztalatai alapján kellene a házasságról ítéletet alkotnia, miként vélekedne ?

— Azt hiszem, sokan megfeledkeznek arról, hogy a házasság — a munkában, a családi életben és a szexualitásban is — az egyenjogúság elvére épül; hogy a házasság lényegében szövetség. Az érzelmeket talán nem is fontos mindig nyilvánosságra hozni, a társak közötti igazi megértés gyakran szavak nélkül nyilatkozik meg. olykor csak megfelelő gesztusokban vagy a puszta együttlétben. Egy válóper viszont torzító tükör, amelyben minden az ellenkezőjére fordul. A kölcsönösség helyett, egymás cserbenhagyásának szándéka lép előtérbe. A gondoskodás helyett ellenszenv, a megértés helyett marakodás. Emberileg, erkölcsileg. anyagilag.

— Véleménye szerint mi a bontókereset benyújtásának legmegbízhatóbb ellenszere ?

— A jó és harmonizáló házasság. Annak keretében pedig az önismeret és a tisztánlátás. Természetesen, mindkét fél részéről.

17