A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-22 / 30. szám
Valerityina Tyereskova a „Nők a békéért" elnevezésű sajtóertekezleten Mg rágaban öt napig tartott a béke-világtalálkozó. Az összejövetelen 132 országból közel három ezer küldött vett részt. A tanácskozás első felében szekcióüléseken, második felében érdeklődési körökben folyt a vita. A szekcióüléseken tizenegy témá-' ról együtt, majd az érdeklődési körökben külön-külön tanácskoztak a nők, a diákok, a szakszervezetiek, a pedagógusok, a művészek, az orvosok, a parlamenti képviselők, az újságírók, az egyházak küldöttei, a jogászok, a tudósok és a polgármesterek. Külön csoportokban találkoztak a sportolók, a háborús veteránok, a gazdasági és szociális élet területén dolgozó küldöttek, valamint azok, akik a hadiipar békés alkalmazásáról kívántak eszmét cserélni. A küldöttek eltérő politikai, társadalmi, vallási és ideológiai alapokon álltak, megnyilatkozásaikat különböző indítékok vezérelték, s mind a szekcióülése ken, mind az érdeklődési körökben egy mástól eltérő vélemények jutottak kifejezésre. Ám mindegyik felszólalást áthatotta a fegyverkezési verseny példátlan fokozódásából és a nukleáris háború lehetőségéből fakadó veszélyérzet. A felszólalók többsége azt a véleményt képviselte, hogy a feszültség növelésének oka mindenekelőtt az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája, az elsöcsapás-mérö képesség megszerzésére irányuló törekvése, valamint az a körülmény, hogy Washington — a Szovjetunióval ellentétben — nem hajlandó kötelezettségeket vállalni arra, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. Egyöntetű vélemény alakult ki abban a kérdésben is, hogy az európai biztonság igényeinek legjobban az felel meg, ha teljesen felszámolnák az európai célokra irányuló valamennyi atomfegyvert. Kiemelték a genfi tárgyalások jelentőségét és megállapították: a tárgyalások sikere nagymértékben attól függ, mennyire lehet egyre jobban moz gósítani a közvéleményt a békéért, az életért, a nukleáris háború ellen folytatott küzdelemre. Nagy nevek, világszerte ismert egyéniségek, kiváló szakemberek mondtak véleményt, foglaltak el határozott ál láspontot. A tudósok tanácskozásán a különböző szakágak jeles képviselői például arra keresték a választ, miképp járulhatnak hozzá a nukleáris háború veszélyének elhárításához. Osztatlan egyetértés alakult ki abban a kérdésben, vajon terheli-e erkölcsi felelősség a tudósokat kutatási eredményeik felhasználási módjáért? Többen kijelen tették: Minden józanul gondolkodó szakembernek, bárhol dolgozzék is a
