A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-01 / 27. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innen'onnan KÖNYV Kormos István: A vasmozsár tömje alatt Kormos István az újkori magyar költészet „szegénylegénye" volt, a mindig úton lévő, de sehol meg nem pihenő költő, minden valamire való poéta barátja, a mindig csavargó, legtöbbször lakás nélkül hánykódó gyűrött arcú írástudó. Ö sohasem tudott beilleszkedni a „kivasalt" polgári életbe, nem is arra szánta magát, élettelibb volt számára egy kiskocsma áporodott levegője, mint a kényelmes és szépen berendezett lakások miliője. Nagy költő volt és nagy gyermek; amit faluról hozott tarisznyájában, maradandó értéknek bizonyult, kevés versében boldog látomások őrzik őt. Versei, meséi, gyermekversei után a Szépirodalmi Könyvkiadó most megjelentette — Nagy Gáspár válogatásában — prózai írásait. Szerény kötet, de a benne foglalt írások annál érdekesebbek, hiszen Korrnos István munkásságának szerves részét őrzik. „Véleményünk szerint — írja a szerkesztő és válogató — az itt egybegyűjtött prózai írások, megnyilatkozások a Kormos lstván-i életmű szerves részét képezik. Csak éppen alig tudtunk róla, mert elsősorban és joggal a par excellence költőre figyeltünk, aki százegynéhány versével is maradandót alkotott ..." Kormos ezenkívül elsőrendű műfordító és a legkedveltebb verses mesék szerzője is volt, nemkülönben könyvsorozatok elismert szerkesztője. E könyvet, amely Kormos István prózai hagyatékának teljességre törekvő összefoglalása, négy részre osztotta a válogató. Megtaláljuk benne Kormos életrajzszerü és vallomásos írásait, kisesszéit, emlékezéseit és aiokat a riportokat, amelyeket írók, lapszerkesztők, rádiósok készítettek vele. E könyvön át Kormos István leikébe tekinthetünk, közelebb kerülhetünk az emberhez és költőhöz, itt-ott belepillanthatunk műhelyébe is. Még jobban megismerhetjük azt a költőt, aki ki merte jelenteni: „világokat varázsolok, amikor akarom". (dénes) KIÁLLÍTÁS Gömör népi fafaragói A Rozsnyói (Rožňava) Bányász Múzeum Gömör népi fafaragóinak legjobb alkotásaiból nyitott — első alkalommal közös — tárlatot. Hat amatőr képzőművész — köztük Igo Aladár, Ulman István és Koós István — több mint félszáz szobrát tekinthették meg a látogatók. Igo Aladárt a parasztmúlt, a paraszti életforma emlékei ihlették alkotás közben. Durva kiképzésű szobrai olyan szuggesztív hangulatot teremtenek, hogy szinte kézzelfoghatóvá válik a múlt valósága. A vadcseresznye-, eper-, szilva-, körte-, alma- és diófából „kibontott" élő parasztfigurák közül egynéhány már külföldi kiállítótermekbe is eljutott. Szlovákia több múzeumában pedig tucatszám találkozhatunk az Igo-alkotásokkal. Ulman István az emberi élet és a világ dolgainak mélyebb rétegeibe alászállva filozófiai bölcseleteket jelenít meg a fa nemes anyagának segítségével. A család, a szerelem, a munka, a közösség, a szépség szép ősi rendjét dicséri, és lázad az elmúlás könyörtelen törvénye ellen. Vésője nyomán a nagy és örök emberi dolgok formálódnak, állnak össze egy művészi jelképrendszerben. Vélekedése szerint az amatőrök művei az egyetemes művészet vadvirágai, amelyek azonban ugyanolyan szépek, illatosak és kedvesek, mint a kinemesítettek, a „felsőbb szinten" alkotóké. A gépészmérnök Koós Istvánt gyermekkori emlékei mellett korunk sokrétű társadalmi eseményei is megihletik. A „naiv" fafaragók művészetén keresztül (amely magyarázás nélkül is érthető formanyelven üzen), rövidebb és egyszerűbb az út azokhoz az emberekhez, akik a hivatásos művészek elvontabb jelképrendszerét még nem képesek befogadni, művészi élményre váltani. Tény, hogy az .utóbbi években világszerte megnövekedett az amatör képzőművészeti alkotások iránti érdeklődés. Azt hiszem, megvan a létjogosultságuk az ilyen kiállításoknak, amelyekről a jövőben nem szabad hogy hiányozzon az alkotókat és faragványaikat bemutató s értékelő katalógus, hiszen a tárlat befejezése után remek forráskiadványként szolgálhat. (korcsmáros) HANGLEMEZ Ro cklegendák A magyar rockzene keletkezésének 20. évfordulója alkalmából került kiadásra a közelmúltban „Krém" márkajelzéssel a fenti című lemez, amely a magyar rockzene eltelt két évtizedének legnépszerűbb számaiból válogat és ismert énekesek és együttesek szerepelnek rajta. A 16 dal előadói közt megtaláljuk Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát, Zalatnay Saroltát, Neményi Bélát, Kovács Katit, s az együttesek közük az Illés, a Metro, az Atlantis, a Scampolo, az Omega, a Hungária, a Dogs, a Tolcsvay, az Atlas, az Echo, a Syrius, a Kex és a Bajtala produkcióit hallhatjuk a nagyszerű lemezen, melynek Göczey Zsuzsa a szerkesztője. A lemez jól érzékelteti a magyar rockzene fejlődését, sokszínűségét, stílusjegyeit, az énekesek és az együttesek kvalitásait, útkeresésük, magukra találásuk, kétségtelen tehetségük jegyeit. A dalok szerzői közt olyan nevekkel találkozunk, mint Fényes Szabolcs, Szörényi Levente, Schöck Ottó, Deák Tamás, Presser Gábor, Komár László, Fenyő Miklós és sokan mások. Felcsendülnek a lemezen olyan egykori sikerszámok, mint a „Táskarádió" Szörényi Levente előadásában, a „Rohan az idő" Koncz Zsuzsa tolmácsolásában, a „Pár csepp méz" (Metró-együttes), a „Boldog idők" (Zalatnay Sarolta és a Metróegyüttes), a „Jól érzem magam" (Neményi Béla és az Atlantis-együttes), az „Azt mondta az anyukám ..." (Ómega-együttes) stb. A felsorolásból is kitűnik talán, hogy a lemezen szereplő szerzemények közül nem mindegyik reprezentálja a tipikus, jellegzetes rockzenét, ami érthető is, hiszen hosszabb időre volt szükség, amíg az igazi rockmuzsika kialakult Magyarországon és magáratalált. A magyar rockzene „hőskorának" azonban így is méltó" emléket állít a „Rocklegendák" című Krémlemez. Mire e sorok napvilágot látnak, valószínűleg a hanglemezboltokban lesz már a lemez folytatása, a „Rocklegendák II." című ugyancsak Krém-lemez is. Aki tehát az első lemezen hiányolja a magyar keményrock kezdeti időszakának produkcióit, a folytatásban majd ezekkel is találkozhat. A Göczey Zsuzsa szerkesztésében napvilágot látó album már az igazi magyar rockzene és a hard-rock időszakának sikerszámaiból is válogat majd, többek közt olyan együttesekéből, mint pl. a Taurus-együttes, a Tűzkerék-együttes stb. E második lemezzel kiegészítve nyújtanak majd a „Rocklegendák" átfogó képet az eltelt két évtized magyar rockzenéjéről, amely számos kitűnő együttese révén már sok nemzetközi sikert aratott. Sági Tóth Tibor SZÍNHÁZ Az álmenyasszony A reneszánszkori angol színházművészet fénykora körülbelül nyolcvan esztendeig tartott. A csúcspontot Shakespeare működésének húsz éve jelenti; de előtte, mellette és utána — a protestánsokat pártoló Erzsébet királynő uralkodásának idejében — a tehetséges szerzők népes gárdája szolgálja az angol színpadot. A sok drámaíró közül főként Kyd, Johnson, Marlow és Nash neve cseng ismerősen mindmáig; viszont Thomas. Middletont és William Rowleyt például a vájtfülű színházrajongók is csak alig vagy egyáltalán nem ismerik. Ezért rokonszenves törekvésnek tűnik, hogy a bratislavai Új Színpad prózai társulata — a reneszánszkori angol színjátszás Shakespearen „kívüli" hagyományait idézve — épp az utóbb említett szerzői kettős Az álmenyasszony című drámájának bemutatására vállalkozott. Ismétlem: szép a szándék és a terv, amelylyel az Új Színpad társulata a szó legszorosabb értelmében közös, a dramaturg, a rendező, a blank verset szlovákra átültető műfordító és persze a színészek valóban együttes munkával akartak valami újszerűt, valami eredetit alkotni. Sajnos, a szándék megvalósulását, az előadást már sokkalta ellentmondásosabbnak érzem. Az álmenyasszony cselekménye tele van sötéthangulatú fordulatokkal, amit a helyzetkomikum derűs percei oldanak lazábbá, tele van remekül jellemzett típusokkal és a szövege is pontosan értelmezhető, jól mondható. De bármilyen hálásnak és önmagáért beszélőnek látszik is a darab, az alkotóknak okvetlenül el kell dönteniük: itt és most miről szóljon az előadás. A rendező (Peter Opálený) és a színészek ezúttal sajnos pusztán annyit határoztak el, hogy a néző szórakoztatására, esetleg megnevettetésére eljátszanak egy reneszánszkori drámát. A végeredmény; jó és rossz ötletek elevenednek meg vegyesen, mert ezt a szórakoztatást a színpadon mindenki a saját eszközeivel és elképzelései szerint műveli. Kevert és kiegyenlítetlen az előadás, ruhák és játékstílus terén egyaránt. Tobzódunk a válogatás nélküli színpadi ötletekben, próbálunk — nézőkként — eligazodni ebben a kavalkádban. Végül némi rezignációval levonhatunk két tanulságot. Az egyik: a friss ötletek nem helyettesíthetik az egységes és átgondolt rendezői koncepciót; a másik tanulság ennél is tömörebb; mint már annyiszor, a kevesebb ezúttal is több lett volna. Miklósi Péter A Zaporozseci Autógyár egészségügyi dolgozói kidolgozták az egészségügyi kivizsgálások automatizált módszerét. A számítógép segítségével lényegesen lerövidül a diagnózis felállítására szükséges idő. cmv vvw Nem forog kacsalábon, de a rucákna építették lelkes állatvédők. Élt egyszer a korzikai Ajaccióban ec szegény kis szabó, akit kilenc gyermel kel áldott meg a sors. A kilenc közül negyedik a Constantin nevet kapta, ki sőbb csak Tintin lett belőle. Még késők egy jófülű impresszárió elhatározta, hoc a Tinó Rossi nevet fogja viselni... Évtizi dekig volt Tinó Rossi a francia sanzoi éneklés legnépszerűbb egyénisége, t örökifjú veterán ötven év után ismét Casino de Paris közönsége elé lépett. 8
