A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-23 / 52. szám

Következő számunk tartalmából: Petrik József: VÁROS A FESTŐ SZEMÉVEL Fister Magda: A JÖVŐ HAJÓÉPÍTŐI Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET (Folytatásos regény) Lacza Tihamér: CSEREPEK A MAI KUBA 125 éve győzött a forradalom) A HÉT GALÉRIÁJA Címlapunkon P. Havran felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az esztendő végén számos kedvező és ked­vezőtlen hír érkezett szerkesztőségünkbe. A kedvező híreknek azt tartjuk, amelyek a jó munkáról, az 1983-ra előirányzott tervek teljesítéséről számoltak be. A kedvezőtlen­nek viszont azt, amelyek a nehézségekről, az itt-ott még ma is előforduló mulasztásokról tudósítottak. Ján Gallot, az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottságának vezető titkárát azért kerestük fel, hogy választ kapjunk néhány kérdésre. • Eseményekben gazdag óv van mögöt­tünk. Ha visszatekintünk az elmúlt évre, azt látjuk, hogy a számos kiemelkedő eredmény mellett munkánkat nehézsé­gek is övezték. A rozsnyói járás milyen gazdasági eredményekkel zárja 1983-at és hogyan készül 1984-re? — A rozsnyói járásban is az a helyzet, ami az országban szinte mindenütt. Az 1983-as évet — az 1982-ben elért sikerekre építve — dinamikusan kezdtük. Terveink a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak szellemé­ben fogantak, igényesek, de reálisak voltak. Ennek tulajdonítható, hogy az előirányzotta­kat már az év első hónapjaiban egyenletesen teljesítettük. Megfelelő ütemben növekedett a munka hatékonysága és minősége. Az elmúlt év egyik legnagyobb eredményének azt tekintjük, hogy jelentős mértékben növe­kedett az ipar termelése, ugyanakkor csök­kentettük a szállítási költségeket .és megta­karítást értünk el a nyersanyag és energia gazdálkodás területén. Az 1984-es évre így a jól végzett munka tudatában készülünk. A hetedik ötéves terv negyedik évében azzal az eltökélt szándékkal lépünk, hogy a felada­tokkal újra megbirkózunk. Jövőre a járás ipari termelése négy százalékkal emelkedik. Szeretnénk, ha 1984-ben a járás mezőgaz­dasága is követné az ipar példáját. Ebben az évben a járás mezőgazdasága sajnos nem nyújtott olyan teljesítményt, mint amilyet vártunk. A termelésre kedvezőtlenül hatott a szeszélyes időjárás. A lemaradásnak azon­ban más okai is voltak, illetve vannak. Még nem mindig és nem mindenütt megfelelő a szervező és irányító munka. S mi — bár nem vitatjuk, hogy a rossz időjárás is befolyásolta a munkát, azt, hogy járásunk 1983-ban a gabona- és a burgonyatermelésben nem érte el a kitűzött célt — nem hárítjuk külső tényezőkre, hanem elsősorban annak tulaj­donítjuk, hogy néhány mezőgazdasági üzemben hiányosan szervezték és irányítot­ták a munkát. Az állattenyésztés kedvezően alakult. Ezen a területen szintén teljesítettük, sőt túlteljesítettük az előirányzott tervet. Visszatekintve az elmúlt évre, elmondhatom, hogy 1983-ban sok siker övezte a mi mun­kánkat is. A sikerek mellett azonban adódtak sikertelenségek is. A tapasztalatokból levon­tuk a tanulságot. Szervezésileg is, politikai­lag is megtesszük a szükséges intézkedése­ket ahhoz, hogy az 1984-ben ránk háruló feladatok teljesítéséhez megteremtsük a kedvező feltételeket. • Ismeretes, hogy Rozsnyón és a rozs­nyói járásban különösen eredményes a világnézeti nevelés. A szép eredménye­ket hogyan érték el? — Igen, a rozsnyói járásban már hosszabb ideje figyelemre méltó eredményeket érünk el a világnézeti nevelésben. Figyelembe vesszük ennek a munkaterületnek a bonyo­lultságát, és a világnézeti nevelés során diffe­renciáltan közelitjük meg az egyes kor- és szociális csoportokat. Különösen az ateista nevelés területén számottevőek a sikereink. Nem véletlenül. Ennek szociális és gnozeoló­­giai gyökerei is vannak. A járásban mindig a nagyobb üzemekben koncentrálódott ipari proletariátus volt a legerősebb szociális cso­port. Járásunk területén már az 1921 és az 1938 közötti években működtek a „proletár hitetlenek szövetségének" a szervezetei. Ezekben az ateista körökben különösen a rozsnyói, a gömörhorkai és a slavošovcei munkások dolgoztak aktívan. A rozsnyói já­rásban 1923-ban volt az első polgári teme­tés. A világgazdasági válság idején hatalmas forradalmi munkás- és kommunista meg­mozdulások voltak ezen a környéken. A kommunista párt vezette proletariátus ereje megmutatkozott a felszabadulás után is, amikor az 1946-os választásokon összesen négy járásban — köztük Revúcán és Rozs­nyón — győzött a kommunista párt. Itt továbbra is túlsúlyban volt az ipari munkás­ság. A világnézeti nevelés során egyaránt kihasználjuk az említett kedvező objektív és szubjektív tényezőket. A világnézetet formá­ló számos tényező mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a polgári ügyek testületének. Ott, ahol magyar nemzetiségű állampolgárok élnek a PÜT-ben többnyire a CSEMADOK tagjai dolgoznak, és tevékenységükkel jelen­tősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a polgári ügyek testületének az akciói igényesek és emlékezetesek legyenek. A PÜT jó munkája annak is tulajdonítható, hogy átvesszük és sikeresen alkalmazzuk a Szovjetuniónak, fő­leg a Kárpáton túli területnek az ezen a téren szerzett gazdag tapasztalatait. Rendszere­sen köszöntjük a jubilánsokat. A betegeket és az idősebbeket lakásukon látogatjuk meg. Jutalmat osztunk a különféle jubileumok al­kalmából, s emlékezetessé teszünk az egyén BESZÉLGETÉSEK BÉKÉRŐL, ... Az utcák biztos szerelemmel Siető szíveket vezetnek. Csak a szomorú szeretet latolgatja. Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot. Fa nélkül is betűi az emberektől; De hová teszik majd a muskátlikat?... (JÓZSEF ATTILA: KARÁCSONY) Ilyenkor, karácsony és újév táján szinte meg­állni látszik az idő ... Aki csak teheti haza­­igyekszik, akár az ország legeldugottabb sar­kából is hazasiet a szüleihez, a gyermekei­hez, a családjához. És örülünk egymásnak, kíváncsian figyeljük szeretteink szemét: ked­vükre való ajándékkal sikerült-e betoppanni a családi körbe? A familiáris együttlétnek ezekben a perceiben úgy tűnik, hogy derű­sek, felhőtlenül boldogok vagyunk. Boldogok abban az értelemben, ahogy azt az ógörög bölcselő. Platón a filozófiájának magvát je­lentő ideatanban leszögezte: másnak okozva boldogságot — a saját boldogságunkat is megtaláljuk. Dehát tényleg: voltaképpen mi a boldog­ság ? Az értelmező szótár magyarázata sze­rint a testi-lelki megelégedettség megnyug­tató érzetével eltöltő állapot. Nos, valóban boldogok vagyunk? S ha igen, akkor mi az, ami boldoggá tesz bennünket? Most, a téli ünnepkör meghitt hangulatú napjaiban, vagy általában ... Nyakamba véve az országot, több emberrel beszélgetve, erre próbáltam választ kapni. 1. H.-nénak — Évának — egyetlen kamaszkorú fia jelenti a család fogalmát. Több mint tizenöt esztendeje már, hogy rosszul sikerült házassága keserű szájízzel járó epilógusa- * ként elvált a férjétől; utána gyors egymás­utánban meghaltak a szülei, azután a fivére lett autóbaleset áldozata. A még most is feltűnően csinos Éva rokonok nélkül maradt. Ezt — amennyiben lehet — néhány év alatt kiheverte, és lett egy barátja. Hosszú évekre. Úgy tűnt, újra révbe jutott az élete, amikor egyik napról a másikra az akkor már állandó élettársnak számító barát is elment. Valaki mással. Éva azóta ismét egyedül él. Negyvennyolc éves, és N.-ben a helyi szakközépiskola ne­­velötanámöje. A munkája értelmes, de a szabad idejét is értelmesen tölti. Tudatos válogatással olvas, rádiót hallgat, tévét néz, utazik, társaságba jár és képviselőként köz­életi tevékenységet is vállal. Még így is azon­ban több ideje van a fiáról gondoskodni és a családról gondolkodni, mint aki benne él s minden percét lefoglalja. — Nézze, én most már berendezkedtem a magányra, bár természetesen nekem is van­nak kitörési kísérleteim — mondja higgadt megfontoltsággal. — De sok, családban élő ember épp úgy egyedül van a gondjaival mint én, csak ráadásul egy csomó plusz teherrel,1 — És az ünnepek? Vajon hogyan telnek el? — Most már négy éve, hogy azokat csak kettesben, a fiammal együtt töltjük el. — Ne vegye tolakodásnak, de hadd kér­dezzem meg: boldog? Fanyar mosoly játszik a szája szögletében. — Nézze, mit mondjak erre ... Legföljebb csak frázisokkal tudnék válaszolni. Azt vi­szont érzem, hogy a jövő tanévben érettségi­ző fiam nemcsak ragaszkodik hozzám, ha­nem valóban szeret. És egyéb rokoni szálak nélkül élő. egyedülálló anya részére talán nincs is ennél nagyobb boldogság. Ezt mondja hát Éva, számára ez a valóság. 2. Nyugodt, télies hangulatú, november végi este. A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) mű-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom