A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-23 / 52. szám
Következő számunk tartalmából: Petrik József: VÁROS A FESTŐ SZEMÉVEL Fister Magda: A JÖVŐ HAJÓÉPÍTŐI Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET (Folytatásos regény) Lacza Tihamér: CSEREPEK A MAI KUBA 125 éve győzött a forradalom) A HÉT GALÉRIÁJA Címlapunkon P. Havran felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az esztendő végén számos kedvező és kedvezőtlen hír érkezett szerkesztőségünkbe. A kedvező híreknek azt tartjuk, amelyek a jó munkáról, az 1983-ra előirányzott tervek teljesítéséről számoltak be. A kedvezőtlennek viszont azt, amelyek a nehézségekről, az itt-ott még ma is előforduló mulasztásokról tudósítottak. Ján Gallot, az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottságának vezető titkárát azért kerestük fel, hogy választ kapjunk néhány kérdésre. • Eseményekben gazdag óv van mögöttünk. Ha visszatekintünk az elmúlt évre, azt látjuk, hogy a számos kiemelkedő eredmény mellett munkánkat nehézségek is övezték. A rozsnyói járás milyen gazdasági eredményekkel zárja 1983-at és hogyan készül 1984-re? — A rozsnyói járásban is az a helyzet, ami az országban szinte mindenütt. Az 1983-as évet — az 1982-ben elért sikerekre építve — dinamikusan kezdtük. Terveink a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak szellemében fogantak, igényesek, de reálisak voltak. Ennek tulajdonítható, hogy az előirányzottakat már az év első hónapjaiban egyenletesen teljesítettük. Megfelelő ütemben növekedett a munka hatékonysága és minősége. Az elmúlt év egyik legnagyobb eredményének azt tekintjük, hogy jelentős mértékben növekedett az ipar termelése, ugyanakkor csökkentettük a szállítási költségeket .és megtakarítást értünk el a nyersanyag és energia gazdálkodás területén. Az 1984-es évre így a jól végzett munka tudatában készülünk. A hetedik ötéves terv negyedik évében azzal az eltökélt szándékkal lépünk, hogy a feladatokkal újra megbirkózunk. Jövőre a járás ipari termelése négy százalékkal emelkedik. Szeretnénk, ha 1984-ben a járás mezőgazdasága is követné az ipar példáját. Ebben az évben a járás mezőgazdasága sajnos nem nyújtott olyan teljesítményt, mint amilyet vártunk. A termelésre kedvezőtlenül hatott a szeszélyes időjárás. A lemaradásnak azonban más okai is voltak, illetve vannak. Még nem mindig és nem mindenütt megfelelő a szervező és irányító munka. S mi — bár nem vitatjuk, hogy a rossz időjárás is befolyásolta a munkát, azt, hogy járásunk 1983-ban a gabona- és a burgonyatermelésben nem érte el a kitűzött célt — nem hárítjuk külső tényezőkre, hanem elsősorban annak tulajdonítjuk, hogy néhány mezőgazdasági üzemben hiányosan szervezték és irányították a munkát. Az állattenyésztés kedvezően alakult. Ezen a területen szintén teljesítettük, sőt túlteljesítettük az előirányzott tervet. Visszatekintve az elmúlt évre, elmondhatom, hogy 1983-ban sok siker övezte a mi munkánkat is. A sikerek mellett azonban adódtak sikertelenségek is. A tapasztalatokból levontuk a tanulságot. Szervezésileg is, politikailag is megtesszük a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az 1984-ben ránk háruló feladatok teljesítéséhez megteremtsük a kedvező feltételeket. • Ismeretes, hogy Rozsnyón és a rozsnyói járásban különösen eredményes a világnézeti nevelés. A szép eredményeket hogyan érték el? — Igen, a rozsnyói járásban már hosszabb ideje figyelemre méltó eredményeket érünk el a világnézeti nevelésben. Figyelembe vesszük ennek a munkaterületnek a bonyolultságát, és a világnézeti nevelés során differenciáltan közelitjük meg az egyes kor- és szociális csoportokat. Különösen az ateista nevelés területén számottevőek a sikereink. Nem véletlenül. Ennek szociális és gnozeológiai gyökerei is vannak. A járásban mindig a nagyobb üzemekben koncentrálódott ipari proletariátus volt a legerősebb szociális csoport. Járásunk területén már az 1921 és az 1938 közötti években működtek a „proletár hitetlenek szövetségének" a szervezetei. Ezekben az ateista körökben különösen a rozsnyói, a gömörhorkai és a slavošovcei munkások dolgoztak aktívan. A rozsnyói járásban 1923-ban volt az első polgári temetés. A világgazdasági válság idején hatalmas forradalmi munkás- és kommunista megmozdulások voltak ezen a környéken. A kommunista párt vezette proletariátus ereje megmutatkozott a felszabadulás után is, amikor az 1946-os választásokon összesen négy járásban — köztük Revúcán és Rozsnyón — győzött a kommunista párt. Itt továbbra is túlsúlyban volt az ipari munkásság. A világnézeti nevelés során egyaránt kihasználjuk az említett kedvező objektív és szubjektív tényezőket. A világnézetet formáló számos tényező mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a polgári ügyek testületének. Ott, ahol magyar nemzetiségű állampolgárok élnek a PÜT-ben többnyire a CSEMADOK tagjai dolgoznak, és tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a polgári ügyek testületének az akciói igényesek és emlékezetesek legyenek. A PÜT jó munkája annak is tulajdonítható, hogy átvesszük és sikeresen alkalmazzuk a Szovjetuniónak, főleg a Kárpáton túli területnek az ezen a téren szerzett gazdag tapasztalatait. Rendszeresen köszöntjük a jubilánsokat. A betegeket és az idősebbeket lakásukon látogatjuk meg. Jutalmat osztunk a különféle jubileumok alkalmából, s emlékezetessé teszünk az egyén BESZÉLGETÉSEK BÉKÉRŐL, ... Az utcák biztos szerelemmel Siető szíveket vezetnek. Csak a szomorú szeretet latolgatja. Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot. Fa nélkül is betűi az emberektől; De hová teszik majd a muskátlikat?... (JÓZSEF ATTILA: KARÁCSONY) Ilyenkor, karácsony és újév táján szinte megállni látszik az idő ... Aki csak teheti hazaigyekszik, akár az ország legeldugottabb sarkából is hazasiet a szüleihez, a gyermekeihez, a családjához. És örülünk egymásnak, kíváncsian figyeljük szeretteink szemét: kedvükre való ajándékkal sikerült-e betoppanni a családi körbe? A familiáris együttlétnek ezekben a perceiben úgy tűnik, hogy derűsek, felhőtlenül boldogok vagyunk. Boldogok abban az értelemben, ahogy azt az ógörög bölcselő. Platón a filozófiájának magvát jelentő ideatanban leszögezte: másnak okozva boldogságot — a saját boldogságunkat is megtaláljuk. Dehát tényleg: voltaképpen mi a boldogság ? Az értelmező szótár magyarázata szerint a testi-lelki megelégedettség megnyugtató érzetével eltöltő állapot. Nos, valóban boldogok vagyunk? S ha igen, akkor mi az, ami boldoggá tesz bennünket? Most, a téli ünnepkör meghitt hangulatú napjaiban, vagy általában ... Nyakamba véve az országot, több emberrel beszélgetve, erre próbáltam választ kapni. 1. H.-nénak — Évának — egyetlen kamaszkorú fia jelenti a család fogalmát. Több mint tizenöt esztendeje már, hogy rosszul sikerült házassága keserű szájízzel járó epilógusa- * ként elvált a férjétől; utána gyors egymásutánban meghaltak a szülei, azután a fivére lett autóbaleset áldozata. A még most is feltűnően csinos Éva rokonok nélkül maradt. Ezt — amennyiben lehet — néhány év alatt kiheverte, és lett egy barátja. Hosszú évekre. Úgy tűnt, újra révbe jutott az élete, amikor egyik napról a másikra az akkor már állandó élettársnak számító barát is elment. Valaki mással. Éva azóta ismét egyedül él. Negyvennyolc éves, és N.-ben a helyi szakközépiskola nevelötanámöje. A munkája értelmes, de a szabad idejét is értelmesen tölti. Tudatos válogatással olvas, rádiót hallgat, tévét néz, utazik, társaságba jár és képviselőként közéleti tevékenységet is vállal. Még így is azonban több ideje van a fiáról gondoskodni és a családról gondolkodni, mint aki benne él s minden percét lefoglalja. — Nézze, én most már berendezkedtem a magányra, bár természetesen nekem is vannak kitörési kísérleteim — mondja higgadt megfontoltsággal. — De sok, családban élő ember épp úgy egyedül van a gondjaival mint én, csak ráadásul egy csomó plusz teherrel,1 — És az ünnepek? Vajon hogyan telnek el? — Most már négy éve, hogy azokat csak kettesben, a fiammal együtt töltjük el. — Ne vegye tolakodásnak, de hadd kérdezzem meg: boldog? Fanyar mosoly játszik a szája szögletében. — Nézze, mit mondjak erre ... Legföljebb csak frázisokkal tudnék válaszolni. Azt viszont érzem, hogy a jövő tanévben érettségiző fiam nemcsak ragaszkodik hozzám, hanem valóban szeret. És egyéb rokoni szálak nélkül élő. egyedülálló anya részére talán nincs is ennél nagyobb boldogság. Ezt mondja hát Éva, számára ez a valóság. 2. Nyugodt, télies hangulatú, november végi este. A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) mű-2
