A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-16 / 51. szám

A VILÁG dolgaiból, a körülöttünk folyó élet­ből talán a legtöbbet a szemünkkel érzéke­lünk. Nagyon nagy csapás az egyénre és a családjára, ha elveszíti a látását. Szerencsére az ilyesmi nem olyan gyakori eset, mint ahányszor a szemorvoshoz fordulunk. Még a századforduló előtt épült az a kórház, amely Bratislava központjában áll és Állami Nagykórház néven ismert. Az átadás évében a szemészeti osztály 87 ágyas volt, ma 85 beteget tudnak egyazon időben itt ápolni. Itt gyógyítják a legsúlyosabb esete­ket, itt végzik a legsikeresebb műtéteket. Az épület arányai nem állanak összhangban a kor követelményeivel, a tudományos műsza­ki fejlődés adta lehetőségekkel. A tudomány ezen a szakaszon is az utóbbi tíz esztendő­ben óriásit lépett előre. A többi orvostudo­mányi ághoz viszonyítva ezt érte el utolsó­ként a műszaki fejlődés, de itt volt a legin­tenzívebb a változás. Már sok-sok szemmü­­tétet bravúrosan, világszínvonalon tudnak itt végezni. Sajnos, vannak esetek, amelyeket nem lehet gyógyítani. Évente 1600 műtétet vé­geznek, ebből 1100—1200 a súlyos eset. Húsz évvel ezelőtt ugyanazon a két műtőasz­talon, ugyanazon létszámú személyzettel öt­száz műtétet végeztek. Ebből látható, hogy a meglévő adottságokat maximálisan kihasz­nálják. Beszélgetőtársam doktor Oláh Zoltán aka­démikus, az Állami Nagykórház szemészeti osztályának vezető főorvosa, a Komenský Egyetem katedravezetö professzora. Tőle kérdeztem, hogyan vigyázhatunk a legered­ményesebben a szemünk világára? — Az emberi szem nagyon tökéletes mű­szer. Ha született rendellenesség, betegség, baleset következtében nem károsodik, éle­tünk végéig jól szolgál. Elrontani a szemet, azzal, hogy nézünk vele, hogy például sokat olvasunk, nem lehet. De ha helytelen világí­tás mellett tesszük ugyanezt, már igen. — Kérem, sorolja fel a leggyakoribb hibá­kat! — Az olvasólámpa használata csak akkor célszerű, ha a helyiség többi része is világos. A villanyégök közül a tejüveges használatát vagy a tejüvegbúrát ajánlom. A csillár fénye a mennyezetre irányuljon. Neonfényt csak fehéret engednék alkalmazni. S az ne re­megjen. Sokat árt a szemnek a hol erősebb, hol gyengébb színes fény, a különböző ref­lektorok villogása. A napszemüveg sem min­dig hasznos. A plexiüvegü napszemüveg ki­mondottan ártalmas, mert éppen a legkáro­sabb sugarakat nem szűri ki. Napszemüve­get csak olyat viseljünk, amelyik sem a térbeli látást, sem a színeket nem torzítja. Az optikusnál ilyet bárki vásárolhat. A mi éghaj­latunkon nincs is szükség napszemüvegre. Szemünk alkalmazkodó képessége azonos a nálunk szokásos fényváltozásokkal. Kivételt egyedül a nyár hevében csillogó strand, a hófödte csúcsok szikrázó fénye és a nappal szembeni autóvezetés képez. — A látást károsító tényezők közül beszél­jünk elsőnek a született rendellenességekről. — Gyermekkorban szokott előfordulni, hogy az addig ép szemű gyermek egyszer csak kancsal lesz. Szervezetünk védelmi rendszere addig a kancsalság korrigálására összpontosult, de valamilyen más betegség, magas láz, fellépésével, átorientálódik annak leküzdésére. Ezért derül ki a kancsalság. Gyermekkorban az ilyesmi könnyen, bár hosszadalmasan, gyógyítható. A balesetek — amelyek közül sok sújtja a gyermekeket — súlyosabb károsodást szoktak okozni. Min­dig van éppen ügyeletes, divatos játékszer, hobby, ami rendszeresen szedi az áldozatait. Jöttek már hozzánk hatvan centiméteres nyílvesszővel a szemben. De a felnőttek sem eléggé elővigyázatosak. A pezsgősüveget jól felrázzák, a dugót kilövetik, hadd pukkanjon és a társaság egy tagjának fél szemét meg­sérti a lepattanó üvegszilánk. Egyszerűbb lenne, ha konyharuhát csavarnának az üveg nyaka köré. A védősisak nélküli forrasztás és egyéb barkácsolások szintén a veszély forrá­sai lehetnek. — A szemkenőcs, szemcsepp, szemüveg felírásával kezdődik a szemgyógyászat és hol folytatódik ? — Nékem sokkal többet kell tudnom az orvostudomány egyéb területeiről, mint más szakorvosnak. Nehezebb elkülöníteni a ha­táreseteket. A szem nemcsak a lélek tükre, hanem a szervezeté is. — Mit állapít meg a betegről a szem vizsgá­lata során? — Például az érrendszer állapotát, a ko­ponya kóros elváltozásait, az agy betegsége­it, a látóideg károsodását, a szemgyógyászat szorosan összefügg a belgyógyászattal, a neurológiával, a pszichiátriával, az orr-, fül-, gégegyógyászattal, bizonyos mértékig még a bőrgyógyászattal is. Mindenki, aki úgy érzi, látászavarai vannak, okvetlenül keresse fel a szemészeti szakrendelést. Sok kellemetlen­séget, bajt előzhet ezzel meg. — Hol tartanak a szemsebészet terén ? — Mi klinika vagyunk és nem kutatóinté­zet. Felszerelésünk ezért nem a legjobb, azért mégsem kell szégyenkeznünk. Sok mindent el tudunk már végezni. Műtöeszkö­­zeink nagyon finom műszerek. Kezelésük különös gondosságot használatuk nagy szak­értelmet igényel. Pontosan és finoman kell dolgozni. A műszereink nem sorozatgyártás­ban készülnek. Speciális acélból és vanádi­­umból vannak, a varratra szánt cérna külön­leges vékonyságú. Mikroszkóp alatt operá­lunk, a pinzetta vége csak mikroszkóp alatt látható, így fűzzük be a szálat, csomót is kötünk. Sok esetben a varrat nagyságától, a fonal vékonyságától is függ a műtét sikere. Tizenöt évvel ezelőtt a recehártya leválásá­ból eredő szembetegség 58—60 százalékát tudtuk gyógyítani. Ma már a 80 százalékát. Ez a műszaki fejlődésnek is köszönhető. Évente ötszáz szemlencse operációt vége­zünk, de a betegeknek csak az egyharmada alkalmas a müszemlencse befogadására. Lé­zerrel is operálunk. — Sokan csodát várnak a lézertől... — Csodát mi sem tudunk művelni. A lé­zernek azonban van sok-sok előnye. Elsősor­ban is nagyobb pontossággal tudok dolgoz­ni, nincs vérzés, kisebb a seb és nem kell varrni. Sajnos a lézer esetében is érvényes, hogy csak bizonyos esetekben lehet ered­ményesen alkalmazni. Mert minden szembe­teg más kezelést igényel. — Minek örül Ön, a szemsebész, a legjob­ban? — Annak, ha valakinek visszaadom a látá­sát. Ez sokszorosan öröm. Ismét teljes értékű lett egy ember. Beilleszkedett a társadalom­ba, tehermentesítettem a családot. De már az is öröm, ha a jelentkező látáskárosodását megállítom, vagy lassítom a romlás folyama­tát. Nem vagyok híve a „szent" hazugság­nak. Inkább feltárom a beteg előtt a valós helyzetet, így segítséget kapok tőle a kezelés folyamán, ami legalább olyan fontos, mint a jól, helyesen megválasztott gyógymód. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom