A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

Gyakran vissza-visszatérek az ország különböző tájain élő és tevékenykedő barátaimhoz, hogy felidézve a közös emlékeket elbeszélgessünk politikáról, irodalomról, sorsunk és életünk alakulá­sáról, gondjainkról, bajainkról, esetleg örömeinkről. így jutottam el a közelmúltban Orosz­kára (Pohronský Ruskov), Mészáros Sándor gyermekorvoshoz, régi jó bará­tomhoz, akinek a mába vezető életútja eléggé göröngyös volt, mint általában a ma élő ötveneseké és hatvanasoké. Sándor barátomnak Pózba (levicei já­rás) a szülőfaluja. A szegényparaszti családból származó, jófejű fiú Léván járta ki a polgári iskolát. Ez az időszak a háborús évekre esett. Front után Ma­gyarországon, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Egyebek közt Németh László, a nagy magyar író is a tanára volt. Hazatérve a komáromi gimnázi­umban érettségizett. 1957-ben végzett a Komenský Egyetem orvosi fakultásán. Három évig a lévai kórház gyermek­­osztályán működött gyakorló orvos­ként, miközben megszerezte a szakor­vosi képesítést. Hatvanban került Oroszkára, azóta is itt működik. Erzsébet lánya a Károly Egyetem gyermekorvosi szakának az ötödéves Afrikában működött. Híres volt humani­tásáról, ember- és állatszeretetéről, s arról, hogy önzetlenül gyámolította és gyógyította a rászorulókat. — Nem tagadom, nagy hatással volt rám az élettörténete, s a mai napig is példaképül szolgál... Mészáros Sándornak hosszú ideig nem volt lehetősége fajtiszta kutya be­szerzésére, csak jóval később vált lehe­tővé, amikor az anyagi körülményei megengedték. Az emberben akaratlanul is felvető­dik a kérdés: hogyan egyeztethető ösz­­sze a gyermekorvosi praxis a hobbyként űzött kutyatenyésztéssel és idomitás­­sal? — Tény, hogy szeretet, kitartás, oly­kor lemondás és áldozatkészség nélkül nem menne — mondja Sándor —, mint ahogy azoknak a tíz- és százezreknek sem menne, akik például gyufaszálak­ból rakják össze az Eiffel-tornyot, vagy egy-egy híres hajó tökéletes mását, s egyebeket... Meg aztán abban is sze­rencsém van, hogy Erzsiké, a felesé­gem, szintén nagy állatbarát. Támogat és segít. Minden eddigi elért eredmé­nyünk közös, kettőnk munkájának a gyümölcse... A „vadászszoba" egyik fala a trófeákkal Olympia Oroszka 1beceneve: Lidi), ► a nemzetközi szépségverseny győztese hallgatója. Katalin a Komenský Egyetem természettudományi karának a negyed­éves hallgatója. Matematika—kémia szakos tanári képesítést szeretne sze­rezni. Ferenc fia a zselízi gimnázium , végzős osztályának a diákja. Szintén a természettudományok felé orientálódik. A biológia érdekli. Szereti az állatokat. Tacskók a kedvencei. Nem csoda hát, ha Mészáros Sándor barátom boldog családapa. Büszke le­het a gyerekeire. Az is. Beszélgetés közben megtudtam Sán­dortól, hogy a napokban tért haza az NSZK-beli Ambergból. Bíróként műkö­dött közre egy vizslaversenyen. Egyéb­ként hasonló küldetéssel már ötször járt az NSZK-ban. Érdeklődő kíváncsisággal nézek rá. — Bizony, barátom, bizony — moso­lyog bólogatva —, már több, mint tizen­öt éve vadászom, s közel tíz éve foglal­kozom a drótszőrű magyar vizsla te­nyésztésével és a fajta nemesítésével. Munkára, munkavizsgákra én magam képzem ki őket. Jelenleg is tíz drótszö­­rü magyar vizslám és három tacskóm van. Sándor elmondta, hogy falusi gyerek lévén, közvetlen kapcsolata volt a ter­mészettel és az állatokkal. Képes volt órák hosszat csatangolni a határban, erdőben, élvezettel hallgatta a madarak füttyét, megleste a nyulakat, őzikéket, mókusokat. Egyszóval már akkor meg­szerette az állatokat. A front alatt pél­dául hozzászegődött egy drótszőrű vizsla. Annyira tetszett neki, annyira megszerette, hogy enyhe túlzással — a szemét is ki hagyta volna szúrni érte. Egyszer kiment vele a mezőre. A vizsla megpillantott egy nyulat, és utána eredt. — Soha többé nem láttam viszont : az ősi ösztönök győztek benne a barát­ság felett — mondja Sándor. — így van ez, barátom. Hogy eredményesen tud­junk velük foglalkozni, tökéletesen kell ismernünk az ösztöneiket, ha úgy tet­szik, a lelkivilágukat. Akár az embe­rét... " Sándor a diákévei alatt elolvasta az Albert Schweitzer életéről szóló köny­vet. Köztudott, hogy Schweitzer német származású, Nobel-díjas orvos volt, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom