A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

Hétvégi levél Az elektrotechnika és az elektronika minden kétséget kizáróan a legerőteljesebben fejlődő ipar­ág manapság az egész világon. Évről évre jelentős mértékben növekedik a termelés, új készítmények tömege jelenik meg a piacon minden esztendő­ben, s a más iparágakat olyan mélyen sújtó gazdasági válság is mintha elkerülné az elektro­technikai ipart, de legalábbis sokkal kisebb mér­tékben érinti. A korszerű elektrotechnikai, mikro­elektronikai termékek és berendezések alkalma­zásának előnyei még a laikusok számára is köny­­nyen beláthatok: jelentős mértékben csökkenthe­tő a nyersanyagfogyasztás; fokozható az automa­­tizáció; felgyorsítható a termelés; hatékonyabbá tehető a termelési folyamatok gépi vezérlése; nagy mennyiségű emberi munkaerő takarítható meg stb., stb. Sajnálatos módon hazánkban a hatvanas években nem fordítottak kellő figyelmet az elektrotechnikai és az elektronikai ipar fejlesz­tésének fontosságára, ennek következtében foko­zatosan lemaradtunk a fejlett nyugati országoktól, sőt néhány szocialista ország is nagyobbat lépett előre ezen a területen mint mi. A rossz helyzetfél­­mérés a hetvenes években is éreztette a hatását, s tulajdonképpen csak az utóbbi esztendőkben sikerült megállítani ezt a számunkra kedvezőtlen folyamatot Pártunk vezetése és a kormány neves szakembereket bízott meg azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg a csehszlovák elektrotechnikai ipar jelenlegi helyzetét és dolgozzanak ki egy átfogó tervjavaslatot amely mindenekelőtt az elektro­technikai ipar jelentős mérvű fejlesztését célozná. Ezt a tervjavaslatot 1983 közepén terjesztették elő, a kormány és a párt központi bizottsága jóváhagyta s a szakemberek most már a részletes tervek kidolgozásán fáradoznak. A közelmúltban rendezett sajtótájékoztatón Mi­lan Kubát professzor, a szövetségi kormány mi­nisztere ismertette az újságírókkal az elkövetkező 12 év várható fejleményeit hazánk elektrotechni­kai iparában. Mindenekelőtt jelentősen növelni szeretnénk az elektrotechnikai és elektronikai ter­mékek mennyiségét, méghozzá mind az integrált áramkörök és a számítógépek gyártásának terüle­tén, mind pedig az ún. szórakoztató elektronikai termékek — pl. videomagnók, hifitornyok, kiskép­­csövű színes televíziókészülékek — gyártásának területén. Jelentős mértékben fokozni kívánjuk az együttműködést a szocialista országokkal, s már konkrét szerződéseket is kötöttünk a Szovjetunió­val, az NDK-val, Lengyelországgal és Magyaror­szággal. A csehszlovák szakemberek természetesen nemcsak a számbajöhető alkalmazási lehetősége­ket mérték fel, hanem megvizsgálták azokat a feltételeket is, amelyek e tervek megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. Itt mindenekelőtt a megfelelő anyagi háttérről és a kellőképpen felkészített szakembergárdáról van szó. Különö­sen a szakemberhiány jelenthet gondot ezért már most olyan intézkedéseket foganatosítottak, ame­lyek azt szorgalmazzák, hogy az elkövetkező esz­tendőkben jelentős mértékben növekedjen a kö­zépfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek száma. A miniszter nem titkolta azt sem, hogy az anyagi juttatások és a bérezés rendszerét is módosítani kívánják az elektrotech­nikai iparban, hogy ezzel is ösztönözzék a szak­embereket ezelőtt azonban fordulat állt be a gyáriak szemléletében, aminek eredményeképpen a Calex-védjegyű hűtőszekrények két típusa manapság már az első minőségi fokozatba sorolható. Kétségtelen: ebben a sikerben a minőségvizsgáló intézet szigorának is érde­me van! Egy minőségi fokozattal lejjebb, tehát a második és harmadik kategória szintjén, sok a szóbeszéd a füleki húsdarálók ügyében is. Részben a húsdarálók vázát alkotó öntvény­nyel van sok baj, de sok-sok zsörtölödést okoz az őrlökések pengéjének éle is. Tény és való, hogy a minőségi intézet laboratóriumá­ban nem a piaci köszörűsök hüvelykujj­­módszerével, hanem nagyon is pontos gépi berendezéseken állapítják meg: mennyi használat után tompul meg a húsdarálók leglényegesebb alkatrésze. Egy-egy ilyen szúrópróba dönti el, hogy az egyébként való­ban nehéz előállítási körülményekkel küsz­ködő fülekiek a teljes bevételt jelentő máso­dik minőségi kategóriában, avagy csak tizen­öt százalékos veszteséggel forgalmazhat­ják-e húsdarálóikat... Persze, igazságtalanság lenne tőlem, ha csupán a marótiak vagy a fülekiek „bőrén" példáznám e kutatóintézet szigorát, elvégre csapágytól csapszelepig, filléres kisautótól táwezériésü játékcsodáig minden megtalál­ható a laboránsok munkapadjain. Az egyik terem sarkában például kések, villák, kanalak áznak ecetsavas oldatban, egy karnyújtás­nyira innen azt vizsgálja valaki, hogy a játék­hajót borító festék egészségügyileg kifogás­talan-e; egy emelettel lejjebb pedig egyszer­re kettős próba is folyik a klimatizációs hűtőkamrák egyikében: a hőmérő érzékelője mínusz harmincöt fokra van beállítva, a benti zimankóban pedig szovjet exportra szánt ívcsőlámpák és egy vadonatúj gépkocsi fa­­gyoskodik ... A lámpának világítania, a ko­csinak ebben a dermesztő hidegben is gyúj­tania kelll De előfordul olyasmi is, hogy csak kellene, mert bizony az ipari termelés szá­mos részterületén tapasztalható, hogy más­ként kezelik a minőségi, és másként a meny­­nyiségi mutatókat... Itt figyelmeztettek arra is, hogy mennyire kéz a kézben jár egymással a minőség és a gazdaságosság. Előfordult például, hogy a kanalizációs öntvények összetételének tüze­tesebb vizsgálatánál kiderült: e gyártmányok — a Csehszlovák Szabvány kijátszásával — jelentős többletköltséggel készülnek. A fur­­fang ugyanis abban rejlett, hogy a kereske­delmi hasznot pusztán a kilókban és má­zsákban mért forgalom alapján állapították meg. A cégek ezért alaposan túlméretezték ezeknek a gyártmányoknak a súlyát, ami évente 13 millió korona bevételi gyarapo­dást eredményezett. Természetesen, csupán mindaddig, amíg a minőségellenőrző intézet közbelépésére sikerült ismét érvényt, vagy ha úgy tetszik, hát tekintélyt szerezni a hivatalos szabványnak. Egy-egy termék mikor őrzi meg jó minősí­tését, illetve mikor léphet felsőbb osztályba? Jozef Petríček tömören, de lényegre tapin­­tóan fogalmaz: — Ez a dolog a sikeres termékszerkezet­váltástól éppen úgy függ, mint az emberi tényezőtől... Mert mindenképp figyelmez­tető jel, de semmi esetre sem tragédia, ha intézetünk indokolt esetben elmarasztal va­lakit. Ennél sokkal nagyobb gondot jelent, ha a gyáriak pusztán bűnbakot látnak bennünk, és azzal védekeznek, hogy hitük szerint ered­ményesen dolgoztak, és mégis meggyűlt velünk a bajuk. — Eszerint bizonyos fokú szemléletválto­zásra van szükség? — Én ezt inkább tudatalakitási folyamat­nak mondanám. Egyszerűen meg kell barát­kozni azzal a tudattal, hogy a minőség és a mennyiség nem szakítható két külön részte­rületre. Fontos szempont ezért, hogy a ter­mékszerkezet mennyiségi alakításával a mi­nőség kérdése is előtérbe kerüljön; hogy ne csak az árucikkek számát sikerüljön fokozni, de ezzel együtt formálódjon az emberek gondolkodásmódja is. Nos, a tanulság mindebből ? Hogy a minőség kérdése — az erre vonat­kozó központi törekvésekkel összhangban — manapság már valóban közügy. Az embereknek a közös ügyekhez való viszonya pedig, például a termelésben, a vállalat sikeres működését is meghatároz­hatja. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom