A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-09 / 50. szám
Hétvégi levél Az elektrotechnika és az elektronika minden kétséget kizáróan a legerőteljesebben fejlődő iparág manapság az egész világon. Évről évre jelentős mértékben növekedik a termelés, új készítmények tömege jelenik meg a piacon minden esztendőben, s a más iparágakat olyan mélyen sújtó gazdasági válság is mintha elkerülné az elektrotechnikai ipart, de legalábbis sokkal kisebb mértékben érinti. A korszerű elektrotechnikai, mikroelektronikai termékek és berendezések alkalmazásának előnyei még a laikusok számára is könynyen beláthatok: jelentős mértékben csökkenthető a nyersanyagfogyasztás; fokozható az automatizáció; felgyorsítható a termelés; hatékonyabbá tehető a termelési folyamatok gépi vezérlése; nagy mennyiségű emberi munkaerő takarítható meg stb., stb. Sajnálatos módon hazánkban a hatvanas években nem fordítottak kellő figyelmet az elektrotechnikai és az elektronikai ipar fejlesztésének fontosságára, ennek következtében fokozatosan lemaradtunk a fejlett nyugati országoktól, sőt néhány szocialista ország is nagyobbat lépett előre ezen a területen mint mi. A rossz helyzetfélmérés a hetvenes években is éreztette a hatását, s tulajdonképpen csak az utóbbi esztendőkben sikerült megállítani ezt a számunkra kedvezőtlen folyamatot Pártunk vezetése és a kormány neves szakembereket bízott meg azzal a feladattal, hogy vizsgálják meg a csehszlovák elektrotechnikai ipar jelenlegi helyzetét és dolgozzanak ki egy átfogó tervjavaslatot amely mindenekelőtt az elektrotechnikai ipar jelentős mérvű fejlesztését célozná. Ezt a tervjavaslatot 1983 közepén terjesztették elő, a kormány és a párt központi bizottsága jóváhagyta s a szakemberek most már a részletes tervek kidolgozásán fáradoznak. A közelmúltban rendezett sajtótájékoztatón Milan Kubát professzor, a szövetségi kormány minisztere ismertette az újságírókkal az elkövetkező 12 év várható fejleményeit hazánk elektrotechnikai iparában. Mindenekelőtt jelentősen növelni szeretnénk az elektrotechnikai és elektronikai termékek mennyiségét, méghozzá mind az integrált áramkörök és a számítógépek gyártásának területén, mind pedig az ún. szórakoztató elektronikai termékek — pl. videomagnók, hifitornyok, kisképcsövű színes televíziókészülékek — gyártásának területén. Jelentős mértékben fokozni kívánjuk az együttműködést a szocialista országokkal, s már konkrét szerződéseket is kötöttünk a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal és Magyarországgal. A csehszlovák szakemberek természetesen nemcsak a számbajöhető alkalmazási lehetőségeket mérték fel, hanem megvizsgálták azokat a feltételeket is, amelyek e tervek megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. Itt mindenekelőtt a megfelelő anyagi háttérről és a kellőképpen felkészített szakembergárdáról van szó. Különösen a szakemberhiány jelenthet gondot ezért már most olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek azt szorgalmazzák, hogy az elkövetkező esztendőkben jelentős mértékben növekedjen a középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek száma. A miniszter nem titkolta azt sem, hogy az anyagi juttatások és a bérezés rendszerét is módosítani kívánják az elektrotechnikai iparban, hogy ezzel is ösztönözzék a szakembereket ezelőtt azonban fordulat állt be a gyáriak szemléletében, aminek eredményeképpen a Calex-védjegyű hűtőszekrények két típusa manapság már az első minőségi fokozatba sorolható. Kétségtelen: ebben a sikerben a minőségvizsgáló intézet szigorának is érdeme van! Egy minőségi fokozattal lejjebb, tehát a második és harmadik kategória szintjén, sok a szóbeszéd a füleki húsdarálók ügyében is. Részben a húsdarálók vázát alkotó öntvénynyel van sok baj, de sok-sok zsörtölödést okoz az őrlökések pengéjének éle is. Tény és való, hogy a minőségi intézet laboratóriumában nem a piaci köszörűsök hüvelykujjmódszerével, hanem nagyon is pontos gépi berendezéseken állapítják meg: mennyi használat után tompul meg a húsdarálók leglényegesebb alkatrésze. Egy-egy ilyen szúrópróba dönti el, hogy az egyébként valóban nehéz előállítási körülményekkel küszködő fülekiek a teljes bevételt jelentő második minőségi kategóriában, avagy csak tizenöt százalékos veszteséggel forgalmazhatják-e húsdarálóikat... Persze, igazságtalanság lenne tőlem, ha csupán a marótiak vagy a fülekiek „bőrén" példáznám e kutatóintézet szigorát, elvégre csapágytól csapszelepig, filléres kisautótól táwezériésü játékcsodáig minden megtalálható a laboránsok munkapadjain. Az egyik terem sarkában például kések, villák, kanalak áznak ecetsavas oldatban, egy karnyújtásnyira innen azt vizsgálja valaki, hogy a játékhajót borító festék egészségügyileg kifogástalan-e; egy emelettel lejjebb pedig egyszerre kettős próba is folyik a klimatizációs hűtőkamrák egyikében: a hőmérő érzékelője mínusz harmincöt fokra van beállítva, a benti zimankóban pedig szovjet exportra szánt ívcsőlámpák és egy vadonatúj gépkocsi fagyoskodik ... A lámpának világítania, a kocsinak ebben a dermesztő hidegben is gyújtania kelll De előfordul olyasmi is, hogy csak kellene, mert bizony az ipari termelés számos részterületén tapasztalható, hogy másként kezelik a minőségi, és másként a menynyiségi mutatókat... Itt figyelmeztettek arra is, hogy mennyire kéz a kézben jár egymással a minőség és a gazdaságosság. Előfordult például, hogy a kanalizációs öntvények összetételének tüzetesebb vizsgálatánál kiderült: e gyártmányok — a Csehszlovák Szabvány kijátszásával — jelentős többletköltséggel készülnek. A furfang ugyanis abban rejlett, hogy a kereskedelmi hasznot pusztán a kilókban és mázsákban mért forgalom alapján állapították meg. A cégek ezért alaposan túlméretezték ezeknek a gyártmányoknak a súlyát, ami évente 13 millió korona bevételi gyarapodást eredményezett. Természetesen, csupán mindaddig, amíg a minőségellenőrző intézet közbelépésére sikerült ismét érvényt, vagy ha úgy tetszik, hát tekintélyt szerezni a hivatalos szabványnak. Egy-egy termék mikor őrzi meg jó minősítését, illetve mikor léphet felsőbb osztályba? Jozef Petríček tömören, de lényegre tapintóan fogalmaz: — Ez a dolog a sikeres termékszerkezetváltástól éppen úgy függ, mint az emberi tényezőtől... Mert mindenképp figyelmeztető jel, de semmi esetre sem tragédia, ha intézetünk indokolt esetben elmarasztal valakit. Ennél sokkal nagyobb gondot jelent, ha a gyáriak pusztán bűnbakot látnak bennünk, és azzal védekeznek, hogy hitük szerint eredményesen dolgoztak, és mégis meggyűlt velünk a bajuk. — Eszerint bizonyos fokú szemléletváltozásra van szükség? — Én ezt inkább tudatalakitási folyamatnak mondanám. Egyszerűen meg kell barátkozni azzal a tudattal, hogy a minőség és a mennyiség nem szakítható két külön részterületre. Fontos szempont ezért, hogy a termékszerkezet mennyiségi alakításával a minőség kérdése is előtérbe kerüljön; hogy ne csak az árucikkek számát sikerüljön fokozni, de ezzel együtt formálódjon az emberek gondolkodásmódja is. Nos, a tanulság mindebből ? Hogy a minőség kérdése — az erre vonatkozó központi törekvésekkel összhangban — manapság már valóban közügy. Az embereknek a közös ügyekhez való viszonya pedig, például a termelésben, a vállalat sikeres működését is meghatározhatja. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 3
