A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-02 / 49. szám
Tudomány-technika Évente legalább kétszer észlelnek erős földlökéseket Kaliforniában. Az 1971. november 9-i földmozgás a San Fernando völgyben — Los Angeles közelében — úgy toppantotta meg és törte el a földrengésállóra tervezett erős betonszerkezeteket is, mintha egy iszonyú erő kihúzta volna alóluk a talajt LONG BEACH ÉLETVESZÉLYBEN Egy és negyedszázad telt el a Los Angeles közelében húzódó Szent András árok mentén, 1857-ben bekövetkezett katasztrofális földrengés óta, amit annak idején „szeizmikus tömeggyilkosságnak" nevezett a sajtó. Neves amerikai tudósok, K. Sieh és D. Anderson (Lamon Geológiai Obszervatórium), illetve S. Raleigh és S. Sykes (Kaliforniai Technológiai Intézet) úgy vélekednek, hogy a terület viszonylagos szeizmikus nyugalmának időszaka végéhez közeledik, és a Szent András árok déli szakaszán újabb katasztrófa várható a közeli években. A hosszú geológiai törés e déli szakasza mentén az utóbbi 213 esztendőben nem észleltek számottevő földrengést. A földkéreg deformációjának (alak- és szerkezetváltozásának) gyorsasága azonban ezen a területen jelenleg már 25—45 milliméter évente. A törékeny litoszférában ható plasztikus feszültségek halmozódásának elmélete szerint a legközelebbi nagy földrengés ebben az övezetben négy-, vagy több méteres tektonikus elmozdulásokat okozva következik be. A kaliforniai szakértők riasztó jelzéseknek tekintik azokat a mérési értékeket, amelyek szerint ijesztően gyorsan követik egymást a földfelszín alatti gyenge lökések, amelyeknek magnitúdója (erőssége) nemegyszer megközelíti a legutóbbi nagy földrengést megelőző A TUNGÚZ-ESEMÉNY NYOMAI A DÉLI-SARKON Jól ismeretes, hogy 1908. június' 30-án Kelet-Szíbéria fölött, körülbelül 7 km magasságban felrobbant egy kozmikus test (a jelenlegi felfogás szerint: az Encke-üstökös magjából mintegy ezer évvel ezelőtt kiszakadt tömeg). A legújabb megfigyelések szerint a robbanástól származó szemcsék nemcsak Közép- Szibériában rakódtak le, hanem óriási távolságot átívelve eljutottak egészen a déli pólusig is! A felfedezés Ramachandrean Ganapathy, időben feljegyzett értékeket. A négy kutató úgy véli, hogy ha a kéreg szeizmikus aktivitásának fokozódása tovább közelíti azt a nagyságrendet, amely az 1857. évi katasztrófa előtti évben volt tapasztalható, az újabb nagy földrengés esélye évről évre 13 százalékkal nő. A kaliforniaiak szinte nemzedékről nemzedékre átélni kényszerültek egy-egy kisebb katasztrófát: az elmúlt 125 év alatt négyszer sújtotta az államot 7,5 magnitudójú, s még többször valamivel kisebb (6,5—7) magnitudójú földrengés. Rövidebb időtartamú mozgásokat — 5,5—6,5 magnitudójú földlökéseket — évente átlagosan kétszer észlelnek az obszervatóriumok, illetve a települések lakói. 1933-ban egy 6,3 magnitudójú földlökés Long Beach körzetében 115 ember életét követelte, s 40 millió dolláros anyagi kórt okozott. Az 1857. évi katasztrófának a jelenlegi urbanizációs viszonyok közepette — az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsának számításai szerint — 10—50 ezer ember esne áldozatául, az anyagi kár értéke pedig elérhetné a 17 milliárd dollárt is. Még súlyosabb esetben — ha tehát a földrengés 7,5 magnitudójú lenne — Long Beach sűrűn lakott körzetében akár 200 ezer ember is életét veszthetné, az anyagi kár értéke pedig meghaladná a 69 milliárd dollárt. indiai származású Amerikában élő tudós nevéhez fűződik. Először szovjet kutatók jelezték, hogy a Tungúz-esemény környezetében apró, a milliméternél kisebb szemcsenagyságú fémgömböcskék találhatók a talajban, amelyek nyomelemeket tartalmaznak, ideértve az irídium olyan feldúsulását is, amelyet ma már mindenki kozmikus eredetűnek tekint. A pólusnál lemélyített fúrásból származó jégmagmintában ugyanilyen, irídiumban gazdag réteget találtak. Az a tény, hogy a Tungúz-eseményekböl származó szemcsék ilyen nagy távolságra eljutottak, arra enged következtetni, hogy a kozmikus test hétmillió tonnánál nagyobb tömegű lehetett, s átmérője feltétlenül meghaladta a 0,16 km-t. A SZEMÉT KINCSESBÁNYÁJA A szovjet fővárosban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a háztartási szemét, hulladékanyag ipari hasznosítására. Az egyik tudományos intézetben kidolgozott új eljárással kiválaszthatják a papírt, a műanyagokat, a vasat, a színesfémeket és az ételmaradékot a szemétből, és ezzel a teljes szeméttömeg mintegy 50 százalékát hasznosíthatják. A nyolcmilliós szovjet főváros háztartási szemetének nagy részét jelenleg a Moszkvától mintegy száz kilométernyire levő három nagy szeméttelepre szállítják, nagy költséggel. A számítások szerint a múlt évben 900 ezer tonna papír, 110 ezer tonna vas, 45 ezer tonna műanyag, 110 ezer tonna üvegtörmelék és 450 ezer tonna konyhai hulladék került a szeméthónyókra. Az egész Szovjetunióban évente kereken 40 millió tonna háztartási szemét keletkezik — elhelyezésére 600 millió rubelt kell fordítani. Leningrádban már teljes kapacitással dolgozik az évente 40 ezer tonna szemetet feldolgozó kísérleti telep, amelynek valamennyi gépegysége a Szovjetunióban készült. Mágnesek és szeparátorok különítik el a fémeket, a szerves anyagokat pedig a talajerő pótlására használják. A gumiból, fából, textilhulladékból sok ezer tonnányi fütőbrikettet állítanak elő. A telep továbbfejlesztésével már ez év végén Leningrád háztartási szemetének . mintegy a felét dolgozhatják fel és hasznosíthatják. A szemetet konténerekben, túlnyomásos csővezetékekben juttatják a telepre, gazdaságosan. Erre a célra már 11 kilométer hosszúságú föld alatti csővezetékrendszer készült el. KÜLDETÉS A MARSRA Kereken nyolc éve már, hogy földi látogatót kapott a Mars: két amerikai Viking-űrszonda szállt le a bolygóra. Az élet nyomait keresték, de a legkisebb mikrobát sem találták. A nagy „csalódás" után szünet következett a Mars kutatásában. A tervek szerint évtizedünk végén újabb „követet" irányítanak a Mars térségébe: a Kepler elnevezésű nyugat-európai űrszondát, amely műszerekkel telezsúfolva előreláthatóan egy Mars-éven (két földi éven) át kering majd holdként a vörös bolygó körül, a Mars geofizikai viszonyait fürkészve. Magyarázatot keres majd a Mars belső felépítésére, felszíni képződményeire, vizsgálja légkörét és mágneses terét, továbbá ezek kölcsönhatását a napszéllel. A hőmérséklet mínusz 80 és mínusz 20 fok között ingadozik a Marson — felszínének egyetlen pontján és egyetlen évszakban sem emelkedik a fagypont fölé. Folyékony víz tehát nem lehet a Marson, és emiatt kizárt az élet kifejlődésének lehetősége. A Mars felszínéről készült Viking-képek azonban amellett tanúskodnak, hogy másként lehetett ez évmilliókkal ezelőtt. Kiterjedt folyórendszer maradványait fedezték fel a Marson — talán a Kepler-űrszonda is hozzájárul majd ahhoz, hogy egy szép napon jobban megértsük ezeket a leleteket. Az első nyugat-európai Mars-szonda felépítése egyébként nagyon hasonlít a Viking-űrszondákéra. A lapos henger átmérője 2,8 méter, magassága 1,5 méter lesz. A tervek szerint a Kepler-űrszonda indítására 1988-ban vagy 1990-ben kerül sor. Egy Ariane-3 rakéta emeli majd a magasba a dél-amerikai Kourou ürtámaszpontról. Körülbelül fél évig tartó útja során naponta négy órán át továbbítanak majd adatokat műszerei a bolygóközi térből. A Mars körüli körpályán egy teljes Mars-év lesz az élettartama. A Marsig tartó féléves utazási idővel együtt tehát kereken két és fél földi’évig tart majd a Kepler-ürszonda küldetése. REMÉNY A BÉNÁKNAK Első botladozó lépéseit teszi Jan Burgess, egykor nemzetközileg is ismert angol tornász, aki 14 évvel ezelőtt baleset következtében deréktól lefelé megbénult. Most újra járni tanul egy számitógépes berendezés segítségével, amely kívülről ingerli láb- és csipőizmait. A két hat-voltos telep áramát kézi kapcsolással vezetik a három izomcsoportra erősített elektródokba. Az ingerlés erejét és gyakoriságát maga a béna szabályozhatja. Az ingerlés összehúzódásra készteti az izmokat: felemelkedik és elörecsúszik a béna láb. Remélik, hogy a későbbi kísérletekkel csökkenthetik a készülék méreteit, így a rokkant a derekára csatolva vagy a vállára akasztva magával viheti majd számitógépes izom-ingerlőjét. KRISTÁLYSZÁLAK A BOLYGÓKÖZI PORBAN A Naprendszer ősgázaiból szilárd részecskékké formálódott kristályokat figyeltek meg a Föld magaslégkörében. A Naprendszer változatlan ősanyagából alakultak ki, emellett bizonyít a kristályok különleges pálcika, szalag és lemez alakja — hasonlót még sohasem találtak a Földön. A washingtoni egyetem csillagászai a nagy magasságban repülőgéppel begyűjtött mikrometeoritokat elemezték, és közöttük ensztatit-szemcsékre bukkantak. Ez az ásvány a Földön is előfordul, de sem a földi mintákban, sem a holdkőzetekben nem bukkantak hasonló kristályokra. Nincs kétség az iránt — jelentették ki a kutatók —, hogy a szemcsék földön kívüli eredetűek, és olyan idősek, mint maga a Naprendszer. Minden jel arra vall, hogy az ösgázokból kondenzálódtak ki. 18
