A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-02 / 49. szám
Giuseppe Arcimboldo, a középkor szürrealistákat megszégyenítően modern festője Vertumnus római gyümölcsisten képében festette meg a bizarr ötletektől sem idegenkedő II. Rudolf császárt. Amerikában, Charleston városában megrendezték az „ikrek találkozóját". A képen látható három testvérpárost választották ki a hatszáz résztvevő közül, mint a leginkább megkülönböztethetetleneket. A hatéves Brandi és Candi Leenek a fogváltás ugyan nem sikerült egyszerre, de bájos mosolyuk így is „hasonmásmosoly". A másik nővérpáros Roxanne és Cherylanne érdekessége viszont, hogy hasonlóságukat az FBI szolgálatában kamatoztatják. Az ikerfivérek, John és Bill Reiff egy farmon gazdálkodnak. GYAKRAN A BÉKEEzernél jóval több futó zsúfolódott az idei kassai (Košice) Békemaraton rajtvonalánál. Egyik a szenei (Senec) Gergely Bálint volt, zöld mezben és zöld nadrágban, lábán román gyártmányú cipővel, mellén az 1 044-es rajtszámmal. Ez a harminchat esztendős férfi az Elektrovod helyi üzemének művezetője; szívesen és örömmel futkároz. A mostani, ötvenharmadik évfolyam bizonyára felejthetetlen élményévé válik — először indult ilyen hosszú távon, ez volt az első maratonja. — Mi vonzott ehhez a futószámhoz és a Békemaratonhoz ? — A Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola diákja voltam, így láthattam ezt a szép versenyt. Gyakran álmodoztam róla, sokat foglalkoztatott a gondolat: milyen lehet ez a küzdelem belülről? Gondoltam, kipróbálom. — Mióta futsz? — Nem nagyon régen, vagy három éve.'A mozgást mindig is szerettem, szerepeltem például a VSS Košice ifjúsági ligás futballcsapatában is. A fociból előbb-utóbb kiöregszik az ember, futni viszont életünk végéig lehet. Ezért határoztam el, hogy fokozatosan átállok erre a sportágra. Először a budapesti Futapesten vettem részt, nem volt még semminemű versenyzői tapasztalatom, meg is éreztem a lefutott kilométereket, utána napokig vonszoltam magam. Elhatároztam, rendszeres edzésbe kezdek annál is inkább, hogy ülőfoglalkozás az enyém, utána szinte felüdülés egy kis mezei vagy tóparti futkározás. Később megalakítottuk a Montostroj sportegyesületet, öten vagyunk a tagjai, valamennyien futók. — A Békemaraton az első ilyen versenyed volt. Előtte sohasem futottal le negyvenkét kilométert? Soha, bár a hosszabb távokkal próbálkoztam azelőtt is. Részt vettem például a modrankai távfutóversenyen. Ez huszonöt kilométer, egy óra ötven perc alatt teljesítettem. — Mennyit futsz egy edzésen ? — Legalább tizennégy kilométert. Ez a minimális adagom, és ezt három-négy alkalommal megismétlem minden héten. Mindig a természetben futok, ott sokkal kellemesebb edzeni. — Most pedig térjünk vissza a Békemaratonhoz. Hogyan sikerült a verseny? — Azt hiszem, jól. Volt egy tervem: egy órával a győztes után célba érni. Ez sikerült is, három óra tizenhét perc alatt. Érdekes, a tempóérzékem még sohasem hagyott cserben, most is nagy hasznomra volt a maratoni távon. Nem becsültem túl az erőmet, mert tudtam, mire vagyok képes, és mindig az eszemben járt, ezt a távot nemcsak lábbal, hanem fejjel kell futni. — Volt-e válságos szakaszod a negyvenkét kilométer folyamán? — Igazi krízis nem akadályozott, a huszonnyolcadik és a harmincötödik kilométer közötti rész kissé hosszúnak tűnt azonban. Szerencsére a közönség olyan szeretettel buzdított minden résztvevőt, hogy az velem is elfeledtette a fáradtságot. Jövőre persze tapasztaltabb leszek, ha minden jól megy, újabb három maratanon veszek részt addig, vagyis 1984 októberének első vasárnapján már ötödször vágok neki a távnak Kassán. —■ Milyen előkészületek előzték meg a rajtodat? Mikor érkeztél a városba? Gergely Bálint néhány perccel a rajt előtt A férfiak versenyét František Višnický helyi futó nyerte két szovjet versenyző előtt ÁLMODOZTAM MARATONRÓL — Egy nappal a verseny előtt, szombaton reggel. Egy diákszálláson laktunk, jó körülmények között. Mindenki befizetett száz koronát, ezért bőséges kosztot adtak, sonkát, gyümölcsöt például, jól megrakták a tányérokat, én legalábbis nagyon meg voltam elégedve. — Mivel teltek a rajt előtti órák ? — Pihengettünk a diákszálló szobájában. Néhány barátom és régi ismerősön is ott volt, kellemes volt a velük való találkozás és beszélgetés. Vasárnapra az idő is megjavult, jó hangulatban vágtam neki a távnak. A verseny után pár nappal ismét találkoztam az 1 044-es rajtszám viselőjével. Mint kiderült, a maratón lefutása után este vonatra ült, ülve utazt» végig az éjszakát, hogy hétfőn reggel el ne késsen a munkából. Végigdolgozta a napot, utána otthon szőlőt szüretelt, s csak ezután feküdt az ágyba, pihenni egy kicsit. A Békemaratonról, a világ e harmadik legrégibb ilyen távfutó versenyéről csillogó szemmel beszél. Egy rendkívüli élménnyel gazdagodott, egy olyan érzéssel, melyet csak azok becsülhetnek fel, akik maguk is legyőzték ezt a sokak számára sohasem teljesíthető távot. BATTA GYÖRGY (Balajti Árpád felvételei) 9
