A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-02 / 49. szám
A Gsemadok életéből A Szenei Molnár Albert-napok alatt a városi könyvtár is több rendezvénynek adott helyet A záróünnepségen az Ifjú Szivek ének- és zenekara lépett fel A XIII. SZENCI MOLNÁR ALBERT-NAPOK Szenei Molnár Albert a késő réneszánsz manierista irodalmának egyik vezéregyénisége. E sokoldalú, prózával, nyelvészettel, zsoltárfordítással foglalkozó tudós Szencen született. Ebből a városból indult el — a nyomort és a bizonytalanságot is vállalva — először hazai iskolákba, Győrbe, Debrecenbe, Göncre és Kassára, majd a „többet látni-hallani, többet tudni" belső parancsától hajtva Németországba vándorol, hogy ottani egyetemeken tanulva elégítse ki tudományéhségét. „... fanatikusa, áldozata, nemes értelemben vett futóbolondja az új irodalmi tudatnak. ... élete szimbolikus értékű tanúságtétel egy emberfölötti szándék mellett" — írja róla Szerb Antal. Szenei Molnár Albert a szellem, a kultúra szolgálója volt. Célja és küldetése lett, hogy a magyar nyelvet és kultúrát közvetítse az európai tudományos közvélemény számára, az európai áramlatokat pedig a magyar szellemi élet kincsévé tegye. * * # Az utókor megtanulta érteni és értékelni Szenei Molnár Albert munkásságát, emlékét több mint négy évszázaddal a halála után is kegyelettel őrzik. Szülővárosában az idén október 17-e és 21-e között immár XIII. alkalommal rendezték meg a Szenei Molnár Albert-napokat. Az öt napig tartó ünnepségsorozat rendezője, a CSEMADOK szenei városi szervezetének vezetősége valóban Molnár Alberthez, a „kultúra szolgálójának" szelleméhez méltóan állt a kultúra szolgála-ÉVZÁRÓ Évzáró ülését tartja a CSEMADOK nagykaposi szervezete, mely több mint félezer tagot számlál. A Rapcsák Zoltán elnökletével munkálkodó vezetőség sikeres összegezést terjeszthet elő. Rendszeres kulturális programok kínálatával nemcsak a tagságnak, hanem a város négy és félezer magyar nemzetiségű polgárának, valamint a környék falvainak is alkalmat teremtettek az anyanyelvi művelődésre. Ebben a munkában együttműködnek a SZISZ szervezettel, az úttörőházzal, könyvtárral és az iskolákkal is. Rendszeresen működik és több feliétába. Ez idő alatt kiállításoknak, történelmi és irodalmi előadásoknak, zenének adott otthont a városi művelődési ház. A rendezvénysorozat első napján megnyitották Nagy József képzőművész kiállítását. Koncsol László megnyitó beszédéből az esztéta és a barát hangja egyként szólt, s noha a képek magukért beszéltek, jó volt hallgatni a szakértő méltatását, a helyettünk is megfogalmazott gondolatokat. Ezután a CSEMADOK városi szervezetének énekkara lépett fel, majd mindannyian birtokba vehettük a tárlatot. Nagy József csallóközi tájakat idéző grafikáit, rajzait az első nap mintegy hetven ember tekintette meg, a hét folyamán pedig több mint ezren látták a kiállítást. A keddi nap az irodalomé, és részben a képzőművészeté volt. A délutáni műsor — egy rendhagyó irodalomóra Gyurcsó Istvánnal — az alap- és középiskolások figyelmét volt hivatott fölkelteni, s akit megkapott a költő egyénisége, versei, az eljöhetett az esti író-olvasó találkozóra a könyvtárba, ahol egy jól szervezett műsor részese lehetett. Nem hagyományos forgatókönyv szerint folyt az író-olvasó találkozó. A beszélgetés előtt megnyitották négy tehetséges fiatal Impressziók című kiállítását, amit Gyurcsó István Tükördarabok című kötetének ihletésére hoztak létre. A két másodikos gimnazista lány, Morvay Edit és Filó Mónika 6 X 5-ös tusrajzait Pomichal István és Neszméry István különleges eljárással felnagyították, s így új. sajátos hatású képeket kaptak, amit fotometszeteknek kereszteltek el. Minden kép alá a Tükőrdarabok egy-egy pést valósított meg az Erdélyi János Énekkar, folytatja munkáját a Komócsa tánccsoport, amely tavasszal Poprádon második díjat nyert Az Erdélyi János Művelődési Klub keretében beszélgetések, előadások, kirándulások valósultak meg, többek között a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a gombaszögi ünnepségekre, valamint két honismereti körutat tettek az Ung-vidék és Bodrogköz természeti, történelmi, néprajzi érdekességei nyomában. Szervezői voltak a Daloló Ungvidék. az Énekkari Találkozó és a II. járási művelődési tábor tömegeket mozgató rendezvényeinek. Csoportosan látogatják a Thália színház előadásait, és a szórakozni vágyók részére két bált szerversidézete került, s ez mindenképp szerencsés ötlet, mert az idézetek fokozták a képek hatását, a képek pedig jól illusztrálták a verseket. A négy diák augusztus eleje óta készült erre a bemutatkozásra, s az utolsó pillanatig dolgoztak, alakították első közös kiállításuk anyagát. A fiatalos lendület, a mindent egyszerre kifejezni akarás érződik a képeiken is. A kultúrház folyosójáról — ahol megszereztük első „impresszióinkat" — visszavonultunk a könyvtárba. Polák Margit könyvtáros, a Szenei Molnár Albert-napok egyik szervezője, a könyvtáros pontosságával, a mindent számontartás igényével mutatta be Gyurcsót a költőt, fölvázolta a fejlődésvonalat, mint jutott el az „Anyám mosolyog" és a „Termő időben" kötetek lelkes krónikása a nyelvvel és formával való küzdelem stádiumába, s ezután a „Nyugtalan ének" és a „Percmutatók" hangjáig, hogy végül is megtalálja a Tükördarabokban jelentkező érettség korának akkordjait. Tudván, hogy egy költő milyensége elsősorban a verseiből mérhető le, G. Molnár László, Bárdos Ágnes és Hamerlik Zsolt elmondtak néhány Gyurcsó-verset. Kitünően. Ilyen légkörben indult a beszélgetés a költővel, aki kedélyességével és emberi hangjával nagyon rövid idő alatt megszerezte a közönség szimpátiáját. Nem volt nehéz ráállni a „hullámhosszára", hiszen olyan ember ő, aki a bőrén érzi a közösség gondjait, aki vállalja a kimondott és leírt szóért a felelősséget. Tudja az egyszerű tételt, hogy minden ember annyit ér, amennyit vállal és tesz, s hogy mindannyiunk feladata és köteveztek. Lelkesen támogatják a környéken végzett néprajzi gyűjtést, a tagság számára néprajzi előadásokat tartanak. A felsoroltak ellenére legfájóbb gondjuk, hogy a város lakói közül csak kevesen igényük ezt az értelmes művelődési fórumot, ezzel az anyanyelvi művelődés lehetőségét is szűkebbre szabva. Jövőre a szervezet a CSEMADOK fennállásának 35. évfordulóját. Erdélyi János születésének 170. évfordulóját gazdag rendezvénysorozattal kívánja megünnepelni. M. Molnár László Az Impressziók című kiállításon lessége az erőinkhez mért vállalás, — tett. Aki eljött a csütörtöki reodezvényre, ugyanezt a következtetést levonhatta Benda Kálmán előadásából is, aki Szenei Molnár Albertról és koráról tartott tömör és lenyűgöző előadást, idézvén a kor szellemét, Bethlen Gábor udvarát, a fejedelem törekvéseit az egységes kultúrpolitika megteremtésére, egy hazai értelmiségi réteg kialakítására. De épp Szenei Molnár kapcsán tűnődtem el azon, hogy vannak általános érvényű magatartásformák, miknek betartása Szenei Molnárnak éppúgy kötelező volt, mint a ma emberének ... A záróünnepségen az Ifjú Szívek ének- és zenekarának Kodály-emlékmüsorát hallgathatta meg a közönség. A nagy taps jutalom s egyben elismerés is volt a nézők részéről. Elismerés az Ifjú Szíveknek a gyönyörű énekszóért, a szó és hangzás adta élményért, s jutalom a CSEMADOK szenei városi szervezete vezetőségének, hogy vette a fáradságot és megszervezte ezt az ötnapos műsorsorozatot, a sikeres, színvonalas előadásokat. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Görföl Jenő (2) és Gergely Bálint 7
