A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-25 / 48. szám

Általánosságban elmondható, hogy nehezen egyeztethető össze az alkotó művészi munka a közéleti tisztségből adódó kötelezettségekkel, mert hiszen mindkét tevékenység külön-külön teljes „erőbedobást" igényel. Lőrincz Gyulának sikerült ezeket szintetizálnia, helytállt azokon a posztokon, ahová a társadalom állította, s emellett mint képzőművész — festő és grafikus — az alkotó tevékenységet sem hanyagolta el. Plakátokat tervezett, újságokba rajzolt, grafikai sorozatokat készített, s ezek nemcsak kiállításokon voltak láthatók, de önálló grafikai albumként is megjelentek (Dózsa György katonái. Kosúti sortüz, Madách). Ezenkívül festett is. Elvétve csendéleteket, tájképeket, portrékat, de inkább figurális kompozíciókat, hiszen a vívódó, szenvedő, kiszolgáltatott ember volt művészi érdeklődésének középpontjában. Megfestette a puszták népét, emlékeit, amelyeket a második világháború borzalmai hagytak benne, a Szlovák Nemzeti Felkelés elszánt, bátor harcosait és az árvíz sújtotta ember rémületét. Művészi igényességgel festett és rajzolt hűen önmagához, hitvallásához, mely szerint: a művész korunk lelkiismerete, s hűen a már fiatalon kialakult önálló képzőművészeti nyelvezetéhez, amely mindvégig az expresszív kifejezési módra törekedett formavilágában, színhasználatában egyaránt. Müvei szerepeltek a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége által rendezett gyűjteményes tárlatokon itthon és külföldön. A hetvenes évek elejétől számtalan hazai galéria és múzeum rendezte .meg Lőrincz Gyula önálló kiállítását, s ezek közül néhány válogatás bejárta a környező országok nagyvárosait. E sokrétű képzőművészeti munkásság elismeréseként számtalan különböző díj mellett 1975-ben az érdemes művész, majd 1980-ban, 70. születésnapja alkalmából a nemzeti művész címmel tüntették ki. 1977-től haláláig a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke volt.

Lőrincz Gyula eszmélésének, gyermek- és ifjúkorának színhelye eleinte a Galánta környéki, majd később a csallóközi tanyavilág, mivel édesapja uradalmi gépész volt. Ezért is fonódott össze élete és sorsa a mezőgazdasági munkásokéval. Ebből a közegből hozta magával azt a belső erőt, amely egész életútján végigkísérte; a szociális problémák iránti érzékenységét, ezért harcolt oly lankadatlanul az igazságért, az emberek egyenlőségéért.

Lőrincz Gyula pályakezdése mozgalmas, fordulatokban, eseményekben gazdag volt, de nem veszélytelen.

Művészi tanulmányait Gustáv Maily bratislavai magániskolájában, majd Harmos Károlynál kezdte. 1929—1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendékeként. Réti Istvánnál és Vaszary Jánosnál tanult.' A főiskola utolsó két évében Vaszary János tanársegédje volt. Tanulmányai alatt is állandó kapcsolatot tartott fenn a hazai fiatal baloldali értelmiséggel, egyik alapítója volt a Sarló mozgalomnak, és gyakran látogatta Kassán az avantgárd művészekből alakult alkotókört, Komáromban Harmos Károly műtermét és a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság öszszejöveteleit, kiállításait, ahol 1935-ben önálló anyaggal mutatkozott be. Nem véletlen, hogy képei felkavarták a polgári művészi ideáihoz szokott közönséget, hi-LOrincz Gyula: Hazátlanul (olaj. 1946).

A komáromi Dunamenti Múzeum tulajdona. Fotó: Prandl Sándor.

tot a haladó művészekkel. Plakátterveivel országos pályázatokon díjat nyert, ötven képpel szerepelt a Haladó művészet című kiállításon. A felszabadulást követő hónapokban segített létrehozni a Képzőművészek Szabad Szervezetét. 1946-ban a Cserépfalvi Kiadónál jelent meg Emlékezés című grafikai albuma, amelyről Kassák Lajos írt elemző méltatást. Lőrincz Gyula még 1946-ban visszatért Bratislavába. Tagja lett a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének, müveivel részt vett ennek kiállításain. 1949-ben megválasztották a CSEMADOK KB elnökévé, ezt a tisztségét — egyéb más politikai funkciók mellett — harminc éven át haláláig betöltötte. 1948-1953, és 1968-1975 között az Új Szó főszerkesztője, és sok éven át a CSKP KB tagja volt.

Lőrincz Gyula mint képzőművész sokrétű életművet hagyott hátra. Megismerése hozzátartozik önismeretünk teljes képéhez. Kulturális szerveink feladata és kötelessége ezt az életművet kellő színvonalon bemutatni a nagyközönségnek.

FARKAS VERONIKA

szén müvei — Éhségfelvonulás (szénrajz, 1931), Gondok (1934), Szerelmesek

(1934) , Tó partján (1935), Teherben

(1935) című olajképei — már akkor a társadalmi igazságtalanságokra világítottak rá. Ezeken az alkotásain nem egy konkrét személyt ábrázol, hanem az elesett ember típusát fogalmazta meg időtlen és helyhez nem köthető környezetben. Koloritját ekkor a világos színek, a rózsaszín, a fehér, a világoskék és olykor a sötétebb barna kontúrok jellemezték. A kiállított anyag elnyerte a Társaság zsűrijének tetszését: aranyéremmel tüntették ki, s megkapta az ezzel járó párizsi ösztöndíjat. Barátai segítségével bejárta Észak- Európa nagy képzőművészeti centrumait, és megismerkedett a modern európai piktúra irányzataival. A legnagyobb hatással a német expresszionisták és Picasso voltak rá. Itt alakította ki sajátos expressziv formanyelvét, ezt bizonyítják külföldi útján készült alkotásai, amelyeket 1938- ban Bratislavában, Érsekújváron és Ipolyságon mutatott be.

Politikai elkötelezettsége, kommunista

kiállása állandó harcra késztette a burzsoá államrend, a harmincas évek nagy világgazdasági válságának hazai megnyilvánulása és a német fasizmus egyre veszélyesebb mértékű térhódítása ellen. Politikai karikatúrákat és művelődéspolitikai cikkeket jelentetett meg az Út, a Munkás, a Magyar Nap, a Magyar Újság hasábjain. A spanyol polgárháború idején a CSKP megbízásából segített önkénteseket átcsempészni Marseille-nél Spanyolországba. Hazatérése után 1938-ban részt vett a Képzőművészet Szlovákiában címen Kassán megrendezett kiállításon, ahol az „1909-es generáció" legjobbjai szerepeltek: J. Bauernfreund, Š. Bednár, E. Lehotský, F. Gibala, J. Mudroch, Csemiczky László és Szabó Gyula.

Lőrincz Gyula politikai tevékenysége miatt az államfordulat után emigrációba kényszerült, s így került újra Párizsba 1938-ban, ahol a következő év közepéig tartózkodott. 1939 végén Budapesten telepedett le, s itt a Wander gyógyszergyárban reklámgrafikusként dolgozott.

Budapesten újra megtalálta a kapcsola-