A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-18 / 47. szám

A moszkvai közönség körében igen népszerű a Filmszínészek Színháza. Ennek színpadán rendszeresen föllépnek azok a filmszínészek, akiket szerződésük nem köt színházhoz, és éppen nem állnak felvevőgép előtt. Ez teszi lehetővé, hogy filmszerepeikről ismert művészek olyan szerepekben is föllépjenek, amilyenekre a filmek nem adtak vagy nem adnak éppen alkalmat. Nonna Morgyukova például igen sok paraszt- és munkásaszszonyt játszott el filmen, ez a fő szerepköre. Itt viszont Gorkij drámájában, a Barbárokban Nagyezsda Monahovát alakítja.

Amíg az olasz divattervezők ezidénre a klasszikus öltönybe öltöztetett férfit propagálják, addig a párizsi divatcégek az extravagány öltözködés mellett kardoskodnak. A képen látható, bőven ráncolt, alul szűkített, zoknit sem viselő úr a legújabb párizsi divat szerint öltözött.

A képen látható német juhászkutya a Dynamita névre hallgat. Ö az első rendőrkutya, „akit" robbanószerkezetek megtalálására idomítottak. Palermo városában „szolgál", többek között az autókat is átvizsgálja.

Egészségünkre,.

Az emberek egyre inkább tudatosítják, mennyire fontos egészségük szempontjából a természetjárás, mozgás a friss levegőn. Akinek sikerül magában legyőznie a lustaság ördögét és napi programjába beiktatja a rendszeres kocogást, futást, máris sokat tett szellemi és fizikai erőnléte megőrzése érdekében.

Kassán (Košice) a mozogni vágyók kedvelt kirándulási helye a Csermely völgye. Itt rendezik meg évente kétszer, tavasszal és őszszel a tájékozódási futóversenyt. Korhatár nincs, bárki részt vehet a versenyen, s ki-ki erőnlétének megfelelően, tetszés szerint választhat a különböző hosszúságú (1 775 m,

5 325 m, 10 650 m) s a különböző nehézségű versenypályák közül. Mindannyian, akik megbirkóznak a tereppel oklevelet kapnak. Olyan verseny ez, ahol mindenki csak nyerhet.

—cs—

(Fotó: František Rakovský)

Mennyire védett, ami védett?

Barátaim jóvoltából ismét fölfedeztem magamnak hazánknak egy gyönyörű táját, a liptói Kvacsányi-völgyet. Nem mindennapi élménnyel távoztam innen, s ez a benyomás sokáig megmarad, bár e portyának volt árnyas oldala is. Mert hát a magamfajta tollforgató ember az egyébként üdülésre, pihenésre szánt időben sem bújhat ki a saját bőréből, kénytelen észrevenni, s ha már észrevette, szóvá tenni a negatív jelenségeket. Mielőtt azonban a dolog lényegéről esnék szó, tegyünk közösen egy rövid sétát e festői völgyben, hiszen amiről beszélni szeretnék, amúgy is elkerülhetetlenül az utunkba esik majd. A Kvacsányi-völgyet, tekintettel különleges értéket képviselő növény- és állatvilágára, 1967-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. De nemcsak növényzete és faunája érdekes, van itt más látnivaló is. Ilyen például egy, a Kvacsanyka-patakon a 18. században épült fűrészmalom, amely szintén védett objektum. Eresze alatt egy szusszanásnyi időre megpihentem a padkán, hogy falatozzak a magammal hozott házi szalonnából. Közben hátamat nekitámasztva a súlyos fenyögerendákból ácsolt falnak, tekintetemmel végigpásztáztam az elém tárulkozó panorámát. Közvetlenül a lábam előtt csobog a gyors sodrású patak. Partjai mentén a gyerekek éppen málnát szedegettek egy parányi agyagköcsögbe. A völgy szemközti meredek falát szakaszosan erdei növényzet fedi, ebből nem hiányzik a bükk, de jegenyefenyő is nagy számban található. Sokkal gyérebben

van jelen a lucfenyő, a túlélésre viszont nagyobb esélyei vannak a csoportokban növő erdei fenyőnek. A malomtól jobbra, alig ötven méternyire innen vesz fel a patak egy kis csermelyt, ennek útját követve árral szemben, eljutottam egy vadnyugati kanyont idéző meredek sziklafalú szorosba. Közben négy-öt méter magas szintkülönbségeket kellett leküzdeni. A turisták dolgát megkönynyebbítendő, létrákat szereltek föl ide az illetékesek. Amíg idefelé haladtamban tüdőmet friss levegővel szívtam tele, a kellemesen fárasztó menet közben volt időm megfi-I/ízre vár a malomkerék

gyelni, hogyan értékelik az emberek a gyakorlatban a természetvédelmet. Bizony jó sok itt a sziklák tövében heverő rozsdásodó konzervdoboz, eldobott palack és egyéb szemét, hulladék. S úgy látszik, a völgy elejénél is hiába állították fel a behajtani tilos jelzőtáblát.

Úgy érezve, hogy elég erőt gyűjtöttem már, gondoltam, folytathatom az utamat. Előbb viszont még kicsit jobban szemügyre vettem az itteni építményeket. Hiszen főként miattuk tettem meg az utat. Bejárom hát a malom épületét s a fűrésztelepet. Tapasztalnom kell, mindkettőn alaposan otthagyta nyomát az idő vasfoga. A terület védetté nyilvánítása óta eltelt 16 év alatt a tetők hevenyészett megjavításán kívül látszólag nem történt itt semmi. Annak idején pedig, az illetékesektől kapott fgéretek többre szóltak. Igaz, a teljes külső és belső helyreállítás vállalását ma sem tagadják, bővült viszont a mentegetőzés skálája. Figyelembe véve, hogy egyedi, nagy társadalmi értéket képviselő, műszaki jellegű tárgyi emlékekről van itt szó, ez bizony eléggé lehangoló.

Ilyen benyomások birtokában kár lenne tovább folytatni a sétát. Az eresz alatti padra visszaülve inkább azon tűnődöm, hová vezetnek innen a szálak. Anyagi eszközök, szakértelem, vagy csak akarat hiánya-e a tétlenség oka. Ha megkapom, szívesen közlöm e tárgyban az illetékesek válaszát.

KESZELI BÉLA A szerző felvétele

9