A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-18 / 47. szám
Suzane Lee Október elején Prága ismét egy jelentős, nemzetközi viszonylatban is jegyzett kulturális esemény: a hagyományos Intertalent nemzetközi dalfesztivál újabb évfolyamainak színhelye volt. A könnyűzenei körökben szinte fogalmat jelentő belvárosi Lucerna és a metróval szinte pillanatok alatt megközelíthető Kultúrpalota több terme négy teljes napon át szinte valamiféle fölzaklatott hangyabolyhoz hasonlított. A hangversenydobogókon reggeltől késő délutánig folytak a próbák, tizenhét órakor kezdődtek — főképpen a rock jegyében zajló — keretmüsorok, a fesztivál igazgatóságán egymást követték a különböző megbeszélések, de élénk forgalom jellemezte a nemzetközi presscentrumot is, ahol csaknem futószalagon peregtek a hazai és külföldi énekesek, együttesek, dalszerzők meg impresszáriók sajtóértekezletei... Mert ki ne ismerné például a Piccolo Ámoré, a Comme vorei vagy a Mamma Maria című Juha Hečkova listavezető slágereket — úgyhogy nem is csoda, hogy az újságírók kérdéseik kereszttüze alá vették a hazánkban első ízben szereplő, méltán világhírű Ricchi e Poverí olasz énekestriót, ami bizony ritka-fura név egy pop-muzsikát éneklő együttes számára, hiszen azt jelenti: gazdagok és szegények! ... De nem kisebb érdeklődés jellemezte az idei San Remo-i fesztivál győztese: Tiziane Rivale, a tavaszi Eurovízió-fesztivál legjobbjaként érkezett francia Corrine Hermes, az olasz diszkóvilág új sztárja: Anna Rusticano, a töretlenül pompás énekesi formát mutató Karel Gott, vagy akár az egyre népszerűbbé váló Michal David sajtóértekezleteit is ... Aztán pedig rövid időre minden elcsendesedett, hogy este — pontban nyolckor — ismét fölcsendüljön a dal, A világ huszonegy országából érkezett fiatal talentumok versenyszerűen énekeltek, a neves világsztárok pedig nagysikerű gálaműsorok keretében léptek színpadra, hogy nap mint nap kis híján éjfél legyen, amikorra véget ér a több órás slágermaraton ... Az utóbbi esztendők során jónéhány hazai és két-három külföldi könnyűzenei fesztiválon vettem részt. Az itthon és másutt tapasztaltak alapján, gondolom, bátran kijelenthetem, hogy aligha járok messze az igazságtól, ha azt mondom: az efféle dalfesztiválok néhány napra szinte hatalmukba kerítik az egész országot; sőt a mikrofonok és kamerák segítségével a külföldi érdeklődőket is, hiszen a táncdal — mint a zene általában — nem ismer határokat, s mint ilyen, a béke és barátság dallamszárnyakon szálló küldöttének tekinthető ... Ezt a szándékot fejezte ki az idei Intertalent rendezőinek törekvése is, hiszen e fesztivál — színpadkép és hangulat dolgában — a kék, tehát a béke színében játszott, mintegy természetes folytatásaként a júniusi, prágai nemzetközi békekonferenciának. Ezen túlmenően azonban, épp a helyszíni közvetítések révén, amolyan titkos zsűritaggá válnak a rádióhallgatók és tévénézők milliói is; így családi vagy szükebb Corrine Hermes baráti körben ki-ki kiválaszthatja a neki legjobban tetsző slágert. Mert hiába a hivatalos pontozás, hiába dugja össze fejét a hazai és külföldi szakemberekből összeállított bíráló bizottság — slágerré érlelni egy-egy dalt csupán a közönség tud .. . Talán éppen ezért olyan nehéz jó, valóban taláfó és újszerű dalszövegeket írni, illetve stílusjegyeiben modem, ugyanakkor azonban megfelelőképpen „fülbemászó" dallamképletekre is épülő könnyűzenét komponálni. Áttérve a fesztiválon hallottakra, hadd fogalmazzak úgy, hogy ez a fesztivál — legalábbis annak versenyszerű része — a figyelemre méltó bemutatkozások jegyében zajlott. Elsőként rögtön az új-zélandi Suzane Lee-t kell megemlíteni, aki tudatos hangvezetéssel, rutinos fellépéssel és a sanzonéneklés felé kacsintó előadásmóddal érte el a legtöbb pontszámot, ami egyben, természetesen, az első díjat is jelentette. Kellemes meglepetés volt a bratislavai Júlia Heöková szereplése, aki két rock-hatást tükröző, öszszetett ritmusképietekre épülő, azonban mégis melodikusnak tűnő dalt adott elő csodálatra méltó biztonsággal és átéléssel. A fiatal szlovákiai énekesnő nemcsak pályafutása talán legjobb teljesítményét nyújtotta, nemcsak a fesztivál második díját nyerte, hanem — úgy tűnik — a hazai popzene egyéniségei közé is beküzdötte magát. Őszintén szólva nemigen értettem (és hadd tegyem hozzá: többedmagammal), hogy vajon mivel érdemelte ki a harmadik dijat Orlin Goranov, mert ez a bolgár énekes bizony nem nyújtott többet a megszokott fesztiválklisénél. A szépen, tisztán éneklő angliai Christine Hayes, a kirobbanó tehetséget sejtető francia Danielle Messia, a nemcsak temperamentumos, de jó hangú spanyol Ana Maria, a drámai expresszivitással éneklő görög Jessika, a kitűnő ritmusérzékü és biztos hangvezetésü román Mirela Voiculescu sorra esélyesebbek lettek volna erre a díjra. Tiziane Rivale A gálaműsorokban szereplő énekesek: a Ricchi e Poveri trió. Tiziane Rivale, Corrine Hermes, a könnyűzenei új hullám egyik legjelesebb képviselőjének számító belga Stella; de Zalatnay Sarolta, az egyesült államokbeli Marlene Ricci, Karel Gott és Helena Vondráčková mind-mind jó értelemben vehető profi teljesítményt nyújtva valóban hangulatos és élvezetes koncertet adtak, kielégítve ezzel a közönség igényeit is. Az idei Intertalent sztárjai ismét bebizonyították azt, ami a popzenében szinte alaptételnek számít : mármint, hogy a valóban nagy énekesek értéke és színvonala nem a spontaneitásban, hanem az egyéniségben és a precíz munkában rejlik. És az ilyesmi épp egy fiatal tehetségeket bemutató fesztiválon nemcsak fontos, de megszívlelendő tanulság is. MIKLÓSI PÉTER Otto Dlabola felvételei 4
