A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-11 / 46. szám

S K U 'MUMM hólyagbántalmakban szenvedő embernek adtak s adnak enyhet, esetenként gyó­gyulást. Nem régi település és fürdő. Mindössze 175 éves múltra tekint vissza. Igaz, az Úšovice község határában fakadó forráso­kat már a középkorban ismerték, tudták, hogy nagy a sótartalmuk, s 1528-ban Ferdinánd császár rendeletére megpróbál­koztak a később róla elnevezett forrás vizéből lepárolni a sót, mely akkortájt aranyat ért, de mint kiderült, csak gla­­ubersót tudtak kinyerni, de ez alkalmat­lan ételek ízesítésére. A három Ambrosi­­us-forrás is már 1760-tól ismert. Vizüket vérszegénység gyógyítására használják, de az a híre is elterjedt, hogy a lankadó férfierőt is visszaadja, ezért kapta a Lie­­besquelle — Szerelemforrás — „becene­vet". Bár ez a hatása orvosilag nem bizo­nyított ... A Kereszt-forrás 1766-ban kapta nevét, a mellette állt keresztről, addig egyszerű­en savanyúvizforrásként ismerték. Körü­lötte kezdett kialakulni először a fürdő­élet. A környéken dolgozó favágók úgy tapasztalták, hogy ez a savanyúvíz jót tesz emésztési zavarok esetén. Egyre töb­ben kezdték felkeresni a környékről, fő­ként a túlsúlyban szenvedők, hogy meg­szabaduljanak fölösleges kilóiktól. Aztán 1808-ban fából ivócsarnokot emeltek a forrás fölé, majd később ezt lebontották és felépítették az akkori idők divatjának megfelelően klasszicizáló stílusban görög templom mintájára a most is álló oszlo­pos, kupolás új ivócsarnokot. A kupola a rajta elhelyezett kettős kereszttel azóta a fürdő szimbóluma lett. Az első kőház 1807-ben épült. A fürdő 1808-ban kapta nevét a Mária-forrásról, amelynek nemcsak vizét használják gyó­gyításra. hanem a vele együtt nagy meny­­nyiségben feltörő szénsavat (hidrogénkar­bonátot) is. A forrást viszont az egykor ott állt Mária-képről nevezték el. Marienbad 1812-től önálló község, addig mint a tep­­lái premontrei apátság adománybirtoka Úšovice része volt, 1818-tól gyógyfürdő és 1866-tól város. Hihetetlenül gyorsan épült fejlődött, éspedig kezdetben, 1818—1823 között. Georg Fischer rendezési, beépítési terve szerint. A fellendülés, fejlesztés elsősor­ban Karl Caspar Reitenberger apátnak kö­szönhető, aki 1813-ban lett a teplái rend­ház főnöke. A hálás utókor 1879-ben szobrot emelt neki; ezt a kolonád környé­kének most folyó rendezése után ismét elhelyezik talpazatán. Gyakorlatilag a múlt század első felé­ben épült a fürdő valamennyi jelentős létesítménye. így például 1811-ben az Új (később Karolina-) forrás fölötti ivócsar­nok középső része: a nyolc korinthoszi oszlopon álló kupola; ezt 1868-ban két szárnnyal egészítették ki. Később, miután a Karolina-forrás vize elapadt, a Rudolf­­forrásét vezették ide több mint két kilo­méter távolságból, s ezt a nevet írták fel az épület homlokzatára. De az ivócsarno­kot — mivel restaurálásra szorul — évek­kel ezelőtt üzemen kívül kellett helyezni, s a Rudolf-forrás vizét a kiemelés helyén álló, fából emelt ivócsarnokban és a kolo­­nádon szolgáltatják ki a Karolina-forrásé­­val — melynek vízhozamát újabb fúrások­kal sikerült biztosítani — és a szomszédos Kereszt forráséval együtt. Ennek jellegze­tes ivócsamoka szintén felújításra kerül. A város egy másik jellegzetes épülete a plébániatemplom. Szintén az alapító idők­ben építtette a teplái premontrei kano­nokrend, akárcsak a fürdő többi fontos létesítményét, éspedig 1843—1848 kö­zött. Bizánci elemeket is magába ötvöző, nyolcszög-alapú, rajzú, klasszicizáló stílu­sú építmény a fürdőtelep tulajdonképpen egyetlen közterének, a mai Gottwald (volt Goethe) térnek alsó, délnyugati oldalán. Ezt három oldalról részben még szintén az alapító időkből származó fürdőszállók ve­szik körül. Itt áll például az egykori Goet­­he-ház. Johann Wolfgang von Goethe — a fürdő vendégkönyvének bejegyzése szerint: kö­­vetségi titkos tanácsos, a weimari' her­cegség államminisztere — három ízben tartózkodott Marienbadban. 1821-ben és 1822-ben barátjának, gróf Klebersberg Fe­renc pénzügyminiszternek meghívására ennek itteni nyaralójában, majd 1823-ban az Arany Szőlőfürthöz címzett vendégfo­gadóban szállt meg. Az épület ma városi múzeum, bejárata fölött nagy méretű pla­kett, falán emléktábla idézi a nagy költő itt-tartózkodásának emlékét. Előtte a szé­pen ápolt parkban később felállították Goethét ülve ábrázoló, életnagyságúnál nagyobb bronzszobrát, ezt azonban a há­ború végén a távozó német közigazgatási szervek magukkal hurcolták — olvasom a helyén álló, több nyelvű táblán. De Goet­hének azóta megint van szobra a fürdővá­rosban; Ulrikével együtt ábrázolja az em­bernagyságú bronz emlékmű a költőt. Az Erdei-forrás előtti parkban áll, a Német Demokratikus Köztársaság ajándéka. Az akkor hetvenkét éves Goethe 1822- ben itt ismerkedett meg a tizenhét (!) éves Ulrike von Levetzow szász bárókis­asszonnyal, beleszeretett s egy évvel ké­sőbb Károly Ágost szász fejedelem útján megkérte a kezét. A kislány azonban úgy vélte, hogy nagyapja már van ... De tulaj­donképpen a mama ellenezte igazán a házasságot. A rosszmájú bennfentesek szerint azért, mert Goethe valamikor már a leányka nagyanyjának, majd később mamájának is udvarolt... Mindenesetre ennek a kései szerelemnek köszönheti a világ a csodásán szép Marienbadi elégiát, melyben a költő nemcsak szerelmének, de a fürdővárosnak is emléket állít. Ulrike sohasem ment férjhez, kilencvenöt éves korában halt meg a család közelben volt triblicei birtokán. Persze, más hírességek is megfordultak Marienbadban. így például Frédéric Cho­pin barátnőjével, Maria Wodzióskával a főutcán álló Fehér Hattyú fogadóban la­kott 1836-ban. A csinos eklektikus épület a főutcán ma Chopin-ház néven művelő­dési központ. Chopinnak egyébként a für­dőparkban is van szobra, s a városi zeneis­kolát is róla nevezték el. Itt tartózkodott Gogol és Goncsarov, Wagner és Anton Rubinstein, Mark Twain és Gorkij, Alexan­der Humboldt és Saljapin — hogy csak néhányat említsek a híresebbek közül. Koronás főket is vendégül látott Mari­­enbad. VII. Edward még walesi herceg­ként 1899-ben, majd angol királyként 1903 és 1909 között évenként itt tartóz­kodott — állítólag a barátnőjével. A Goet­­he-ház szomszédságában álló Weimar (ma Kavkaz) gyógyszállóban lakott, s ezt a szálló homlokzatán a második emeleti erkély alatt elhelyezett eredeti német nyelvű emléktábla idézi. Itt, a fürdőváros­ban találkozott 1904. augusztus 17-én I. Ferenc József császár-királlyal, aki szere­tett volna szövetséget létrehozni Angliá­val. A tárgyalások azonban kudarcba ful­ladtak; VII. Edward Franciaországgal és Oroszországgal lépett szövetségre, létre­hozván az Entente cordiale néven ismert, az első világháborúban s az azt követő forradalmak idején oly nagy szerepet ját­szott imperialista katonai tömörülést, amelyből Szovjet-Oroszország még 1917-ben kilépett... Mariánské Lázné nemcsak Csehország legszebb, de annak idején az egész Mo­narchiának is egyik legpompásabb fürdője volt, s bár fénykorát a századforduló kö­rül, az első világháborút megelőző évek­ben élte, napjainkban Mariánské Lázné ismét kezdi elérni régi népszerűségét, lá­togatottságát. Ebben nagy szerepet ját­szik, hogy a város lényegében megtartot­ta régi arculatát, eklektikus, historizáló és szecessziós stílusú épületeinek sorát nem csúfítják jellegtelen modern betonkolosz­­szusok, s a városi tanács, de a kormány­zat is rengeteget áldoz a lényegében mű­emlék jellegű létesítményeknek az erede­tihez hű helyreállítására, restaurálására. így évekkel ezelőtt tatarozták az 1895- ben neoreneszánsz stílusban épült pom­pás Új fürdőt, most folyik az ennél régeb­bi, még eklektikus stílusú Központi fürdő A pavilonjának teljes újjáépítése (csak külső falai maradnak meg), a kolonádot is rendbehozták már, konzerválták egyedül­álló vasszerkezetét és -díszeit (bár az al­kalmazott szürkésfehér festék már most hámlik, pereg), és jelenleg is számos pati­nás fürdőszálló tatarozása vagy teljes új­jáépítése folyik. Szép ez a város palotáknak is beillő épületeivel, gyógyforrásaival, hatalmas parkjával, erdei sétányaival, hagyo­mányaival, a gyógyítás terén elért egye­dülálló eredményeivel, nem csoda, hogy egyre többen látogatják, beutaltak és fizetővendégek egyaránt, nemcsak itt­honról, Európa csaknem valamennyi or­szágából, de még a tengeren túlról is. S a hazaiak zöme a szocialista állam gondos­kodása folytán természetesen ingyenesen jut a — tapasztalatból tudom — nagysze­rű ellátáshoz és mindenfajta gyógykeze­léshez. TARJANI ANDOR Felvételek: Rakovský (2) és arch. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom