A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 28. szám
— Munka nélkül maradtam. A feleségem faképnél hagyott. Most megvetsz? Evelyn mosolygott és megcsókolt. — Te akkor is az enyém maradsz, Robert. Jó vagy és gyengéd. Valamire mégis gondolnunk kell. Elöbb-utóbb belekeveredhetsz valami kényes ügybe. Van fegyvered? — Van egy revolverem, fegyverviselési engedéllyel is rendelkezem, de a pisztolyt sohasem használom ... munka közben ... amikor dolgozom. Elgondolkoztam a jövőn. Összeszedtem a rabolt holmit. Ugyanis arra gondoltam, hogy elhagyom Oregont. Igen ám, de Evelyn nélkül elképzelhetetlen az élet. Azt ajánlottam, hogy jöjjön velem Kanadába. — Nem — húzta el Evelyn az orrát —, most nem hagyhatom el Fredet. — Miért? — Olyan nehéz megmagyarázni. — Hiszen azt mondtad, hogy nem szereted a férjedet. — Én hű maradok hozzád. Mondj le erről az esztelen tervedről. — Beszélek a férjeddel — mondtam dühösen. — Nehogy eszedbe jusson! — Evelyn határozott volt és goromba. — Ne izgulj... mindent elrendezünk. Majd csak lesz valahogy. A következő napon Evelyn nem jelent meg a lakásomon a szokott időben. Megbeszéltük, hogy otthon nem zavarom, tehát nem nyúlok a telefonkagyló után. Viszont Evelyn mindig jelentette, ha valami közbejött. Idegesen iszogattam a whiskyt. Pillantásom minduntalan a telefonra esett, de a no nem jelentkezett. Végül is felkaptam a telefonkönyvet és fellapoztam. Nem találtam meg a számát. Másnap becsöngetett az ajtón. — Hol voltál tegnap? — kérdeztem. — Nem tartozom neked számadással — válaszolta hidegen. — Miért nem jelentkeztél? — A körülmények ezt lehetetlenné tették. — Nincs telefon a házatokban? — Van. — Nem találtam meg a telefonkönyvben. — Fred ötlete. Tavaly egy ismeretlen személy telefonon zsarolta. Egy közveszélyes örült, akit elbocsátott az intézetből. A férjem úgy határozott, hogy valamiképpen „ismeretlenek" maradunk. — Add meg a számod. — Megbeszéltük, hogy sohasem hívsz fel, nem? Van azonban egy ötletem, Robert. Találtam egy olyan házat, amelyet könnyűszerrel kirabolhatunk. A meglepetéstől kiesett a kezemből a pohár. — Nem — mondtam aztán higgadtan —, te nem léphetsz a bűn útjára. Én foglalkoztam a piszkos ügyekkel. — Azt nem mondtam, hogy együtt törjük AZ ÉN NOSZTALGIÁM Manapság divat a nosztalgia. Újságok írják: betört a nosztalgia-hullám. Hát igen. Az egyik ember régiségeket gyűjt, a másik visszavágyik szülőfalujába, a harmadik viszszasírja fiatalságát, édesanyja főztjét. A minap tévénézés közben engem is elkapott ez az úgynevezett hullám, éspedig akkor, amikor az egyik műsorban megláttam egy tányér szépen megsütött kiflikrumplit. Nem is vettem volna észre, ha a lányom nem kérdezi meg, hogy anyu, mi az? Mondom neki, nem látod, hogy krumpli? Ő bizony tizennyolc éves létére még ilyenfajta burgonyát nem látott. Ekkor kezdtem gondolkodni, hogy mikor is láttam én utoljára kiflikrumplit? Bizony, nagyon régen, amikor olyan lehettem, mint most a lányom, és a nagyanyám kertjében megtermett. Az volt az igazi csemege. Ha eszembe jut, rám tör a nosztalgia-bullám, mert amilyen ma az úgynevezett burgonya, azt le sem lehet írni. Művész legyen az, aki két kiló burgonyából negyed kilót felhasználhat, mert tisztítással az egész mennyiség túlnyomó többségét a fel a lakást. A házat nehéz volt felfedezni. Hatalmas erdő veszi körül. A tulajdonos mindig a városban tartózkodik. — Honnan tudod mindezt? — Ott voltam az egyik rokonommal. Elmesélték — meg is mutatták, — hogy a páncélszekrényben drágaköveket tartanak. Valóságos vagyont. Valami készpénz is van az íróasztal fiókjában. Valóságos kincses bánya, Robert. — Vészjelző berendezés van ? — Egyszerűen kikapcsolod. A házigazda büszkén mutogatta a vendégeinek, hogy miképpen működik a masinéria. A pinceajtó mellett helyezték el. Ülj le ... mindent elmesélek, minden apróságot. — Hol az a ház? — Loddaniban. Arthur Sheen a tulajdonos. Holnapután olyan üres lesz, mint a halott ember álma. — Miért vezettél rá a nyomra? — Hamarosan mindent megtudsz, Robert. Aznap zuhogott az eső. A hideg végigfutott a hátamon, amikor besurrantam az erdőbe. Azonnal láttam, hogy a ház gazdája mérhetetlenül gazdag. Nagyobb sietség nélkül átléptem a küszöböt. Síri csönd fogadott. Megtaláltam a pinceajtót... kikapcsoltam a vészjelzőt, most irány a könyvtárszoba, hiszen ott van a páncélszekrény. Előszedtem a zseblámpámat. A látványtól kissé megszédültem. A könyvtárszoba szőnyegén egy férfi holtteste feküdt. Mellette az én revolverem. Megismertem rajta a díszeket. Önkéntelenül lehajoltam, hogy felemeljem. — Ne nyúlj semmihez — hallottam Evelyn hangját, aki ott állt mögöttem és a kezében revolvert szorongatott. — Evelyn? Mit keresel ebben a házban? — Ez az én házam. A nevem Arietta Sheen. — Becsaptál... — Igen, hazudtam. Mint a férfiak többsége. te is hiú szamár vagy. Azt hitted, hogy megcsalom a férjemet, de te szent vagy és sérthetetlen. Veled nem lehet kibabrálni. Bevallom, kezdetben szerettelek, de aztán mindent elrontottál. Beleszóltál az életembe ... tehát meguntalak. Végképp lemondtam rólad, amikor találkoztam Paullal. Ekkor született meg a terv. — Milyen terv? Mit forgatsz a fejedben? — Nem érted? Azt mondom majd a rendőröknek, hogy a tolvaj betört a lakásba, de a férjem felfedezte. A betörő azonban gyorsabb volt és lelőtte az én szegény férjemet. Én mindent hallottam. Lerohantam az emeleti szobából. Szó nélkül tüzeltem ... és ez a nóta vége. Tudnod kell, azt is, pofikám, hogy a férjem gazdag ember... és mindent én örökölök ... Nem jutottam szóhoz. Evelyn pedig gondolkodás nélkül tüzelt. szemétbe dobhatja, és sajnos, a helyzet nem javul, hanem egyre rosszabb. Nagyon szomorú az a tény, hogy az így eldobott hulladékburgonya még felhasználható lehetne, mint fontos takarmány, de kárba vész. így mostanában az ipari burgonya és az elsőosztályúnak minősített étburgonya tulajdonképpen egyszemélyben vándorol a fazékba vagy a kukába. Azon csodálkozom, hogy a kompetens kutatóintézetek, mezőgazdasági üzemek manapság tétlenül szemlélik a helyzetet, nem képesek előállítani vagy kikísérletezni olyan burgonyát, amely hasznára, nem kárára és bosszankodására lenne a fogyasztónak. Addig is, amíg ez nem történik meg, nem volna rossz, ha a burgonyát mint félkész árut csomagolnák, ami által a letisztított hulladék is azonnal felhasználható lehetne takarmányozás céljából. Ezáltal megmenthetnénk egy nagyon fontos nyersanyagot a népgazdaság számára. PLOCZEKNÉ M.ERZSÉBET A" “ f A* / r 'V N 1 / . V /f1 Karórájának a biztosítéka a FÉM PÁNT A fém pánt előnyei • Biztonságos • Praktikus • Modem Elegáns K/enofv/ LEGYEN GYAKORLATIAS pénzügyi gondjainak intézését bízza a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA legközelebbi kirendeltségére nyisson SPOROZSIrO-SZAMLAT az alAbbi előnyöket élvezheti ■ sok időt megtakarít ■ pontos áttekintése lesz a vállalt és a végrehajtott fizetések állapotáról ■ nem kési le az egyes terminusokat ■ elejét veszi az esetleges kellemetlenségeknek ■ bevásárláskor csekkel fizethet • készpénzt vehet fel bármely városban a CSSZSZK egész területén ■ a betét összegének megfelelő 2%-os kamatjuttatásban részesül Kérjen felvilágosítást és vegye igénybe a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA előnyös szolgáltatásait 23
