A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-04 / 45. szám
SZOLGÁLJUK — Milyen berendezést tudnál már egyedül elkészíteni? — Elég sok mindent megtanultunk már. Készítettem egy. sztereó-erősítőt, rádió adó-vevő készüléket és még sok más érdekes apróságot. — Az adó-vevő készüléket mire tudod itt felhasználni? — Itt az iskolában nem használhatom, de mondjuk a Honvédelmi Szövetség rádiósai fel tudnák használni. Hatósugara kétszáz méteres, így különböző honvédelmi játékoknál lehetne a legjobban alkalmazni. — Pali, te két év múlva végzet. Tudod már, hogy hogyan tovább ? — Ebben az iskolában nagyon jó alapokat kapunk, mint középkáderes jó szakember lehetne belőlem az érettségi után, de én többre vágyom. Mindenképpen főiskolára szeretnék jelentkezni. Eddig még kitüntetett tanuló vagyok, remélem, nem lesz semmi akadálya annak, hogy továbbtanuljak. — És csak a műszaki dolgok érdekelnek? — Nem. Nagyon kedvelen a zenét és sokat olvasok. Nem szeretném, ha egyoldalú ember válna belőlem. És erre a tanáraink is nagyon ügyelnek. A humán tantárgyak oktatása is magas színvonalú itt az iskolában. Erről magam is meggyőződtem. Az ifjúsági szervezetnek kitűnő zenekara van, de azok is megtalálhatják a számításukat, akik az irodalmat szeretik. Az iskola színjátszó csoportja szép sikereket aratott már a különböző katonai ifjúsági alkotó versenyeken. Ezenkívül nagy gondot fordítanak arra, hogy a szakmai ismeretek elsajátítása mellett fizikailag is jól felkészített tiszteket neveljenek a hadseregnek. A sportkörökben mindenki találhat adottságainak és képességeinek megfelelő sportolási lehetőséget. Szabó Imre az atlétikát választotta. — Komáromból jöttem, s ott már az általános iskolában megszerettem az atlétikát, s nagyon megörültem, amikor láttam, hogy itt még jobb feltételeket találok hozzá, mint otthon volt. Kitűnő edzők irányítják a felkészülésünket, így az eredmények sem maradnak el. — Azt tapasztaltam, hogy ebben az iskolában van mit csinálnia annak, aki jól el akarja sajátítani a tananyagot. A tanulás mellett marad még elég időd az edzésekre ? — Hetente háromszor járok edzésre, ahol nagyon kemény munka folyik. Kétségtelen, hogy ez sok szabad időbe kerül, de megéri. Én úgy érzem, hogy edzés után még a tanulás is könnyebben megy. — Tehát akkor te élsportolónak számítasz. De mi van azokkal, kik nem képesek ilyen kiemelkedő teljesítményekre ? — Az igaz, hogy nem mindenki érhet el országos csúcsokat, de szerintem nincs is erre feltétlenül szükség. Az a fontos, hogy mindenki sportoljon. Akik a labdajátékokat szeretik, azok kézilabdázzanak vagy focizzanak. Az a lényeg, hogy mozogjunk. Különben itt az iskolában nagyon jól működik a turisztikai szakkör. Ennek van a legtöbb tagja. Nagyon szép túrákat tesznek a környékbeli hegyekbe és a nevezetesebb helyekre. Ezek a túrák kitűnő alkalmat nyújtanak a felüdülésre és az erőnlét megtartása mellett arra is, hogy az ország különböző tájairól idekerült tanulók megismerjék ennek a vidéknek történelmi múltját és jelenét. Bár az én igazi sportágam az atlétika, a turisztikai szakkör túráin is szívesen részt veszek. — Eddig mi volt a legjobb eredményed? Mert gondolom, versenyeken is részt veszel? — Ez természetes. Atlétikában nagyon fontos, hogy az ember nagyobb versenyeken is meggyőződhessen képességeiről. Eddigi legjobb eredményemet nyolcszáz méteres síkfutásban értem el. Ebben a számban harmadik Archívumi felvételek lettem az országos iskolai bajnokságon. KAMOCSAI IMRE Hétvégi levél Novemberben a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában fokozottabb mértékben mint máskor. Csehszlovákiában a Szovjetunióra, a Szovjetunióban Csehszlovákiára irányul az emberek millióinak a figyelme. Nálunk is, a Szovjetunióban is különféle rendezvények százai idézik a két nép életét jellemző eseményeket, és képet adnak a közös útról, a csehszlovák—szovjet barátság konkrét megnyilvánulásairól. A mostani barátsági hónapra emlékezetes évfordulók jegyében kerül sor. Néhány napja emlékeztünk meg a müncheni árulás 45. évfordulójáról, és ezekben a napokban emlékezünk a második világháború több nagy csatájának a 40. évfordulójára. Egyrészt a 40 és a 45 éve történt események, másrészt a nagyon feszültté vált jelenlegi nemzetközi helyzet indokolttá teszi, hogy a mostani barátsági hónap rendezvényei az eddigieknél is jobban a béke szolgálatában álljanak. Arra vonatkozólag, hogy a Szovjetunió, illetve Csehszlovákia a nemzetközi helyzetre miként tekint jelenleg, és a béke megőrzése érdekében milyen irányvonalat követ, választ ad Jurij Andropovnak a napokban a moszkvai Pravdának adott nyilatkozata, és Vasil Biľaknak ugyancsak a napokban a BBC tudósítójának adott interjúja. A Szovjetunió törekvésének az a lényege, hogy az emberek — nemzetiségi, vallási és faji hovatartozásra való tekintet nélkül — egyesítsék erejüket, hogy fennmaradhasson és megszilárdulhasson a béke, megszűnjék a háborús veszély, megszűnjenek az imperialista agressziós fészkek, megvalósulhassanak a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának elutasítását, a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközöknek a megsemmisítését szorgalmazó és az új rakéták európai telepítését elutasító javaslatok. A Szovjetunió minden erejével a béke megőrzésére törekszik, egyben arra ösztönzi a népeket, hogy egyesítsék és aktivizálják erőiket a szocializmus pozícióinak további szilárdítására, a gyarmati bilincsektől megszabadult országok függetlenségének erősítésére és an-a, hogy a világon mindenütt megszűnjék az éhezés, a nyomor, a társadalmi igazságtalanság, a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség, hogy a reakciós ideológiáktól, a fajgyűlölet, a sovinizmus és a fasizmus mérgétől megvédhessék az emberiség kulturális és erkölcsi értékeit. A világ első szocialista országa következetesen harcol a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, a népek nemzeti függetlenségéért, a népek közötti kölcsönös megbecsülésért és barátságért, a dolgozó emberek jobb életéért és az egész emberiség társadalmi haladásáért. A békére épül. a kölcsönös tisztelet, a barátság és az együttműködés határozza meg a Szovjetuniónak a Csehszlovákiához fűződő kapcsolatát is. A két nép először — a Münchent megelőző években — 1935-ben kötött egymással szerződést. A Szovjetunió már az első szerződésében vállalta, hogy támadás esetén megvédi Csehszlovákiát. A második csehszlovák—szovjet szerződés 1943 decemberében Moszkvában született meg; előirányozta a háború utáni együttműködést és körvonalazta az új köztársaság szocialista jellegéért vívott sikeres harc feltételeit. A harmadik — az 1970 májusában kötött — szerződés is a két fél teljes egyenjogúságából. szuverenitásából és függetlenségéből indul ki. Negyven éve a csehszlovák—szovjet barátság a fasizmus feletti győzelem távlatát jelentette. Ma a békének és a szocialista társadalom építésének a biztosítékát jelenti. 3
