A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
Csak egy percre... A bratislavai származású, most 46 éves SALAMON ZOLTÁN már fiatalon, gyorsan tört be a szlovákiai alkalmazott grafika élvonalába. Munkáival azóta is sokhelyütt találkozni. A legutóbb például Jozef Kaliský műépitészszel együtt a Gyermekkönyv-illuszt rációk Nemzetközi Biennáléjának, a bratislavai BIB-nek külső „díszleteit" tervezte; jelenleg pedig a besztercebányai (Banská Bystrica) Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeum egy részében a kiállítási anyag új belső elrendezésével bízták meg. — Kifejezési formája a grafika, a rajzolás, ennek keretében pedig a formatervezés, a reklámgrafika és az iparművészet néhány sajátos részterülete, népszerű szóval élve a dizájn. Véletlenül vagy tudatosan került erre a pályára ? — Nálam tulajdonképpen mindig elsődleges volt, hogy rajzolok. Ebben a tekintetben szinte kisgyerek korom óta semmiféle átváltás nem történt. Legföljebb annyi a különbség, hogy a rajz gyermekkoromban csupán örömöt és jóérzést jelentett, manapság viszont sokkal több fejtörést, olykor a fárasztó próbálkozások hosszú sorát okozza a munkám. — Színekben vagy vonalakban gondolkodik ? — Elsősorban vonalakban, bár a színekre is tekintettel vagyok. Azt is mondhatnám, hogy munkáimat akár írásbeli közlésnek is érzem. — Az „irodalmiságot" általában kicsinylő értelemben használják, ha képzőművészetről van szó... — Más az irodalmiság és más az irodalom. Bennem a témák képzőművészként fogalmazódnak meg. Ha például olvasok valamit, akkor az író élménye rögtön átvált bennem rajzi műfajjá. Persze, ha ilyenkor rajzlap elé ülök, akkor az én képi fogalmazásom már nem mindig egyezik meg az irodalmi történéssel. — Miben látja az alkalmazott grafika, az iparművészet, a dizájn szerepét a mindennapi életben? — Egy olyan, nálunk lényegében csak az utóbbi években felfutóban lévő képzőművészeti ágról van szó, amely nagyban hozzásegít az élet kulturáltságának, az életformának, a környezetnek alakításához, vagy akár a reklám fogalmának elterjedéséhez. Például a különböző gyártmányok ennek köszönhetően emberibb léptékűvé válnak, növekszik a tömeggyártásban előállított termékek vagy a reklámban használt módszerek esztétikai értéke. De nemcsak az ipari gyártmányfejlesztésben, hanem a városfejlesztésben, a művészeti rendezvények népszerűsítésében, a plakátművészetben, vagy akár a könyvkötészet sajátos tárgykörében szintén szerepe van az alkalmazott grafikának, az iparművészetnek, a formatervezésnek. — Lényegében mi is hát a dizájn? — Az „industrial design" kifejezést Joseph Sineli alkalmazta először századunk első harmadában az ipar számára kialakított modellek megjelölésére. Művészi szempontból, mai értelemben, önálló és sajátos eszközökkel élő képzőművészeti tevékenység. — Visszatérve a BIB-hez: e biennálé átfogó képet nyújt a gyermekkönyv-illusztrációk nemzetközi színvonaláról? — Úgy érzem, igen. Elvégre 42 ország művészeinek munkái érkeztek Bratislavába, és minden ország az otthon már díjazott, vagy más formában legjobbnak vélt illusztrációkat küldte a nemzetközi táriatra. Számomra külön öröm, hogy a szlovák főváros különböző pontjain elhelyezett óriási méretű leporellóimmal én is részese lehetek a BIB sikerének. ímiic—i (KÉT RÉSZEG FÉRFI ÜL AZ ASZTALNÁL ÚGY ÉJFÉLTÁJBAN. AZ ITTASSÁGNAK ABBAN A STÁDIUMÁBAN VANNAK, AMIKOR A NYELV MÉG FOROG, A FANTÁZIA SZABADON SZÁRNYAL. CSAK ÉPPEN ÚGY ÉRZIK MAGUKAT, MINTHA KÖDBEN ÜLNÉNEK A VÍZ ALATT.) 1. részeg: Pincér! Pincér! Kérek még két deci bort! 2. részeg: Ne igyál többet, Lajoskám, nagyon szépen kérlek... 1. részeg: Miért ne igyák? Iszom. Épp ez az utolsó pohár fog megártani? 2. részeg: Úgy van, Lajoskám! Az utolsó pohár. Ez az emberiség átka. Pincér: (leteszi az asztalra a két deci bort). 2. részeg (lefogja a másik kezét): Ne idd meg, Lajoskám, ha csak egy kicsit szeretsz ... Nézz meg engem, én sem iszom ... Megittunk együtt egy bizonyos mennyiséget... Most jókedvűek vagyunk, vidámak vagyunk, aranyosak vagyunk ... Most kell abbahagyni, elég volt! 1. részeg: Én még ezt megiszom, és nekem is elég lesz. (Inni akar.) 2. részeg (lefogja a kezét): Ne, Lajoskám, ha szeretsz, hallgass a te öreg haverodra ... Miért nem iszom én egy kortyot sem többet? Mert most olyan jó... Lebegek, mint a szitakötő... 7. részeg: Én nem vagyok szitakötő. Kefekötő vagyok. Hagyjál inni. 2. részeg: Nem hagylak, mert jót akarok neked ... A tapasztalat beszél belőlem. Én elméletileg foglalkozom az alkoholizmussal Pierre Delmont vendéglötulajdonos egy éjjel arra riad fel hogy betörő jár a helyiségben. Előkapja a szekrényből a vadászfegyvert, és lő. A betörő, Paul Lagrave mezőgazdasági munkás azonnal meghal. Színhely: Mauzens-Miremont, 1982. október 8. Nicolas Berdelli festő-mázoló szakmunkás vadonatúj BMW kocsijával pontosan a lakása előtt parkol. Éjjel tizenegy óra körül látja, hogy három alak próbálja felnyitni az autót. Berdelli, akinek két kocsiját már ellopták, fogja 22-es kaliberű Long Rifle vadászpuskáját, céloz, lő. Wahid Hachicki 18 éves tanuló, az egyik autótolvaj holtan terül el az utcán. Színhely: Lyon, 1982. október 28. Philippe Moreau hajnali három órakor motoszkálást hall földszinti lakásának hálószobaablakából. Moreau előhúzza a matrac alól 7,65 mm-es kaliberű pisztolyát és lő. Az áldozat Aziz Lamriben, Moreau barátja és társbérlője. Otthon felejtette a kulcsát, ez lett a veszte. Színhely: Párizs, 1982. november 15. Havonta legalább két francia hal meg azért, mert valaki önvédelmet gyakorolt. Ez csak 1982-ben mintegy harminc halottat jelentett. Az önvédelmi jogról folytatott vita pedig minden ilyen alkalommal tovább élesedik. A lövöldözök némelyike akár úgy járhatna, mint a troyes-i Lionel Legras, akinek hétvégi házába tizenkétszer törtek be. Nem bírta tovább: egy zsebrádióba épített, önmaga által készített bombát helyezett el a bejáratnál. A tizenharmadik betörést két fiatal férfi követte el. Analfabéták voltak, nem vették észre a Bomba feliratot az ajtón. A robbanás egyikük halálát okozta, a másik fél szemére megvakult. Legras-t először gyilkosság vádjával elítélték, majd a nemrég lezajlott fellebbviteli tárgyalás után szabad1 lábra helyezték — a közvélemény egyetértése mellett. Az önvédelmi (önbiráskodási?) hullám nem véletlen. A hatvanas évek közepe óta Franciaországban háromszorosára nőtt a bűncselekmények száma. Csak Párizsban a rendőrség mintegy kétszáz gyilkosságot és halált okozó súlyos testi sértést, ötvenezer GÁDOR BÉLA AZ UTOLSÓ POHÁR mint népbetegséggel... Elárulok neked egy titkot, Lajoskám, én csak azért járok kocsmába, hogy szélesítsem a látókörömet, és tudományos kísérleteket végezzek... Persze, magammal is kísérletezem, mint minden önfeláldozó tudós ... 1. részeg: És mit fedeztél fel? 2. részeg: Azt, hogy idejében kell megállni! Az ember éjfélkor még azt dalolja, hogy „Ég a kunyhó, ropog a nád ..és éjfél után két perccel már négykézláb mászik a mellékhelyiségek irányába. Két perc alatt történik az egész misztérium. A teremtés koronájából részeg disznó lesz két perc alatt... 1. részeg: És honnan tudod, mikór kell abbahagyni ? 2. részeg: Azt érzi az ember... Amikor a legjobb, amikor lebegsz, akkor kell abbahagyni, mert a lebegés után rögtön a mászás következik... 1. részeg: Ez marhaság, én iszom ... 2. részeg (ordít): Nem iszol! Az én barátom nem fog sárban henteregni... Az én barátomnak nem fogják kimosni a gyomrát saját költségén ... Ha nem tudsz ellenállni egy pohárnak, akkor alkoholista vagy. Vedd tudomásul, hogy a kedélyes borozgatást az VÉDJE MAGÁT betörést, autólopást és ötezer erőszakos nemi közösülést derít fel évente. A franciák azonban azt tartják, hogy a rendőrség lusta, a büntetések pedig túlságosan enyhék. Jacques Chirac gaulle-ista párti párizsi polgármester „a lakosság körében növekvő pánikról" beszél. Ő az, aki gyakran kel ki a fővárosban élő Észak- és Fekete-Afrikából származó kétmillió bevándorló ellen. Félelmében egyre több polgár nyúl fegyverhez. Franciaország szekrényeiben és fiókjaiban — mindenekelőtt vidéken — kereken tizenötmillió puska rejtőzik. A szenvedélyes vadászok hazájában ugyanis minden, tizenalkohotizmustól egyetlenegy pohár bor választja el. Ez Pythagoras tétele. Márpedig Pythagoras tudta, mit beszél, mert ő is szitakötő volt néhanapján ... 7. részeg: Szóval úgy gondolod, hogy ellen kell állni a kísértésnek? 2. részeg: Elvi alapon. Férfiasán. 7. részeg: Nagyon nehéz, Gyuluskám ... Neked könnyű, öregem, mert te tudományos alapon iszol, de én azért iszom, mert szeretem a bort. A bor ugyanis egy szeretetre méltó ital, mely hagyja magát inni. Egyszer élünk, Gyuluskám, hadd igyan meg azt a borocskát, olyan nagy kedvem van hozzá ... 2. részeg: Hallgass! Az alkohol ördöge beszél belőled. Ezt már ismerem. Most mindjárt az jön, hogy árva gyerek vagy, téged senki se szeret, csak szegény édesanyád szeretett, isten nyugosztalja, aztán felhajtod a bort, elénekled azt, hogy „Bodri kutyám, megleszünk egymással", aztán leesel az asztal alá ... 7. részeg: Nem ... Bizonyisten, nem ... Szomjúhozom ... Kiszáradt a szájpadlásom ... Ihatnék, Gyuluskám ... 2. részeg: Egy szót se többet! Add ide azt a poharat! Az én barátom nem lesz idült alkoholista ... Az én barátom nem fog patkányokat látni minden sarokban ... Feláldozom magam érted ... (Fenékig issza a poharat.) Ilyen barátod vagyok! Pincér, még két decit! 7. részeg: Ezt nekem hozatod? 2. részeg: Magamnak! Az utolsó pohár után már teljesen mindegy, hánnyal iszik az ember... nyolcadik életévét betöltött fiatalnak joga van ahhoz, hogy vadászpuskát vásároljon. A francia fegyvertörvény tiltja ugyan a fegyverviselési engedély nélküli kés- és pisztolyhasználatot, ez viszont nem vonatkozik a — vaddisznóvadászatnál különösen kedvelt — 22-es kaliberű Long Rifle fegyverre. A városi önvédelemhez azonban másféle fegyverekre van szükség. Ezt a piaci igényt elégíti ki az elzászi Jean-Jacques Műnek. Az egykor a mulhouse-i vágóhídnál dolgozó állatorvos-asszisztens hét éve foglalkozik önvédelmi szerszámok tervezésével, gyártásával és eladásával — egyre bővülő választékot kínálva. Műnek Armimpex nevű cégének divatmodelljei között megtalálhatók azok az esernyők, amelyekbe egy hosszú, kétélű késpengét építettek be. Még kedveltebb a vásárlók körében az ernyöpuska: a rablók és egyéb gonosztevők ellen a nyélbe épített fegyverrel védekezhetünk. Ára ezer frank fölött van, hölgyek részére virágmintás változatban is kapható — felár nélkül. Az Armimpex ajánlatában szerepelnek továbbá már kétszáz frank körüli áron kapható bénító bombák, villamos ütést mérő gumibotok és egy negyven centiméteres kürt az erőszakmentes védelemhez — ezt támadás esetén erősen meg kell fújni. Műnek forgalma félelmetes iramban nő: csak 1982-ben kereken hárommillió frank értékű árut adott el. — Maguk az események szolgáltatják számomra a legjobb reklámot — mondja az üzletember. Műnek termékei nemrég még csak Elzászban és a vidéki piacokon találtak vevőre, de ősszel a párizsi kiállításon már látogatók tömege állta körül a standot. Az elzászi üzletember, aki egyébként sohasem hagyja el otthonát doberman kutyája és fegyvere nélkül, ügyel arra, hogy üzlete abszolút törvényes legyen. Szúró és lövő esernyőit eddig ugyanis a fegyvertörvény egyetlen külön paragrafusában sem jegyezték. Az, hogy e tárgyakkal embert is lehet ölni, nem nyugtalanítja Munckot: — Hiszen az állam is ad el fegyvereket bárkinek — mondja. 22
