A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
Tudomány-technika „RÁK-POKOLGÉP"AZ ÉLŐ SEJTBEN -MENEKÜLÉS A CSÚSZÓ CSŐBEN Gyorsan, biztosan kimenthetik az égő épületek, magasházak felső emeletein rekedteket az Egyesült Államokban kifejlesztett hordozható mentőberendezéssel. A menekülőnek lábbal előre kell bebújnia a nagy szilárdságú textíliából kialakított, keresztvarratok nélküli mentőcsőbe. Lesiklás közben lábainak behajlításával szabályozhatja csúszásának sebességét. A biokémikusok és a molekuláris biológusok szemében az ember egyfajta sejthalmaz - az élet e legkisebb építőeleméből kereken 60 billió kapcsolódik össze egy felnőtt szervezetében. A legtöbb sejt kisebb a milliméter ezredrészénél. Szerkezetüket, élettartamukat, anyagcseréjük különlegességeit a gének programozzák, az öröklés anyagának legkisebb egységei. Rendesen a gének szavatolják a rendet, és ezzel az egészséget. Felborul a rend, ha hirtelen elfajul egy sejt. Halhatatlanná válik, megváltoztatja az anyagcseréjét, megsokszorozza növekedésének sebességét, idegen területekre hatol be és szétroncsolja a szomszédos sejteket. Kialakul a rákbetegség. Miért kerül sor erre? Miért működik billiónyi sejt évtizedeken át hibátlanul és miért fajúinak el egyes sejtek váratlanul, halállal fenyegető következményekkel? Ezekre a sorsdöntő kérdésekre egyre eredményesebben keresik a választ a molekuláris biológusok az utóbbi években. A csak elektronmikroszkóppal és bonyolult vegyi elemző eljárásokkal tanulmányozható parány-világban most olyan anyagra bukkantak, amelyről eddig semmi rosszat nem feltételeztek a kutatók, mégis valószínűleg a rák-dráma főszereplője lehet. Ez az anyag egyfajta fehérjevegyület. amely rendesen a sebgyógyulást segíti. A PDGF (platelet-derived growth factor — a vérlemezkékböl származó növekedési faktor) fehérjét a vérlemezkék hozzák létre. Szükség esetén serkenti a véralvadást és a sebek gyógyulását. Vegyi felépítését csak az idén tavasszal sikerült két amerikai kutatónak minden részletében felderítenie. Megállapították, hogy két aminosavláncból épül fel, az egyik lánc 19, a másik 28 láncszemből áll. Ezeket a láncszemeket egymás után azonosították, és büszkén számoltak be kutatásaik eredményéről a Science című tekintélyes tudományos folyóirat hasábjain. Beszámolójukat elolvasta Russel Doolittle kaliforniai kémikus, és az ismertetett tudományos adatokat betáplálta a számítógépbe. Gépének memóriájában immár évek óta elraktározza a nagymolekulájú fehérjék szerkezetére vonatkozó információkat. Húsz perc - elteltével Doolittle drámai meglepetést élt át: számítógépe jelentette, hogy a PDGF mór OLTÁSSAL A ZSÍR ELLEN Az állattenyésztők minden törekvése arra irányul, hogy minél kevésbé zsíros húst állítsanak elő. Ilyen hús fogyasztását ajánlják a táplálkozás szakértői, ezt keresik a vásárlók is. A húst alkotó izomrostok gyarapítására jó néhány módszert kidolgoztak már, ezek egyikét a sportvilágból is ismerhetik az olvasók: a testi erő fejlesztésének hormonális befolyásolását, az anabolikus sztereoidok alkalmazását. Ezek a megoldások azonban túlságosan drasztikusak, és ami a legfőbb veszélyt jelenti, az állati szervezetet károsító hormonhatósok a húst elfogyasztó emberre nézve is kockázatosak. Emiatt alkalmazásukat több országban betiltották. Új ötlet után kellett nézni. A Brit Húskutató Intézet szakemberei úgy vélik, megtalálták a megoldást. Az állatok immunrendszerének működési sajátosságait próbálják mozgósítani a ismert — azonos egy rákkeltő génnel, onkogénnel. A jelek szerint sok emberi sejtben, talán mindegyikben lehetnek ilyen fehérjevegyületek. Az egészséges szervezetben más gének tízezrei ellenőrzik, tartják sakkban őket. Eddig már kereken 20 onkogén, aminosavlánc szerkezetét sikerült felderíteni. A PDGF és az onkogén teljes azonossága érdekes gondolatsort indított el a kutatókban. Miután bizonyos, hogy a PDGF egyfelől hasznos és nélkülözhetetlen a sebek gyógyulásában. másfelől rákkeltő génként el is pusztítja az embert, nyilvánvaló, hogy az adag nagysága dönt a jó és a rossz között. Kis mennyiségű fehérje működésbe helyezi a gyógyító hegképződést a sebzések után. Ugyanaz az anyag nagy mennyiségben, folyamatosan hatva rákot okozhat. A növekedési faktor és az onkogén szerkezeti azonosságát azóta mér Mike Waterfiel angol rákkutatónak is sikerült bizonyítania. Inder Verma. az amerikai Salk Intézet rákkutatója a felfedezésben választ vél találni a rákkutatókat mindig foglalkoztató kérdésre: miért oly mazochista az élő sejt, hogy olyasmit őriz, rejteget magában, ami rákot okozhat? Miért nem végezte már ki régen ezeket a tényezőket az evolúció során a természet ? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában nagy lépést jelenthet előre Doolittle felfedezése. A felfedezés eddig teljességgel elméleti jelentőségű. Gyakorlati haszna akkor lehetne, ha sikerülne olyan módszert találni, amellyel eleve megakadályozhatnák az onkogén túltermelését. Ezt valószínűleg a sejtbe hatoló és a rákgént aktiváló vírus váltja ki. A rákgén leleplezése nyilvánvalóan megnyithatja az utat olyan gyógyító eljárás kifejlesztésére. amely valóban a daganatos elfajulás okára hat. Ennek az új gyógyító eljárásnak a létrehozásáig nyilvánvalóan még hosszú az út. Kecsegtető lehet olyan oltóanyagok létrehozása, amelyek a rákkeltő vírusokat veszik célba, de célravezetőnek látszik az öröklődő anyagra ható közvetlen gén-terápia kifejlesztése is. Ez a módszer elméletileg megbéníthatná a rákkeltő gént, de teljesen nyitott kérdés, hogy miként lehetne megóvni a nélkülözhetetlen sebgyógyító faktort, a PDGF-t. cél elérése érdekében. Sikerült olyan szérumot kidolgozniuk, amelynek hatására a szervezet antitesteket képez saját növekedését szabályozó hormonműködtetésének akadályozására. Ha nincs szabályozás, nincs, ami gátolja a növekedést. És valóban az „immunizált" laboratóriumi bárány kétszer olyan gyorsan növekedett, mint kontroli-ikertestvére. Magasabb is lett, ami arra mutat, hogy a csontok is jobban fejlődtek, nemcsak a hús, s az izomszövetek. A bárányok immunizálását háromhetes korukban végezték. Még tökéletesítik az eljárást, a cél olyan oltóanyag, illetve dózis kikísérletezése, amelyet a bárányok a többi, szokásos védőoltással együtt kaphatnak meg. A RÁNGÓGÖRCS KÓROKOZÓJA Amerikai kutatók megtalálták az eklampszia, a terhesség alatt jelentkező súlyos mérgezés kórokozóját. Ez a betegség jobbára a terhesség hetedik hónapjában jelentkezik, az arc és a lábak megdagadásában, magas vérnyomásban, további rángógörcsőkben nyilvánul meg. és a második leggyakoribb terhességi szövődmény. Világviszonylatban körülbelül ötmillió terhes kismama és kisgyermek válik áldozatává évente. Több mint száz éve hiába kutatták az orvosok ennek az anyagcsere-kisiklásnak az okait. A chicagói orvosi egyetem kutatói megállapították, hogy egy most felfedezett mikroorganizmus (Hydatoxi lualba) váltja ki a veszélyes szövődményeket. Vemhes kísérleti állatokba fecskendezve emberi méhlepény-kivonatot, az állatokon az eklampszia jellegzetes tünetei jelentkeztek. A kórokozó felfedezésével az első lépést sikerült megtenni a megfelelő gyógyszer kidolgozása felé. ÚJ VÍZÖZÖN A LÁTHATÁRON? A világtengerek napjainkban észlelt vizszintemelkedése összefügg az antarktiszi jégpajzs tömegének csökkenésével — állapították meg höfizikai számításokkal szovjet tudósok. Kimutatták, hogy az antarktiszi jégárak olvadásával nagy kiterjedésű víztárolók jöttek létre az Antarktisz keleti részén a 3—4 kilométer vastagságú jégpajzs alatt. A Vosztok kutatóállomás közelében végrehajtott rádióhullámos szondázással több ilyen „tavat" fedeztek fel a jég alatt — az egyik „tó" kiterjedése eléri a nyolcezer négyzetkilométert. Ha az antarktiszi jégtömeg ingadozásával kapcsolatos feltevés helyes, akkor az óriási kiterjedésű jégpajzs olvadása előbbutóbb jelentősen megemelheti a világtengerek szintjét. (A jégtömeg teljes elolvadása 60—70 méterrel emelhetné a jelenlegi vízszintet, víz alá kerülnének a tengerparti városok, termékeny tengerparti területek.) Ez az eddig még egyáltalán nem bizonyított második vízözön súlyos környezeti katasztrófába sodorná az emberiséget. A FEKETE FOGAK REJTÉLYE Japánban, az okajamai egyetemen sikerült megfejteni a Japánban a középkorban a fogak feketére festésére használt színezék rejtélyét. Elektronmikroszkóppal és más korszerű berendezésekkel vizsgálva a középkorból fennmaradt fogak tucatjait, megállapították, hogy a fekete színezék vasionokat és tannint tartalmazott. A vasionok -e fogak kalciumfoszfátját védték, a tannin pedig megakadályozta a fogak másik fontos alkotórészének, a fehérjéknek a bomlását. A fekete fogfesték rejtélyét megfejtve, most megkísérlik olyan fehér fogfesték létrehozását, amely ugyanezeket a hatóanyagokat tartalmazza, ugyanakkor megfelel korunk esztétikai és kozmetikai igényeinek is. 18
