A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-21 / 43. szám

Amint a vendéglő teraszán egy pohár sör mellett tanulmányozom a városnak az asztalra kiterített térképét, hallom a rádióból, hogy 30 fok meleg lesz. Előttem a Prager Strassén, ezen a sétálóutcán a főpályaudvartól az Altmarktig, sőt a Zwingerig már a reggeli vonatok megérkezése óta megindult az élet. A szállók tükörablakaiban a Centrum Áruház ragyogó homlokzata nézegeti magát a szobrok, virágok közt csobogó, permetező és szivárványos vízfüggönnyel játszadozó szökőkutak egész sorával együtt. Márvány díszmedencéiket a

nagy hőségben strandfürdővel tévesztették össze a fiatalok. Ez is vidám színfoltja a városnak.

Művészien megkomponált, elragadó városképi együttest teremtettek itt az építészek, annak a városrésznek a helyén, ahol 1945 februárjában, a második világháború végén egy éjszakai légitámadás során az angol és amerikai bombázók romba döntöttek és felperzseltek mindent. Nagy árat fizetett Drezda a világhatalomra törő fasizmus miatt. Az Altmarkton — Régi Vásártéren — örök mementóként merednek az ég felé a Frauenkirche — Miasszonyunk temploma — kiégett falai. Vele szemközt, egy új épület homlokzatán tűzszínü transzparenst lobogtat a szél ezzel a felirattal: „Nem akarunk Eurosimát!” A lapok szalagcímei hirdetik a sarki újságárus standján a prágai béke-világtalálkozó mai megnyitóját, melynek sugallata ide, Drezdába is eljutott.

A várost több mint 750 éves történelme során, virágzó fejlődése közepette minduntalan háborúk pusztították, hol a hétéves, hol a harmincéves háború, majd Napóleon hadjárata. 1849 tavaszán Drezda is forradalmi lázban égett, munkásai és haladó polgárai fegyverrel a kezükben harcoltak a barikádokon. A forradalom leverését követően, a századforduló idején itt is zászlót bontott a haladó munkásmozgalom, és 1903-ban megtartották a Szociáldemokrata Munkáspárt országos kongresszusát. A városra ezután hosszú időn

16