A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
lemzik. Más szavakkal: mind az államháztartásban, mind a családokban az összetettebb körülmények között kialakuló költségvetések időszakát éljük. Ez vajon miként érinti az állami takarékpénztár mindennapi tevékenységét? — Gondolom, a fenti adatokból nyilvánvaló, hogy szocialista gazdaságpolitikánk szilárdságának eredményeképpen a hazai lakosság életkörülményeiben nem állt be semmilyen negativ változás. Sőt! Az utóbbi esztendőkben tovább javult a szociális, az egészségügyi és a kulturális ellátottság; folytatódott — ha a korábbi évek beruházási volumenéhez viszonyítva valamivel lassúbb ütemben is — az iparfejlesztés, a lakásépítés, továbbá az úthálózat, a csatorna- és gázvezetékek, valamint más járulékos invesztíciók bővítése. A lakossági betételhelyezések nagysága, a takarékállomány növekedése azt mutatja, hogy a dolgozók körében megvan a párt és a kormány politikájába, a jövőbe vetett bizalom. Az objektív szemlélőnek viszont látnia kell, hogy a szigorúbb gazdasági körülmények a lakosságot jövedelmeinek az eddiginél valamivel megfontoltabb felhasználására ösztönzik, ami az utóbbi esztendőkben több pénzügyi tényező kölcsönhatásaként a takarékbetétek növekedésének ütemén is érződött. Lényegében azonban a beosztó, jövőt tervező, takarékos életmód fennmaradását, a megtakarítási célok változatlanságát mutatja, hogy a lakosság, az életvitel változó körülményei ellenére, a rendelkezésére álló pénzbevételek tekintélyes hányadát továbbra is betéteinek növelésére fordítja. Érdemes szóvá tenni, hogy 1980-ban például 2 milliárd 810 millió koronával gyarapodott a lakossági takarékbetétek és az evvel járó kamatjóváírások összege, míg tavaly ugyanez a növekmény már 3 milliárd 901 millió koronára szökött. — Faluhelyen valamikor régen a szalmazsákba, városon pedig az ágynemű közé vagy a duplafenekű ékszeresdoboz aljába rejtett pénz jelképezte a takarékosságot. Manapság egyre többen veszik igénybe az állami takarékpénztár központi és vidéki hálózatának szolgálatait. Konkrét adatban miként jut ez kifejezésre? — A takarékbetétek ez idei, június harmincadikai állományát véve alapul, az emberek havi vagy évi jövedelmük 16 százalékát teszik nálunk „letétbe", ami a tavalyi esztendő hasonló adataihoz viszonyítva több mint egyszázalékos személyi betétforgalom-fejlödést jelent. — Dél- és Délkelet-Szlovákia tájain milyennek ítéli a betétforgalom fejlődésének ütemét? — Dinamikusnak! Hazánk vegyeslakosságú járásaiban, a magyarlakta városokban és falvakban a betételhelyezések összege épp olyan kedvezően alakul, mint Szlovákia egyéb tájain. Ifjúsági takarékbetétek vagy a munkahelyi személyi takarékoskodás dolgában különösen a losonci, rozsnyói, tőketerebesi és az érsekújvári járásokban büszkélkedhetnek jó eredményekkel. — A betételhelyezések nagysága, illetve a lakosságnak nyújtott kölcsönök révén a takarékosság országos ügy. A közösség, a nép pénzével takarékosan bánni mindenki kötelessége. Hogyan lehetne ezt a szemléletet a mainál is szélesebb körben meggyökereztetni ? — A takarékosság olyan emberi tulajdonság, amelyre nevelni lehet és szükséges is, s ezt a nevelő munkát minél korábban el kell kezdeni. A takarékosságnak mindenütt nagy a jelentősége. És nem csupán az egyén vagy a család szempontjából, hanem valóban az egész népgazdaság vonatkozásában. Igaz, a lakosság körében is sokfajta gazdálkodással, pénzköltési móddal találkozunk, azt mondhatjuk, hogy ennek többnyire előrelátó, beosztó, takarékosan gazdálkodó jellege van. Őszintén szólva, néha bizony nem ártana, ha a vállalati és a közületi pénzgazdálkodás minden irányítója azzal a takarékos beosztással és előrelátással végezné tevékenységét, mint ahogyan azt legtöbben otthon, a családban teszik. Persze, ugyanezt kérhetjük és várhatjuk el valamennyi dolgozótól. Ezért valóban lényeges dolog, hogy a takarékoskodás hasznát, értelmét lehetőleg már a gyermekek is felismerjék. Széles körű népművelési tevékenységgel, takarékossági versenyek meghirdetésével a takarékpénztár is sokat tesz azért, hogy az ifjúság körében mindezt tudatosítsa. Azt szeretnénk elérni, hogy rászoktassuk őket az anyagi lehetőségek mérlegelésére, az okos beosztás és a gazdálkodás gondolatára; hogy megszerettessük velük az ésszerű takarékosságot. Ezért hasznosnak tűnik, ha a fiatalok már iskolás korban tájékozottak a takarékosság módszereiről, lehetőségeiről. A valóban népszerű ifjúsági takarékbetétnél például a rendszerességen van a hangsúly. Tehát azon, hogy a fiatalok megtanulják: havonta egy meghatározott összeget kell félretenni ahhoz, hogy öt év elteltével prémiumos kamattal kapják vissza a szülők segítségével félretett pénzüket. Ez az összeg majd nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy önálló pályakezdésük során, vagy éppenséggel családalapításuk alkalmával könnyebben tudjanak elindulni, saját lábra állni. Az ifjúsági takarékbetétek száma ebben az évben 322 korona átlagbetétet felmutatva, 41 610 új szerződéssel nőtt. Az elmúlt másfél évtized alatt Szlovákiában összesen 515 ezer tizenkét-tizennégy éves fiú és lány kapcsolódott be ebbe a rendszeres betétgyűjtési formába. — A takarékoskodás gondolatának népszerűsége ellenére, véleményem szerint sokan vannak olyanok, akik nem ismerik pontosan a Szlovák Állami Takarékpénztár által nyújtott szolgáltatások különböző formáit... — Takarékpénztárunk sokrétű szolgáltató tevékenysége révén valóban többféle takarékossági formát kínál. A legnépszerűbb pénzelhelyezési módszer a kétszázalékos kamattal járó kamatozó takarékbetét. Viszonylag sok az egyéves lekötésű, de három- vagy négyszázalékos kamattal járó betétkönyv is. Ügyfeleink tizennégy százaléka választott zöld fedelű pénz-nyereménybetétkönyvet, és az utóbbi két-három esztendőben egyre növekvőben van a takarékcsekk-szerződések száma is. Az utóbbi időben mind több család ismeri fel e szolgáltatás azon lényeges előnyét, hogy ily módon a pénzintézetek felkeresése nélkül is lebonyolítható a pénzforgalom tekintélyes hányada, elvégre a Szlovák Állami Takarékpénztár illetékes fiókirodája magára vállalja a csekktulajdonos rendszeres fizetési kötelezettségeinek teljesítését, és egyben a csekkel való vásárlás lehetőségét is biztosítja. — A takarékpénztár azonban nemcsak a betétállomány megőrzését és a kamatok jóváfrását szavatolja, de indokolt esetben hitelt is nyújt a lakosságnak. Munkájuknak erről az ágazatáról szintén szólhatna néhány szót? — A lakosság részére nyújtott különböző kölcsönök jelentős mértékben hozzájárulnak a családok életkörülményeit döntően befolyásoló lakáshelyzet javításához, vagy a meglévő otthonok lakályosabbá tételéhez s korszerűbb műszaki berendezéséhez. A szlovákiai lakosság hitelállománya a most folyó év első felében 1 milliárd 870 millió koronával emelkedett, és így június harmincadikán ez a tétel 125 millió híján elérte a 13 milliárd koronát. Az esztendő első hat hónapjában 450 millió hitelnyújtással 19 ezer fiatal házaspárnak sikerült megoldania problémáit. Ugyancsak az első félévben áruvásárlási kölcsön címén 70 milliót, személygépkocsik vásáríására 200 milliót, bútorvásárlásra pedig 13 ezer családnak összesen 195 millió korona hitelt nyújtottunk. Érdemes megjegyezni még azt is, hogy a takarékpénztár fiókirodáinak dolgozói a hosszú lejáratú lakossági hitelekre általában rendkívül kedvező kamatfeltételeket állapítanak meg, ami teljes mértékben összhangban van szocialista társadalmunk ifjúság- és szociálpolitikai megfontolásaival. — Nyakunkon az ősz, az idei esztendő utolsó negyedében járunk___Joggal adódik hát a kérdés: a soronkövetkező hónapokban és években milyen feladatok várják a Szlovák Állami Takarékpénztárt? — A korábbi évekhez hasonlóan, fontos és jelentős társadalmi-gazdasági feladatok. Terveink, elvárásaink szorosan összefüggnek nemzetgazdaságunk tervezett fejlődésével, az életszínvonal és a lakosság pénzügyi viszonyainak alakulásával. Az előttünk álló időszakban tovább szeretnénk javítani az általunk nyújtott szolgáltatások minőségi színvonalát, s ennek keretében gazdaságosabbá, rugalmasabbá kívánjuk tenni napi munkánk menetét. A lakossági betéthelyezósek nagyságának jelentős szerepe van a szocialista életstílus kialakításában, ezért a betétállomány megfelelő kezelésén és a takarékosság gondolata népszerűsítésének eredményességén is múlik: milyen mértékben sikerül tovább fejleszteni a lakosság pénztakarékosságát. Ennek gazdasági hasznát aligha kell bővebben részletezni, mert remélem, hogy a beszélgetés kellőképpen érzékeltette: a takarékosságban, a pénz okos forgatásában, a beosztó gazdálkodásban teljesen egybeesik az egyén és a társadalom, a család és az állam érdeke. — Olvasóink nevében köszönöm az interjút. MIKLÓSI PETER Fotó: Juraj Velebír Hétvégi levél Néhány napja egészen véletlenül összetalálkoztam hajdani egyetemi évfolyamtársammal, akit legalább tíz esztendeje nem láttam már. Jelenleg egy csehországi vegyi gyárban dolgozik, ahol — saját állítása szerint — szinte ideális munkahelyre talált. Főnöke megértő, kollégái segítőkészek: munkáját megbecsülik, elképzeléseit, javaslatait komolyan fontolóra veszik, s a legtöbb esetben meg is valósítják. Anyagi helyzetét kielégítőnek mondta, bár hozzátette, hogy olykor pluszmunkákat is elvállal a több pénz érdekében. Ezután áttértünk a családi ügyekre, s már kimerítettünk szinte minden témát, ami egy ilyen váratlan találkozás alkalmával egyáltalán felmerülhet, amikor valahogy szóba került a szépirodalom. Ismerősöm majdhogy nem kérkedve jelentette ki: „Én vagy öt-hat éve egyetlen regényt de még csak egy verset sem olvastam el. Egyrészt nincs rá időm, másrészt meg nem is nagyon hiányzik. A gyárban különben sem azt kérdezik, olvastam-e ezt vagy azt a Tolsztoj-művet hanem azt hogy hallottam-e már erről vagy arról az eljárásról, módszerről, és mi a véleményem róla. Tudod öregem, a nap csak huszonnégy órából áll, jól kell gazdálkodni az idővel." Őszintén megvallva, kissé meglepett ismerősöm kijelentése, hiszen annak idején irodalomkedvelő embernek ismertem megt s élénken emlékszem még azokra a hosszú éjszakákba nyúló vitákra is, amelyeket egy-egy közös színházlátogatás után folytattunk a kollégiumban. Amikor ezt megemlítettem, széttárta a karját és mosolyogva csak annyit mondott: „Hiába, az embernek előbb vagy utóbb benő a feje lágya." Azóta is ez a találkozás jár az eszemben. Sehogy sem tudom felfogni, milyen körülmények kényszerítették ismerősömet arra, hogy ennyire beszűkítse maga körül a világot. Szinte büszke szakbarbár mivoltára, s ebben a magatartásában csak megerősíti az hogy a körülötte élő emberek' is hasonlóképpen gondolkodnak. Sajnos, egyre általánosabb jelenség ez mintha valóra válna C. P. Snow angol fizikus-író 1959-es jóslata a kultúra kettészakadásáról. Az egyik oldalon áll a „reálértelmiség" a másikon a „humánértelmiség"; az még a szerencsésebb eset, ha csupán értetlenül bámulják egymást, de újabban már farkasok módjára vicsorítanak is. Az úgynevezett humán körökben is divat lett a műszaki ismeretek hiányával dicsekedni. Egyik fiatal költőnk egyszer nagy tetszést aratott azzal a kijelentésével, hogy fogalma sincs róla, mi a különbség az egyenáram és a váltóáram között, de hát ez szerinte, nem is olyan nagy bűn, elvégre a lét nagy kérdéseit feszegető költőnek ilyen csip-csup dolgokkal úgy sem kell törődnie. Pedig ezek az „apróságok" is valamilyen módon összefüggenek a „léttel", mint ahogy általában a természet kellő ismerete nélkül lehetetlen volna kielégítően megmagyarázni a társadalmi folyamatokat Mindez persze fordítva is igaz: egy természettudósnak, egy műszaki szakembernek szakmailag is sokat adhat ha tisztában van a társadalomtudományok alapvető kérdéseivel, ha nem zárkózik el az irodalom, a művészetek, a zene elől. A fejlett szocialista társadalomnak sokoldalú, széles látókörű, művelt emberekre van szüksége minden felelős poszton, legyen az egy vezérigazgatói szoba, tervezőasztal vagy egy esztergapad. Csakis kellő tudással, sokrétű ismeretekkel felvértezve leszünk képesek megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyeket az egyre nagyobb ütemű fejlődés állít elénk. 3
