A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-14 / 42. szám

fHtiiinpimgM Sokol. Jakoby, Fabi ti, Feld és mások mel­lett Collinásy Györg / kassai (Košice) festő is Krón Jenő ismert grafikai magániskolá­jának látogatásával kezdte művészeti pá­lyafutását (1924-1927 között). Collinásy 1907-t en, a magyarországi Szerencsen születel t, s 1963-ban. 56 éves korában, hosszas, .rehéz betegség után Kassán húnyt el. A HÉT galériája Kassai képzőművészeti tanulmányait kétéves katonai szolgálata teljesítése közben. Prágában, Vincent Beneš magán­tanulójaként folytatta.' Ezután visszatért Kassára, ahol gyermekkora óta élt, s auto­didaktaként festegetett. A Magyar Képző­művészek Egyesületének tagja lett, s egé­szen 1945-ig részt vett az egyesület közös kiállításain. Később a Svojina nevű cso­porttal állított ki. Akárcsak Jakoby. s több más kassai művész számára, a helybeliek közül neki is Kővári Szilárd volt a mintaképe. 1945 előtt, amikor még nem állandósult festői stílusa, a spontán, realista ábrázolásmód elemei keveredtek képein a fauvizmus jegyeivel (pl. Gondolkodó nő II. — olaj, 1940). Érett műveire általában élénk, ha­tásos. de emellett harmonikus színskála, a bizonyos mértékben dekoratív stílus jellemző, ami a posztimpresszionisták sa­játja volt. A posztimpresszionista pointilista (pety­­tyezett) stílushoz való időnkénti visszaté­rései ritka formai kísérletezést eredmé­nyeztek. (így pl. az 1953-ból származó temperafestménye: a Kassai Dóm ente­riőrje). Egyébként egész életművét a realizmus keretein belül alkotta meg, viszonylag le­egyszerűsített kifejezési eszközök alkal­mazásával. A francia modernisták közül Gaugin, Matisse és van Gogh volt rá a legnagyobb hatással. Ez utóbbival hasonló betegségük miatt is rokonszenvezett. (Utolsó képének címe „Vincent" —, van Gogh keresztneve ...). Fizikai szenvedéseiről csak szimbolikOSan be­szélt, befelé síró bohócok, donkihótok gyakori képeivel. Művei légkörében Bee­thoven drámai zenéje is nyomot hagyott. Collinásy intuitív festőtípus volt, akinél a legfőbb formaalakító tényező a szín volt. Témáit illetőleg főként csendéletek, belső terek, gyakran figurális zsánerképek festője volt. (Pl. A zongora mellett című olajképe 1948-ból, vagy Gyermekek az asztalnál című olajfestménye 1942-ből. Ez utóbbi képe vastag kontúrvonalakkal kö­rülhatárolt helyi jellegű, tiszta, alig kevert színfelületeivel Henri Matisse fauvista stí­lusára emlékeztet, akárcsak Leányfejek című olaja 1950-ből). Csendéleteiben egyszerű, kevéssé kiak­názott motívumok megfestésére töreke­dett (pl. Csendélet hagymával és retekkel. Csendélet vajjal — mindkettő 1952-ből). Ez a földhözkötöttség a „művészi" fenn­költség száműzése a festményről a kubis­ták vívmánya volt századunk első évtize­dében. Collinásy tájképeket, portrékat is fes­tett. nem egyet önmagáról (Önarckép, olaj 1939-ből stb.). melyeken ugyancsak mesterkéletlenségre, őszinteségre töreke­dett. Első önálló kiállítását 1949-ben, Kassán rendezte, majd ugyanez Bratislavába ván­dorolt. Ötvenedik születésnapján, 1957- ben Kassán gyűjteményes tárlaton mutat­ta be műveit. Ebből egy év múlva Bratisla­­vában válogatást rendezett. 1976-ban az eperjesi (Prešov) Galériában 1945 és 1963 között festett képeit állította ki. Collinásy életműve csendes, kultivált, önmagában élő mű, mely a kassai és szlovákiai képzőművészeti kultúra egy­másba kapcsolódó láncszemeinek egyikét alkotja. A. GÁLY TAMARA Collinásy György: Drótkötélpálya {olaj, 1951). A Kelet-szlovákiai Galéria tulajdona. Kassa (Košice). Fotó: PR AN DL SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom