A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
A HÉT galériája MÁRTON A két világháború közötti időszak politikai, társadalmi és szociális változásainak egyik krónikása Nagy Márton festőművész. aki 1901. augusztus 31-én született Komáromban (Komárno), jelenleg Magyarországon, Komáromban él. A szegénysorsú ifjú tehetség művészi pályája a budapesti Iparművészeti Főiskolán 1920-ban indult, ahol Tallós-Prohászka Istvánnal, valamint Lenhardt Györggyel tanult együtt. Hazatérésekor 1924-ben Komáromban pezsgő kulturális élet fogadta. Már rendszeresek voltak .a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának rendezvényei, a felolvasó esték, kiállítások, Harmos Károly és a JESZO vezetősége felismerte a fiatal Nagy Márton tehetségét és pártfogása alá vette. A főiskola elvégzése után egy ideig rajztanárként működött szülővárosában, majd alkalmi megbízatásokból, díszletfestésböl teremtette meg anyagi létének minimumát. Művészi fejlődésében meghatározó jelentőséggel bírt a Harmos Károly melletti munka a Kultúrpalota toronyszobái műtermében. ahol főleg akt-tanulmányokat készített kollégáival Berecz Gyula szobrásszal, Lenhardt György festő és grafikussal, Basilides Sándor és Barna festőkkel, valamint Rauscher György festővel. (Megjegyzés: Lenhardt György, Basilides Barna és Raucher György tevékenysége ezidáig ismeretlen a hazai művészettörténeti kutatás előtt. Minden adatot, a művek reprodukcióit vagy az eredeti műveket köszönettel várja olvasóközönségünktől a komáromi Dunamenti Múzeum.) Nagy Márton figyelmét Harmos Károly hívta fel a tájképfestészetre is, amelyet nagy kedvvel festett a szabadban, de néha vázlatok után a műteremben is születtek hangulatos táji kompozíciók. A JESZO ösztöndíjat biztosított számára, azzal a céllal, hogy az ifjú tehetség lássa Európa kulturális központjainak nagy képzőművészeti gyűjteményeit. Így volt Bécsben, Rómában, Páduában, Milánóban, Velencében. Hazatérve a JESZO valamennyi kiállításán szerepeltek művei. Egész művészi pályáján keresztül érdeklődésének középpontjában álltak a szociális problémákat feltáró témakörök ilyen pl. A munkára várók, tempera 1925—35 között, vagy a rézmetszet és fametszetsorozatai a harmincas évek elejéről (Krumplikapálók, Uzsonna, A részeg férj hazatérése stb.). Politikai elkötelezettségéről tudósítanak következő alkotásai, mint az Illegális nyomdá, olaj, 1939 körül, a Toborzás, tempera, 1938, Major István a téren, olaj, 1939 körül, vagy a Május 1., pasztell 1935-ből. Hű dokumentátora volt a komáromi kikötő életének is. Megfestette zimankós téli időszakban, nyári rekkenő hőségben, és kora hajnali didergésben. Nagy Márton művei alapján elmondhatjuk, hogy a munka tüzét, az időpont atmoszféráját, legtöbb képén erőteljesen gazdag színskálát használva, fogalmazta meg. Bár helyenként főleg a figurák megformálásánál, talán nem annyira szándékoltan, tolódtak el az anatómiai arányok. Ettől függetlenül, a nagy mártoni hagyaték kultúrtörténetünk egy nehéz időszakának hiteles művészi hitvallása. FARKAS VERONIKA
