A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
lom a gyorsliftet, amely pillanatok alatt felröpít a huszonötödik emeletre. A kávéház asztalait búzavirágkék abroszokkal terítették le, s a panoráma ablakon át mintha a tenyeremen látnám a szerteágazó utcákat. Ahol a Prága felé vezető Salzstrasse (Sóút) átlépi a Chemnitz folyó acélkék szalagját, ott alapították évezredünk elején a várost. A széles utcákat fehér épületek szegélyezik, csupán az Óvárosháza és a régi piactér néhány műemlék épülete őrizte meg a régi idők patináját. E panorámát a távolban vibráló gyárkémények és mögöttük a kéklő hegyek zárják le. Meghökkent, amikor a pincér elém teszi szép, díszes, de jó nagy kávéscsészében a feketét. Azon tűnődöm, ha ez a kávé oly erős mint amilyen sok, akár éjjeliőrnek is elmehetnék. Szerencsére nem olyan, de ezentúl inkább sört iszom. Kitűnőek a német sörök. Gondolataimat közben a város múltjára terelem, amihez ragyogó ihletet ad ez a felülnézet. A krónikák azt mondják, hogy Chemnitz városa (így nevezték 1953-ig) a második évszázad derekán megkapta a királytól a vásár-rendezési jogot, majd nem sokkal később az összes kiváltságokkal együtt a városjogot is. Ez teremtette meg a kereskedelem alapját, de az ipar sem váratott magára. Néhány gazdag polgár vászonszövő és fehérítő üzemet alapított, majd idővel az első nagyüzemi fonoda létrehozása után 1800-tól kezdve ez az iparág olyannyira kibontakozott, hogy hírneve hamar túljutott az ország határain. A textíliák festése indantrén színezéssel magával vonta a vegyipar fejlődését. Már gyermekkorban hallottam e színek tartósságáról. Ebben az időben pedig már gyártották itt a szerszámgépeket, turbinákat és mozdonyokat. Tehát így jutott el a város a lázas forradalmakon, pusztító háborúkon át a mai békés alkotó munkáig. Ettől ered a mai jellemzése, hogy Karl- Marx-Stadt a textilipar és szerszámgépgyártás fellegvára, az NDK ipari központja, a szocialista jövő városa. A fejlődő iparral együtt a társadalmi kibontakozás is a maga törvényei szerint haladt. A polgári forradalmak idején 1849-ben Chemnitz népfelkelői is puskával a kezükben a drezdai barikádokra siettek és védték azokat. A következő évszázad nagy forradalmi korszakában 1919- ben Fritz Heckert vezetésével az országban egyik legerősebb szervezetként megalakult a Német Kommunista Párt. Ezáltal lett a város a munkásmozgalom egyik központja. Elszántan és nagy áldozatok árán harcolt a harmincas évek fasiszta térhódítása ellen, majd jött a második világháború és a súlyos szőnyegbombázások során egész városnegyedek dőltek romba. Helyükbe ma már vadonatúj, korszerű házsorok, lakónegyedek, és középületek épültek. A Kongresszus Szálló tőszomszédságában áll az impozáns csipkés homlokzatú Stadthalle, a városi kultúr- és sportpalota. Elragadóan szép az építészeti megoldása, s azt hiszem bármelyik nagyváros szívesen elfogadná. Az épület üvegfalú bejáratánál a transzparensről olvasom a rendezvényeket. Mellette rózsák és szökőkutak közt zöldbe ágyazva áll a város legrégibb műemléke és egyben szimbóluma a Vörös torony (Roter Turn). Amióta a XII. században felépítették, tanúja volt viharos és békés napoknak, kicsit megviselte olykor az idő, meg a háborús repeszdarabok, de azóta begyógyították sebeit, ápolják, féltve őrzik és így meg is fiatalították. A torony alatti fák lombjai hűs árnyékot vetnek a cukrászda teraszára. Színes napernyői alatt a fiatalok adnak egymásnak találkát, az idősebbek átfutják a lapok napi híreit, én pedig fagylalt közben színes fényérzékeny filmre veszem a városnak ezt a szép színfoltját. Néhány lépésre innen becsöppen az ember a Strasse der Nationen sugárút lüktető életébe. Az árkádok alatt az áruházak csillogó kirakatai mutogatják magukat, mint a szép lányok vagy a Hotel Moskau fényes portáljai hívják fel magukra a vendégek figyelmét. Itt állnak különböző társadalmi, kulturális és politikai intézmények palotái. A széles sugárút egy-egy kis terén csobogók és szökőkutak hűsítik a nyári hőséget. A járókelők meg-megállnak mellettük, hogy belemártsák kezüket a kristálytiszta jéghideg vízbe és felfrissítsék arcukat. Amott egy másik kútnál madarak oltják szomjukat, fürödve csapkodják szárnyaikat a napsütötte csobogóban, majd elröppennek a gyerekek elől, akik előbb jó nagyot isznak a kút vizéből, aztán lespriccelni sem felejtik el egymást. Arrébb a Chemnitzer Hof Szállóba épp egy külföldi turistacsoport érkezett s vezetőjük a busz pilótájának ad eligazítást. A járdára lerakott bőröndöket megkerülve kissé távolabb nagy meglepetés fogad. A múzeum falánál megkövesedett fatörzsek állnak, szépen egymás mellett magasodva, mint az orgonasípok, földünk 250 millió éves korszakának tanúi. E nagyszerű látványnak a közeli operaház nyitott ablakán át kihallatszó zenekari muzsika ad méltó keretet. A piactér északi oldalán áll a régi városháza, melynek tornya 1486-ban épült. Úgy, mint az előbb említett Vörös tornyot, ezt is az évszázadok során számtalanszor tatarozták. Legutóbb a második világháború ütötte sebeit, ráncait simították el. A torony alatti reneszánsz kaput ragyogó faragások díszítik, köztük Judit és Lukrécia mellszobra. Ezeket a műemlékeket is rózsalugasok koszorúzzák. Ebédelni a régi piactér egyik hangulatos kisvendéglőjébe térek be. Látom az étlapon, hogy majd minden ételt főzelékkel körítik. Nem kis meglepetésemre még a bécsiszeletet is. így is ízlett, a sör is kitűnő volt, s a fizetés során elégedetten tapasztaltam, hogy az árakat is a pénztárcámhoz szabták. Az idei nyár rekkenő hőségében a Brückenstrasse-i hipermodern Centrum áruházban a legkellemesebb. Az egész épületet hűsítőén légkondicionálták. S ha már ide vetődtem, legalább megnézem az iparcikkek választékát. Itt is tapasztaltam, hogy az elektromos cikkekből, a háztartási felszerelésből vagy a kézi és barkácsszerszámokból nagy a választék. El tudnék itt nézelődni akár estig. Veszek is néhány hasznos dolgot, a fényképezőgépembe színes filmet, és egy kis kézi köszörűt a barkácsműhelyembe. Délutánra jár az idő, és lassan el kell búcsúzni a várostól. Kifelé {hajtva az új lakótelepek mellett vezet az út. Meglepően változatosak, színesek a házak és erkélyek, sok-sok nyíló virággal, napernyőkkel. Még véletlenül sem látok sehol kiaggatva száradó fehérneműt. A németeknek az a véleménye, hogy az erkély is a lakás szerves része, és úgyanúgy rendben tartják, mint a szobát, konyhát vagy az éléskamrát. Az a benyomásom, hogy ugyanilyen sokszínű rendezett és tiszta ebben az országban minden. Az útkanyarban búcsúzóul megpillantom a nyári napfényben fürdő Karl-Marx-Stadt tornyait, amíg itt a hegyekben fenyőillatú levegő simogatja arcom. Dusek Imre Jogi tanácsok Van egy kertes házunk. Férjemmel együtt nyugdíjasok vagyunk. A ház túl nagy és a kertet sem győzzük megművelni. Úgy döntöttünk tehát, hogy a házat eladjuk, lakótelepre költözünk, vagy pedig keresünk valakit, aki gondoskodik majd rólunk, a házról és a kertről. Halálunk után rá hagynánk mindent Nem tudjuk azonban, hogy fogjunk hozzá. Adjanak tanácsot, mit kell tennünk, ha el akarjuk adni a házat ? Anna és Ján K. Šaľa Ha úgy döntöttek, hogy eladják a házat, elsősorban az állami közjegyzőséget kell felkeresni. Itt egy kérdőívet kell kitölteni és becsületbeli nyilatkozatot tenni adásvételi szerződésre és annak érvényesítésére. Ha az ingatlan még telekkönyvben van regisztrálva, akkor ki kell kérni a telekkönyvi kivonatot. Abban az esetben, ha a földtulajdont birtoklevél igazolja, akkor birtoklevéli kivonatot kell kérni. Ha a föld telekkönyvezett, akkor a telekkönyvi kivonathoz mellékelni kell a parcella azonosítását, amelyet a geodéziai központ állít ki. Ahhoz, hogy meghatározzák az ingatlan törvényes vételárát, szakembert kell felkérni a telek árának felbecsülésére és a szakvélemény kidolgozására. A szakértő nevét vagy címét az állami közjegyzőség adja meg, vagy pedig valamelyik kerületi bíróság. Az adásvételi szerződést önök is megírhatják, de kérésére a közjegyzőség vagy az ügyvédi munkaközösség is elkészítheti. A szerződés megírásáért az ingatlan árának másfél százalékát kell fizetni. A szerződést az átruházó a közjegyzőségen vagy valamelyik nemzeti bizottságon hitelesített aláírással látja el. Egy aláírásért 4 koronás okmánybélyeget kell fizetni. A kérdőívet és a becsületbeli nyilatkozatot, — amely a szerződés regisztrálására és hitelesítésére vonatkozik — az ingatlan helyén levő nemzeti bizottságon (vagy városi nemzeti bizottságon, ill. városkerületi nemzeti bizottságon) be kell mutatni. Itt döntik el, hogy a szerződésben rögzített vételár megegyezik-e azzal az árral, amelyet azon a területen hasonló ingatlanért fizetni szoktak. Az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról ki kell kérni a jnb építészeti és területi-tervezési szakbizottságának véleményét. Ha elkészült és hitelesített kézjeggyel ellátott az adásvételi szerződés, kitöltötték a kérdőívet, megírták a becsületbeli nyilatkozatot, akkor kérhetik az állami közjegyzőséget a szerződés regisztrálására. Az állami közjegyzőség ezután megszabja az átírási illetéket, amelyet a törvény szerint az átruházónak kell fizetni. A törvény azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződő felek másképp egyezzenek meg az illeték fizetésének módjáról. Ebben az esetben azonban az átírási illeték emelkedik, mert az átruházó által fizetendő összeget hozzáadják az ingatlan árához, s ebből számítják ki a vevő átruházási költségét. Az állami közjegyzöségi illetékek díjszabása szerint a következőképpen alakul az átírási illeték: 4 ezer koronából 6 % 10 ezer koronából 7 % 20 ezer koronából 8 % 50 ezer koronából 9 % 100 ezer koronából 10 % 150 ezer koronából 11 °/o ezer korona felett 13 % Kedvezményes illetéket akkor szabnak meg, ha szülők és gyerekek, vagy utódaik, szülők, házastársak és utódaik, házastársak, illetve ha a házastárs és a második házastárs gyermekei, valamint utódai között kerül sor a tulajdonjog átruházására. Ezekben az esetekben az ingatlan árának 1—5 százalékát kell fizetni. Az állami közjegyzőség a szerződés regisztrálásáért az ingatlan árának 0,5 százalékát szabja ki. Ezt a vevő fizeti. Az állami közjegyzőség a szerződés regisztrálása után felkéri a geodéziai központot, hogy a birtoklevélben hajtsa végre a megfelelő változásokat (beírja az új tulajdonos nevét), vagy ha a szóban forgó ingatlanról még nem volt ilyeníJevél, akkor állítsák ki azt. Abban az esetben, ha úgy döntenek, hogy haláluk után ingatlanjukat arra a személyre hagyják, aki gondozni fogja önöket, akkor végrendeletet kell írniuk. Ezt jegyzőségi jegyzőkönyv formájában készíthetik el, de megírhatják önök is. Ha az előbbi mellett döntenek, akkor a közjegyzöségen — 44 koronás okmánybélyeg ellenében — elkészítik a végrendeletet, s annak másolatát a közjegyzőségen helyezik el. Ha az utóbbi lehetőséget választják, akkor vigyázniuk kell arra, hogy önök írják, feltüntessék a dátumot és sajátkezűig írják alá. Ilyen végrendelet éppolyan érvényes mint a jegyzőségi. Tájékoztatásképpen elmondjuk, hogy az örökös a végrendelet érvénybe lépésétől kezdve az örökség után jegyzőségi illetéket fog fizetni. Ez az összeg saját vagy befogadott gyerekek, azok utódai, vér szerinti vagy mostohaszülők, a többi közeli rokon, házastársak, a saját vagy befogadott gyerekeik vagy házastársaik, valamint utódaik esetében 5 százaléktól (1000 koronából) 25 százalékig terjed (300 000 korona felett). Ha az örökös az unokatestvér, az örökhagyó házastársának gyereke vagy unokája, vagy azok házastársai, az örökhagyó férjének szülei, az örökhagyó házastársának gyereke vagy unokája, vagy azok házastársai, az örökhagyó férjének szülei, az örökhagyó házastársának közeli hozzátartozói, akik legalább egy évig együtt éltek és közös háztartást vezettek az örökhagyóval vagy eltartották az örökhagyót, az illeték 12 százalékától (1000 koronából) 30 százalékig (300 000 korona felett) terjed. A többi örökös az örökség árának 20—55 százalékát fizeti. Dr. FEJŐ 17
