A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
A táncra vágyó molnárlány szobra PRAGABAN mindig találok valamit, ami a cseh és a magyar történelmi kapcsolatokra emlékeztet. Ilyen a táncra vágyó molnárlány szobra is, mely Kampa-sziget parkját díszíti. A sziget hosszúra nyúlt, széles. Fölötte ível át a Károly-híd, s a Kisoldaltól (Malá Strana) az egykori malomárok választja el. Ördögárok (Čertovka) ma a neve, s a szigetet Prága Velencéjének becézik. Okkal, mert a sziget északi részét már a középkorban beépítették, mintha Velencében járnánk, olyan a malomárok két oldalára épített házak látványa. Legutóbb, amikor idelátogattam, barátaim a nagyperjeli malomnak (Veľkopŕevorský mlýn) nevezett házra külön is felhívták a figyelmemet, merthogy ott lakott, abban a házban élt a táncra vágyó molnár-^^^ lány. A malmot 1598-ban építették. Papok, jezsuiták tulajdona volt, majd a városi tanácsé, mely rendszerint bérbe adta. Belseje 1938-ban kiégett, ma raktárnak használják. Nagy, lapátos fakereke azonban megmaradt. És figyelmeztettek: ez eddig hiteles, bizonyított, viszont a táncra vágyó molnárlány története, amit elmondanak, mese, legenda. Persze, szívesen meghallgattam. A molnár, aki a malmot bérelte, értett ám a mesterségéhez, mert a kisoldali palotákban lakó főurak, grófok is tőle vásárolták a lisztet. Persze, a lakomákra, a bálokra nem hívták meg. Sem őt, sem szépséges leányát, aki pedig nagyon szeretett volna táncolni, bálozni a grófok között. Fogadkozott a lány: Csak egyszer jussak be, azt se bánom, ha utána elvisz az ördög! És teljesült a kívánsága, mert a palota szolgájának képében érte jött az ördög. Észre se vette miként került rá a fehér báli lepel, ki a kísérője, szólt a zene, mindenütt arany és ezüst csillogott, csak táncolt. Boldog volt. Maga az öreg gróf is táncra kérte. Ám ekkor dübörgés hangzott fel, megnyílt a terem padlója, kialudtak a fények, felsikoltott a lány, mert az ördög elragadta, magával vitte, le a „pokolba". Mire elmondták ezt, megérkeztünk a parkba, ott álltunk a táncra vágyó molnárlány szobra előtt, amit tavaly helyeztek oda. Hozzá hasonló, legendás történeteket megelevenítő szobor több is van a parkban. Ezt azért mutatták meg barátaim, mert tudják jól: minden legendának, történetnek van valamilyen valós magva, alapja. Ennek az, hogy Pálffy Móric grófé volt a kisoldali palota, meg a kert, ahol most a szobor áll. 1849-ben vásárolta Fürstenberk gróftól, de 1881-ben, mind a palotát, mind a kertet eladta, és ugyebár a molnárlányt állítólag onnan ragadta magával az ördög. Egyébként a legenda, a történet bizonyítani is igyekszik, mert az a vége, hogy a molnárlány még hosszú ideig kísértett a palotában, oly panaszosan sírt, hogy az öreg gróf éjszakánként egyetlen percre sem hunyta le a szemét, a sötétben reszketett a félelemtől meg a borzalmaktól, végül is eladta a palotát, inkább máshova költözött. Barátaim csodálkoztak, amikor elmondtam nekik, hogy ki volt Pálffy Móric gróf, mert eddig csak annyit tudtak felőle, hogy ő is magyar volt. Nem tudták, hogy 1849—50-ben Haynau szárnysegédeként vett részt a szabadságharc leverésében és a szabadságharcosok üldözésében, ő szervezte meg az osztrák csendörséget, amiért altábornagyi rangot kapott. Azután megegyeztünk: akár élt, akár nem a táncra vágyó lány, akár maga az ördög, vagy az öreg gróf ragadta magával, pokoli lehetett akkoriban az urak közé került szegény lányok élete. Helyes, hogy most nem a gróf, hanem a lány szobra díszíti a parkot. HAJDÚ ANDRÁS Kampa-sziget — Prága Velencéje (Az egykori malomárok látható a felvételen.) 13
