A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

radt ki, az emberek menthetik, ami ment­hető. A csenkei pálya gondozott. Szép zöld gyepén néhányan már kergetik a labdát. Az elnök még sehol. A többiek is csak lassan gyülekeznek. Ismerős arcok bukkannak fel a várakozásban. A CSEMA­­DOK csenkei helyi szervezetének az elnö­kéé, majd később Nagy Zoltán mérnöké, a légi szövetkezet műszaki szolgáltatási ágazatának vezetőjéé. Tréningöltözékben éppen az öltözőből jön ki. Ismerős lévén, mindjárt az elnökről faggatom. (Nem fél a kockázattól. Szereti az új dolgokat. A progresszív növénytermesz­tés és a folyékony műtrágyázás híve. Nagy segítségünkre van a laboratórium, amely az ő létesítménye. így a tápanyag­ellátást tudományos módon végezhet­jük. Elkerüljük a pazarlást, a tápanyag túladagolását, amely ártalmas lenne a növények fejlődésére.) Az elnök most jön be a kiskapun. Üdvö­zöljük egymást. Tudja, miért keresem, de hogy most futballozik, majd holnap be­szélgetünk. Egyetértőén bólintok, s né­zem, míg csak el nem tűnik a szemem elől. Középtermetű, rokonszenves, köze­pes életkorú férfi. Mozgása is, labdakeze­lése is jó. A kétkapus játékban biztonsági szerepkört vállal, de néha-néha táma­dásba is lendül. Másnap a szövetkezet szolgálati kocsi­ján együtt suhanunk Nagypaka felé. Nyu­godtan vezet, biztosan tartja kezében a kormányt. S míg megnézzük a nemrég elhagyott, szoba-konyhás szülőházát, s valamivel odébb emeleti két szoba-kony­hás, szépen, szerényen berendezett üzemi lakását, sorolja elég népes családjának a történetét. Édesapja nyugdíjba vonulásáig Úszoron volt vasúti munkás. Egyik bátyja asztalos, a másik kőműves, a harmadik telefonszerelő. Nővére nyomdai munkás a Duna-parti városban. Már visszafelé robo­gunk, amikor hangosan mondom a nevét. Andrássy Sándor. Ősi nemesi név. Grófi családi név. Andrássy Gyuláról bizonyára hallott. (Hogyne. De a mi csallóközi csalá­dunknak csak a nevünkkel volt közünk a grófokhoz. Párhuzamot persze vonhat, ha akar. A névhez most is kötődik va­gyon. Háromezer hétszáz hektár szövet­kezeti földterület, háromezer szarvas- 1 2 3 4 5 6 7 1. Paprikaszedés 2. Andrássy Sándor 3. A képen balról: Nagy Zoltán, Varga Ferenc, Mayer Dezső és Andrássy Sándor 4. Tenyészüszők 5. A nagypakai gazdasági udvar 6. Szolga Jolán vegyészmérnök 7. Magánjáró silózó marha, tízezer sertés és takarmányozás­ra. trágyakihordásra nagyon alkalmas hét pár ló. Alapeszközeink értéke (istál­lók és gépek) meghaladja a százötven millió koronát. Gazdasági udvaraink van­nak, felelős vezető személyekkel és nem ispánokkal. Gazdaságunknak ötszázhar­minc állandó dolgozója van. Hozzánk tartozik Olgya. Béke, Nagypaka. Kispa­­ka, Nagylég, Kolónia, Szász és Előpa­­tony. Körbe gyalogolni a határt, nem is tudom, meddig tartana. De az emberek már nem járnak gyalog. Az én elődöm Békén még biciklin közlekedett, én már motorkerékpáron, s a fejlődés hozta ma­gával a személygépkocsit. Nemcsak az elnöknek van szolgálati kocsija, de min­den ágazati vezetőnek is. A miénkhez hasonló nagy gazdaságot ma már lehe­tetlen személygépkocsi nélkül irányítani, így is időhiányban szenvedünk. Rádió­összeköttetést létesítünk gazdasági ud­varaink, vezetőink és szervezőink kö­zött. Ha elkészül, jövőre már rugalma­sabbak leszünk, üzemanyagot takarí­tunk meg, s még magasabb szintre emeljük a szervezőmunkát. Hiaba nagy a határ, az elnök elől nem tud majd elbújni sem az agronómus. sem a zoo­technikus. Az elnök sem tud majd el­veszni, ha keresik.) Messze magunk mögött hagytuk már a szülőfalut, amelynek régi és új házai szin­te szenvednek a hőségtől. A szavak és a gondolatok azonban oda-oda repülnek vissza. Mig elemibe járt Andrássy Sándor, festőnek, mozdonyvezetőnek, erdésznek készült. Végül maradt a somorjai (Šamo­­rín) magyar tannyelvű gimnázium, ahol leérettségizett. Vonzotta a messzeség, a világlátás vágya, hajós is szeretett volna lenni, de akkori osztályfőnöke (Dudás Kál­mán, a jnb elnöke) nem támogatta az elgondolását. Mert hogy ő nem nevel csa­vargót! Egy másik tanára, Kindernay Ede is megkérdezte: hogyan lesz tovább? S a válasz: megy a hazát szolgálni. Előbb me­zőgazdasági főiskolára menjen, csak azu­tán katonának. Nem ellenkezett. Akadt, aki elküldte a jelentkezést helyette. A felvételin megfelelt, a nyitrai Mezőgazda­­sági Főiskola Üzemtervezési Fakultásán tanult. Mérnöki oklevéllel a zsebében a balonyi szövetkezetben lépett az élet út­jára. Főüzemgazdász lett. (Tizennyolc év tartozik az életemből a szövetkezethez. Fiatal mérnökként nagy igyekezettel és becsvággyal próbáltam megvalósítani az elképzeléseimet. Rá­mutattam a hibákra, a lehetőségek jobb kihasználására, s a vezetőknek mindez nem tetszett. Egy fiatal mérnöktől nem fogadták szívesen a bírálatot. De ez sem torpantott meg. Igyekeztem megnyerni a tagság bizalmát. Ez nem volt nehéz, mert a szövetkezet gazdasága fejlődött. Falun voltam mérnök, sokat vártak tő­lem. Kezdettől foglalkoztam az ifjúsági és a sportszervezettel. Futballoztam is a balonyi csapatban. Aktivizálni tudtam az ifjúsági szervezetet. Beválasztottak a CSISZ járási elnökségébe, a Szlovákiai Központi Bizottság elnökségébe. 1971- ben a SZISZ KB Elnökségének is tagja lettem. Sokat köszönhetek az ifjúsági szövetségnek. Sok-sok országos és kül­földi tapasztalatot szereztem. És ha már a nevemmel kapcsolatban a grófokról szó esett, hadd mondjam róluk hogy szerettek utazni, világot látni. Nos, én is bejártam a nevemmel a fél világot a SZISZ KB Elnökségének tagjaként. Ar­gentínát, Japánt, Mongóliát és Szene­gált említem, a számos európai országot nem. Nemrégen Görögországban vol­tam a mezőgazdasági öntözési világ­­kongresszuson, s már a békéi szövetke­zet elnökeként. Hetvenben ugyanis munkahelyet változtattam.) Nagylégen egészen eleven az esti élet. Az emberek jönnek be a faluba a mezőről és az istállókból. Szalmakalapos öregem­berem már sehol, mintha elnyelte volna a föld. A szövetkezet irodaházában sincs már senki. Az elnök nyit ajtót, ő maga kínál üdítővel is. Légen tartózkodunk, de az elnök szavaival a békéi szövetkezetbe térünk vissza, ahol hetvenegytől agronó­mus és gépesítő volt egy személyben. Cselekednie és bizonyítania kellett. Alkal­mazni kezdte a legújabb tudományos vív­mányokat és az eredmény nem maradt el. Először vetettek kukoricát az olgyai határ­ban, 70 cm sorközti távolságban, amire fel az egyik bácsi azt mondta: — Mérnök úr, maga ezzel meg fog bukni! — Ö azon­ban bízott a tudományban, már az első esztendő kimagasló eredményeket hozott a növénytermesztésben. Sokan az időjá­rásnak tulajdonították a sikert. Nem törő­dött a véleménnyel. Még magasabbra állí­totta a mércét, s mikor rosszabbra fordult az idő, akkor is kimagasló eredményt értek el a szakszerű növényvédelemmel, trágyázással és jó munkaszervezéssel. A dolgozók látták a változást, s 1973-ban őt választották meg elnöknek. (1980-ig voltam a békéi szövetkezet elnöke. A fejlődés szembetűnő volt. Mi­kor elnök lettem, a szövetkezetben csu­pán 8 millió korona volt'a teljesítmény értéke, s ez 1980-ban már 24 millió korona. Az eredményt dolgos emberek érték el! Sokszor személyes példamuta­tással nyertem meg a tagságot a felada­tok teljesítésére. Megértettem velük, hogy jólétük záloga a korszerű és ered­ményes termelés. Nyolcvanban a légi szövetkezet elnöke. Karácsony Pista bá­csi nyugdíjba vonult, a vezetők vele együtt meglátogattak és felkértek a gaz­daság vezetésére. Kilencszáz hektáros szövetkezet éléről kétezer hektáros szö­vetkezet élére kerültem. A nagyobb üzem több munkát rótt rám. Reggeltől estig meg sem álltam, ismerkedtem a dolgozókkal. A volt légi szövetkezet nyolcvanban minden idők legnagyobb gazdasági eredményét érte el, s ez meg­mutatkozott a dolgozók keresetében is. 1981-ben egyesült a légi, a nagypakai és a békéi szövetkezet. Az egyesülést ne­kem kellett előkészítenem. Mindent egy szintre hozni, és úgy, hogy a tagság életszínvonala ne szenvedjen csorbát, egyáltalán nem volt könnyű. De a terme­lésben évről évre előbbre léptünk a dol­gos tagsággal és a hozzáértő ágazati vezetőkkel. A mi szövetkezetünkben nemcsak a tagság átlagos életkora, de a vezetőké is fiatal. Mindössze harminc­hét év. Jelenleg húsz fiatal mérnök dol­gozik a szövetkezetben, és biztosíték arra, hogy a termelésben gyorsan meg­honosítjuk a tudomány legújabb vívmá­nyait. Szövetkezetünk korszerű labora­tóriummal rendelkezik. Progresszív és egyedülálló módszerünk a járásban a cseppfolyós műtrágya-keverő alkalma­zása. Egyformán adagol, olcsóbb, és nem fertőzi meg a talajvizet. Az új mód­szerek bevezetésének a hívei vagyunk. Például a lencsetermesztésnek öt járás­ban, 1050 hektárnyi területen mi va­gyunk az irányítói. Biztosítjuk a vetőma­got, a szükséges tápanyagot és a terme­lés folyamatát. Szövetkezetünk három­száz hektáron termel lencsét, s az idén szembetűnően jó eredményt értünk el. A tervezett harminc helyett negyvenöt va­gon lencsét takarítottunk be.) Egészen besötétedik, menni kellene to­vább, de az elnök elemében van, beavat a gyomirtás gondjaiba is. Maguk próbálják megoldani a vegyszerhiányt. Az idén már egy újfajta anyagot próbáltak ki a szőlő­ben, hulladékból készítették, s permete­zésével meggátolták a gyom elburjánzá­sát. Meg burgonyát termesztenek másod­­vetésként, és két termést takarítanak be. Ebben is egyedülállók Szlovákiában. Meg fűmag termesztésével foglalkoznak. Csupa tűz, csupa elevenség az elnök. Egyetlen dolog foglalkoztatja örökké: ho­gyan lehetne még jobb? Ez határozottan rokonszenves vonása. Társadalmi elisme­rést is kapott érte. Tíz éve elnök, s 1981- től a Kiváló munkáért állami kitüntetés tulajdonosa. MÁCS JÓZSEF Prand! Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom