A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: DOHOGÁSOK, VASUTASNAPON Gál Sándor: JÓ SZÉL ALATT Strasser György: TISZTELET A KATONÁKNAK Zolczer János: LAKODALOM VAN A ... AZ ÍRÓNAK NINCS KORA (Beszélgetés Dávid Terézzel) Készéii Béla: FURCSA ÜGYINTÉZÉS A Hét galériájában: NEMES ENDRE Címlapunkon Gyökeres György felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815^85 Bratislava. In­dex: 492 11. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. 1. Panaszok és vélemények — 1983. au­gusztus 12-én, pénteken, a Bajkál utcai autóbusz-pályaudvaron — Évek óta naponta busszal utazom. Ilyen­kor, hétvégén vagy ünnepek előtt a legrosz­­szabb, akkor nagyon zsúfoltak a járatok. Persze, különben sem jut minden alkalom­mal ülőhely. — Ettől a tolakodástól egész napra el­megy az ember jókedve. Ha ülni akarok vagy gyerekkel utazom, akkor tizenöt-húsz perc­cel korábban kell kíállnom a kocsiállásra. Tűző napon és esőben egyaránt. — Itt a fővárosban központi buszpályaud­var a Bajkál utcai, a váróterme azonban kicsi és barátságtalan. A vécébe pedig olykor jobb ha be sem lép az ember, olyan állapotban van. — És az étterem ? Ahhoz is edzett gyomor kell, hogy valaki rendszeresen ott kosztoljon. Az ételek többnyire íztelenek, de a környezet sem valami szívderítő. — Ez a mindennapi utazgatás egészen felőrli az ember idegeit. Állandó tülekedés, a zűrzavar láttán sokszor a buszsofőr is ideges, még itt, a Bajkál utcai végállomáson sincs hol kezet mosni; fölszállni viszont csak itt érdemes, mert a kijjebb eső külvárosi megál­lókon, csúcsforgalomban, aligha lehet följut­ni a járatok bármelyikére. 2. Tények és érvek Hazánkban a közúti személy- és teherszállí­tás lényegében az ötvenes évek elejétől uta­sítja maga mögé egyre erélyesebben a vasu­tat. A személyforgalomban már az ötvenes évek elején, a teherfuvarozásban viszont a hatvanas években kerül fölénybe a közúti szállítás a jó öreg vasúttal szemben. Erről mi sem tanúskodik meggyőzőbben, mint hogy a múlt tervidőszak első évében — 1976-ban — a vasúti szerelvényeken „csak" 277 millió tonna árut szállítottak, míg a Csehszlovák Gépkocsiforgalmí Vállalat (ČSAD) jármüvein több mint 317 millió tonnát. A személyi utasforgalomban pedig még szembeötlőbb ez az arányeltolódás, hiszen hazánkban négyszer-ötször annyian utaznak buszon, mint vonaton. A szállítási feladatoknak ez az ugrásszerű növekvése egyre bővülő műszaki ellátottsá­got, létszámban is kielégítő apparátust, a személyi forgalom tekintetében pedig az utaskényelem biztosítását követeli. És mert manapság már szinte a legeldugottabb falu­ba is autóbuszjárat vezet, így nem csoda, hogy Szlovákia lakosságának több mint egy­­harmada naponta, ám a többiek is egyre sűrűbben ülnek társasgépkocsiba. Az ingá­zás a nyugat-szlovákiai kerületben a legsű­rűbb, ami érthető is, hiszen Bratislava von­záskörzete egyre növekszik. A statisztikai adatok azonban sok egyebet is elárulnak. Például: csupán a nyugat-szlovákiai kerület­ben több mint 650 vonalon 21 ezernél is több járatot indítanak a munkanapokon; a napi járatok vonalhossza pedig kereken 35 ezer kilométer! A statisztikusok, többek kö­zött, azt is kiszámították, hogy a busszal ingázó utazóközönségnek a fele napról nap­ra 30—60 percet; negyed része fél óránál több időt tölt a CSAD feliratú autóbuszok­ban. Ezt még tetézi a várakozási idő, bár ez az időveszteség az esetek többségében nem haladja meg a tiz-tizenöt percet, 30—45 percnél többet pedig csupán az utasok tíz százaléka veszít buszra várva. Persze, más dolog a papírra vetett és a szélvédett szoba asztalfiókjába csúsztatott statisztika, s me­gint más dolog akár csak .öt-tíz percig is metsző szélben, hófúvásban, zuhogó esőben vagy akár az idei nyárhoz hasonló tikkasztó kánikulában várakozni ott, ahol sem árnyék, sem pedig fedett buszmegálló sincs. 3. Helyszíni körkép, augusztus 12-én A Bajkál utcai buszpályaudvar a hetvenes évek legelején, kereken ötmillió korona ráfor­dítással született — provizórium. És mind a mai napig az is maradt. Tömören fogalmaz­va : jobb megoldás híján ide összpontosítot­ták az utasforgalom java részét, mert az egykori AVION környékén mind környezetvé­delmi, mind forgalmi szempontból tarthatat­lanná vált a helyzet. A Bajkál utcai központi buszpályaudvar több mint egy évtizeden át naponta hozzávetőlegesen 45 ezer főnyi for­galmat bonyolított le, a belvárosi AVION — a távolsági és nemzetközi járatok pályaudvara — ennek mintegy harmadát. Ez utóbbinak, az utasok szempontjából, szinte megfizethe­tetlen előnye, hogy a belváros szívében van, így az itt nyújtott szolgáltatások hiányossá­gai valahogy bocsánatos bűnökként tűnnek föl. Nem úgy azonban a Bajkál utcán, ahol az utaskiszolgálás még több kívánnivalót hagy maga után. Sőt! — nemcsak a szolgáltatások hiányosak, hanem az óriási forgalom révén a balesetveszély is állandóan fennáll. Tulajdonképpen egy félemeletnyi magas­ságú épületben torlódik itt minden: a pihen­ni vagy tisztálkodni kívánó autóbuszszemély­­zet, a forgalomirányító diszpécserek — és az utazóközönség. Ahhoz aligha kell bővebb magyarázat, hogy ez szükségmegoldásnak is rossz! A várótermek méretei szűkösek, a berendezésük hiányos, ráadásul a két kis terem egyike általában zárva van. Sajnos a poggyászmegörző és a tájékoztató szolgálat 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom