A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-16 / 38. szám
FELD LAJOS 1904-ben, Kassán született. Kilencen voltak testvérek. Rajzolni gimnazista korában kezdett. 1922 és 1925 között Krón Jenő neves grafikai magániskoláját látogatta. Sokol, Jakoby, Collinásy, Fabini és mások mellett. A rajzolás minden bizonnyal Krón hatására vált élete végéig legkedveltebb kifejezési eszközévé. Nem tartotta magát tehetségesnek: amit elért, azt — saját szavai szerint — szorgalmával és szerénységével érte el. A következő éveket (1933-ig) Budapesten, a Festőmüvészeti Főiskolán töltötte, majd Kassára (Košice) visszatérve 1933- ban a Kazinczy-társaság tagja lett. Ugyanabban az évben, két festőtársával közösen először állította ki képeit, melyek arról tanúskodtak, hogy Feldnek már közvetlenül a főiskola befejezése után kialakult saját stílusa. Tematikailag elsősorban a kassai utca és különféle műhelyek élete foglalkoztatta. Rajztechnikájának sajátossága a geometrikus, határozott vonalak és a jellegzetes apró, bodros, szinte ornamentális vonások párosulásában rejlik. De rajzai csak látszólag aprólékosak; valójában mindig marad rajtuk valami befejezetlen, ki nem mondott, s ez adja titokzatos légiességüket, kissé idillikus atmoszférájukat. Legszívesebben barna tussal és tollal rajzol, s munkáit gyakran lavírozza. Grafikái mégis színgazdagok, amit a fény-árnyékkal való játéknak és a vonalak változó sűrűségével elért valőröknek köszönhet. Sok szénrajza is van, de bonyolultabb grafikai technikát (például maratást) ritkán használ. 1935-ben Feld grafikai magániskolát nyitott Kassán. A következő három évet az Alacsony-Fátra vidékén töltötte, rajzolással. A mai kassai képzőművészek mintegy kétharmada az ő „keze alól" került ki (így pl. Eckerdt, Račko és mások). A háborús évek kényszerű szünetét kivéve csaknem 25 évig folytatott pedagógiai tevékenységet. Feldnek szomorú sorsa volt. Kisgyermek korában átvészelt nehéz betegsége egész életére megbélyegezte (ez is közrejátszott pályaválasztásában ...). 1944-ben családja húsz másik tagjával együtt származásáért az oswieczimi koncentrációs táborba hurcolták. Egyedül ő élte meg közülük a felszabadulást. A lágerben a hírhedt Mengele doktor parancsára az egyes foglyokról és típusokról rajzportrékat kellett készítenie, így fennmaradt néhány ottani rajza, köztük pár csoportkép is. Az átélt borzalmak természetesen örökre meghatározták jövőbeni művészetét. Az emlékezést a felejteni próbálás, majd az új talajkeresés követte, a szorongás kitörölhetetlen jelenlétével (akárcsak Nemes Endrénél...). 1945 után rövid ideig Kassán maradt, majd szintén megmenekült húgához költözött, Bratislavába, de 1949-ben végérvényesen Kassára tért vissza. Kassa mellett a Szepesség és Gömör vidéke került érdeklődése középpontjába. Zvolen környékét Bazovskýval járták be. A szepesi, krasznahorkai s más várak romjainak emlékét nem egy rajza őrzi. Annak ellenére, hogy ezek a rajzok technikailag színvonalasak, már szinte kizárólag csak dokumentumjellegűek. Az utolsó években Feld Lajos néhány korábbi témájához is visszatért. A. GÁLY TAMARA FElP IAJOS
