A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
Tudomány-technika DOBOZOLT ROBOTOK Sokak véleménye szerint az automatizálás társadalmi-gazdasági következménnyel csak az atomenergia felfedezésének hatásával hasonlíthatók össze. Az ipari robotok megjelenése a termelésben annak ígéretét hordozza magában, hogy az ember végleg megszabadul a monoton és kimerítő fizikai munka nyűgétől. A Szovjetunió Tervhivatalának számítása szerint kétmillió robottal mintegy nyolcmillió rakodómunkás, öntő, festő, ívhegesztő, gépkezelő, állványozó, galvanizáló, hőkezelő és más nehéz fizikai munkát végző ipari alkalmazott munkaereje szabadítható fel. Ez még akkor is figyelemre méltó lehetőség, ha tudjuk, hogy a munkaerőpiac tartalékai főleg azért nem kimeríthetetlenek, mert a munka intenzitása egyelőre még hagy némi kívánnivalót maga után. Ennek ellenére úgy tűnik, megtorpant a robottechnika elterjedésének lendülete. Szinte minden fejlett ipari országban ez a helyzet, ha az ókok, amelyek ide vezettek, különbözőek is. Olcsóbb, ha nincs 1970-es előrejelzések szerint például az Egyesült Államokban jelenleg több mint egymillió munkást kellene fölváltaniuk az első generációs, és közel négymilliót a második nemzedékhez tartozó, korszerűbb robotoknak. Ez nagyjából azt jelenti hogy ebben az országban már egymillió ilyen automatának kellene dolgoznia. Ez természetesen a munkanélküliség fokozódását vonná maga után. Vélhetően ez az egyik oka annak, hogy csak évi húsz százalékkal nőtt a termelésbe állított berendezések száma, vagyis az 1970- ben meglevő kétszáz robot helyett nem a várt egymillió, hanem legfeljebb csak néhány tízezer szorgoskodik az ipari nagyhatalomnak számító ország gyáraiban, szerelőcsarnokaiban. A robotok általános elterjedését fékezi, hogy alkalmazásuk általában csak új beruházásokkal összekapcsolva gazdaságos. Működtetésük ugyanis különleges feltételeket, olyan átalakításokat kíván a termelés szervezésében, esetleg technológiájában, amelyek roppant költségesek. Egyszerűbb és olcsóbb tehát más megoldást keresni a termelékenység növelésére. Esetenként gyanút ébreszt a potenciális megrendelők körében az a tény is, hogy a robotok laboratóriumban mért és ipari teljesítményei erősen különböznek. Azaz: kísérleti körülmények között, ideális környezetben jóval produktívabbak, mint ott, ahol végül is bizonyítaniuk kellene. Ráadásul bevezetésük sokak ellenállásába ütközik, hiszen gyakran valóban embereket tesznek feleslegessé, akik számára ez azt jelenti, hogy az utcára kerülnek. Egyáltalán nem ritka, hogy az irodai munkakörökben dolgozók is tiltakoznak, különösen, ha az automatizálás a szervezési és technológiai struktúra kialakult rendjének fölborításához, a személyzet átminősítéséhez vezet. Ezzel szemben az is kétségtelen, hogy néhány iparágban mégis sikerült a frontáttörés. Az autógyártás és más szerelő jellegű termelési rendszerek fogékonynak bizonyultak az újdonságra. Bizonyítja ezt, hogy 1980-ra a robotok aránya a gépgyártásban és a gépjárműiparban Nyugat-Európában elérte a hatvan. Japánban pedig a negyven százalékot. Kipróbált remények A Szovjetunióban három ilyen iparág tizennégy vállalatánál végeztek gazdaságossági számításokat, és ezek is azt látszanak igazolni, hogy érdemes komolyan foglalkozni a robotok „munkába állításának" gondolatával. Az évi munkabér-megtakarítás ugyanis egy-egy gépre vonatkoztatva eléri a tízezer rubelt, és műszakonként két munkással kevesebbre van szükség a termelés kiszolgálásához. A gazdasági haszon még számottevőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a robot ideális „munkaerő", nem szenved balesetet, nem fegyelmezetlenkedik, nem vándorol egyik üzemből a másikba, nem károsítják a foglalkozási ártalmak és így tovább. Az amerikai gépgyárak adatai szerint a termék előállítási idejének kilencvenöt százalékát képviseli a szállítás és a soron következő megmunkálási műveletre való várakozás. A megmaradó kis résznek is csak egyharmada maga a műveleti idő. A robotok alkalmazása ezeken a képtelen arányokon is sokat javít. A tapasztalat azt mutatja: ezek az előnyök akkor mutatkoznak meg igazán, ha az adott üzemben, műhelyben teljes körű az automatizálás. Jó példája ennek a japán Fanuc cég egyik üzeme, ahol egyébként éppen ipari robotokat gyártanak. Az emberek csupán egy műszakban dolgoznak, a huszonnégyből tizenhat órára az automaták veszik át a terepet. Ilyenkor csak egyetlen alkalmazott van szolgálatban, s mindössze az a dolga, hogy ipari tévé segítségével ellenőrizze a munkát. Óvatos optimizmus Ez már a holnap ermelőüzemének modellje. Műhelyeiben olyan táwezérlésü szerszámgépek működnek majd, amelyeknek esztétikai megformálásával nem kell törődni, és védőburkolatra sem lesz majd szükség. Ez majdnem harmadával csökkenti a gépek önköltségét, elkészítésükhöz lényegesen kevesebb fémre, műanyagra lesz szükség. Amennyiben az irányítást végző operátor külön helyiségben kap íróasztalt, nemcsak az üzem légcseréjére vonatkozó előírásokon lehet enyhíteni, de csökken a megvilágítási igény is. Mindez olcsóbbá teszi az építést, a beruházási tevékenységet is — ez pedig a világ egyetlen országában sem utolsó szempont. A műhelyre csak kívülről emlékeztető fekete dobozok belsejében fáradhatatlanul dolgozó automaták munkájának minőségét is robotok ellenőrzik majd, és az emberre csak a teljesítmény nyilvántartásának gondja marad. Hogy mikor következik be ez a sok tekintetben üdvös állapot? Nos, éppen ez az a kérdés, amelyre a legtöbb szakértő ma más választ ad, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt. És egyre határozottabban hangot kap az a vélemény, hogy az első jóslások túlságosan is optimisták voltak. Donat Susko a műszaki tudományok kandidátusa FUROSZIGET — JEGES VIZEKRE Kanadai megrendelésre japán hajógyárban készült a világ első kúp alakú, jeges vizekre szánt tengeri fúrószigete. A „Kulluk" (eszkimó nyelven: mennydörgés) 83 méter hosszú, 84 méter széles, 18 méter magas és maximálisan 6100 méteres mélységbe hatolhatnak a rajta elhelyezett fúróberendezéssel... Egyszerre 108-an teljesíthetnek szolgálatot a fedélzetén. Kúpos kialakítása révén mínusz 50 fokos fagyban is kiállja a jég nyomását. A Sarki-tengeren, Beaufort térségében végez majd kutatásokat ARANYSZIKLA Mesés leletet hoztak felszínre az Ural hegység berezovszki mélyfejtéséből a bányászok: számos termésarany-darab társaságában rábukkantak egy „rekorder" színarany-képződményre, amely rögnek már semmiképpen nem nevezhető, hiszen több mint két kilogramm-nyi a tömege. Az oktaéder alakú kristályokból tömörült aranysziklácskát maguk a kincses meglepetésekhez hozzászokott uráli nemesfénybányászok is a természet csodálatos alkotásának minősítik. AZ ÓRIÁS TÁVCSŐ ÓRIÁS TÜKRE Az angliai Nev&astle upon Tyne optikai gyárában csiszolják a 17 tonna súlyú óriás tükröt, a kanári-szigeti La Palmaban felállításra kerülő, 4,2 méteres óriás távcső „szívét". Az 1986-ra elkészülő optikai távcső 18 méter magas és 190 tonna súlyú lesz, és egyike lesz a világ legnagyobb optikai távcsöveinek. Az óriás tükör egyetlen üvegkerámia darab: szokatlan kicsiny hőtágulásával a minimálisra csökkenthetik a levegő hőmérséklet-változásai okozta torzulásokat 18
