A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
Hallottukolvastukláttuk KÖNYV Szénássy Zoltán: Jókai nyomában Sokan elindultak már Jókai nyomában, több — kevesebb sikerrel, s nehéz lenne megmondani, mennyi életrajz, monográfia, vallomás született az Író életútjáról. Szénássy Zoltán is a nagy romantikus nyomába szegődik, vékonyka könyvében föltérképezve Komárom szülöttének életútját. Szénássy Zoltán, lévén ő is komáromi, bizonyára jobban vonzódik Jókaihoz, mint mások, hiszen naponként találkozhat azokkal az emlékekkel, amelyek az írót idézik. „Legutóbb a másfél százados évforduló alkalmával jártam végig az író lábnyomait. Meg-megkapartam egyegy omladozó öreg házfalat, lefújtam róluk évtizedek porát, s felidéztem a nagy szellem emlékeit, hogy újra éljen az, aki valójában nem is halt meg azon a csendes májusi estén ..." Szénássy nem egy életszakaszról ír, születésétől haláláig kíséri végig az írót, s így csak a legfontosabb adatokra szorítkozik. Az író életének egy-egy fontosabb fordulóját csak nagy vonalakban vázolja, korabeli levelekből, emlékezésekből, újságcikkekből idéz szívesen. Nem baj ez még akkor sem, ha újat nem tudunk meg az író életéről, hiszen nem is ez a szándéka Szénássynak, ő inkább arra aspirál, hogy felfrissítsük ismereteinket, és hogy Jókai emléke élőn maradjon meg különösen a fiatalabb nemzedék tudatában. Érdeklődéssel olvashatjuk a könyvben a Jókai ifjúságáról szóló részt, a komáromi éveket és az erdélyi utazásokat. Nem tudom mennyire autentikusak az adatok, egy tévedés mindenesetre a szemembe ötlött. Az „Élet a Svábhegyen" című fejezetben írja Szénássy, hogy 1856-ban az öreg Jókayné meglátogatta fiát svábhegyi birtokán. Ezzel kapcsolatban idézi Vály Marinak, Jókai unokahugának jegyzetét, aki többek között ezt írja: „Mikor az iskolaév véget ért, Komáromba siettek jó szüleim a szünet élvezésére. Onnét pedig Pestre tettünk látogatást nagymamácskámmal együtt, ki igen óhajtotta látni, milyen a svábhegyi nyaraló, melyet kedves Móric fia szerzett..." Az idézet szerint tehát 1856 kora nyarára tehető a látogatás. De hogyan látogathatta meg az írót 1856 nyarán az édesanyja? Hiszen Szénássy könyve a 32. oldalon az öreg Jókayné sírfeliratát is közli, amelyen többek között ez áll: „meghalt 1856 mártius 13-án . .." Itt bizonyára elírás történt. Máskülönben hasznos, jó olvasmánynak tartom a Madách gondozásában megjelent könyvet. (dénes) Antonín Bartonék: Zlaté My kény „A pusztító tüzek és destrukciók, melyek eltörölték Mükénét, Püloszt s más mükénéi centrumokat, lezártak több mint háromezer évvel ezelőtt egy történelmi korszakot. Vízválasztót jelentettek, amely mögött maradt a mükénéi akhájok immár csak a kései nemzedékek emlékezetében élő világa. Előbb maguknak az emlékezöknek, aztán az elbeszélőknek és énekmondók Homéroszban kicsúcsosodó hosszú sorának s végül a szó és a kéz legkülönbözőbb művészeinek emlékezetében, nemcsak Görögországban, hanem az egész világon. S az ő elbeszélő és képzőművészeti alkotásaiban máig élik a rég letűnt mükénéi világ alakjai — Agamemnon, Elektra, Odüsszeusz, Pénelopé, lászón, Thézeusz és mások — második, halhatatlan életüket". E szavakkal zárja Bartonék professzor, a brnoi egyetem tudós tanára kitűnő monográfiáját, amely a Panoráma kiadó népszerű „Nagy civilizációk" sorozatában látott napvilágot. Mükéné? Természetes, hogy az egyre gazdagodó tudományos eredmények nyomán korunk emberét mindjobban izgatják az eleddig ismeretlen világok, s egyre messzebb, kíván bepillantani a múltnak ama mélységes kútjába, melyről Thomas Mann beszél a „József és testvéreľ'-ben. ,„Már a régi görögök is...." — idézzük Karinthy szállóigévé lett mondatát, de hol vagyunk már a hajdani görögöktől. Kitűnt, hogy az alig kétezer ötszáz esztendős Hellász világa már-már kor társ világ, ha az ember vagy akárcsak a civilizációk múltját kutatjuk. Egyiptom, Mezopotámia, Kína, India évezredeinek mind sötétebb mélyébe pillanthatunk be a régészet korszakalkotó fölfedezései nyomán, s az ún. lineáris B fölfedezése óta azt is tudjuk, hogy Európa civilizációjának a kezdetei is legalább egy évezreddel előbbre teendők, mint ahogy azt akár ötven évvel ezelőtt is gondoltuk. E régmúltunk iránti megélénkült érdeklődésnek a jele az e témájú könyvek megszaporodása mind a magyar, mind a csehszlovák könyvpiacon. Magáról az adott témáról példának okáért épp e napokban jelent meg Budapesten is egy kiadvány „A minoszi Kréta" címmel. E jelentős sorba tartozik az „Arany Mükéné" is, Antonín Bartonék könyve, mely előbb a forrásokat fogja vallatóra az ógörög mítoszoktól a régészeti leleteken át a hajdani feljegyzésekig és korabeli írásokig, aztán a Mükéné-beli életről ad gazdag és eleven körképet végül pedig a történelmet vázolja föl a legfrissebb leletek fényében.-cselényi-KIÁLLÍTÁS A mai cseh grafika A hazai grafika magas — a jelenlegi átlagos világszintet jóval felülmúló — színvonaláról a mai cseh és szlovák grafika képviselőinek egyéni kiállításai is meggyőzően beszélnek, a júliusban-augusztusban Bratislavában bemutatott s a jelenlegi cseh grafikát prezentáló gyűjteményes kiállítás azonban ennél is sokkal többet mondott a közönségnek: nem csupán a mai cseh grafika magas színvonaláról győzött meg bennünket, hanem e művészeti ág sokszínűségéről, technikai-eljárásbeli változatosságáról, humánus jellegéről, képviselőinek társadalmi elkötelezettségéről is. A mai cseh grafikát bemutató gyűjteményes kiállításon — amelyen néhány alkotóművésszel minden grafikusnemzedék képviseltette magát — összesen ötvenhat képzőművész alkotásait láthattuk. E helyütt természetesen nem áll módunkban külön-külön méltatni valamennyit, kénytelenek vagyunk csupán a véleményünk szerint legértékesebb, a legmegkapóbb vagy a legérdekesebb — a cseh grafika új útjait, törekvéseit is jelző — művek szerzőinek a felsorolására Szépen fejlődnek a prágai négyesikrek. szorítkozni (zárójelben a születési évük szerepel): Karel Svolinský nemzeti művész (1896), Cyril Bouda nemzeti művész (1901), Raimund Ondráček érdemes művész (1913), Ota Janeóek (1919), Éva Kubínová (1925), Jifí Mikula érdemes művész (1926), Jifina Adamcová (1927), Jaroslav Chudomel érdemes művész (1929), Karel Hruška (1930), Josef Černý (1934), Jifí Anderle (1936), Ctirad Stehlík (1938), Jiŕina Hartingerová- Tobolíková (1941), Karel Demel (1942), Eva Vlasáková (1943), Ladislav Kuklik (1947), Jan Holoubek (1949), Josef Saska (1949). A most fellépő fiatal grafikusoknak kétségtelenül nagyon nehéz dolguk lesz, ha — miként azt a fejlődés törvényei követelik tőlük — meg akarják haladni az itt felsorolt művészek eredményeit. Természetesen szurkolunk nekik. Varga Erzsébet Supergroup A „Supergroup" együttest hiába keresné bárki is a magyar népszerű muzsika együtteseinek listáján, ilyen együttes ugyanis — nincs. Az a Pepita-lemez, amely „Supergroup live" azaz a „Szupercsoport létezik" címmel látott napvilágot, már címével is fenti állításunkat látszik cáfolni. Mi tehát a „Supergroup"? Alkalmi társulás négy népszerű együttes tagjaiból. A gitáron játszó Tátrai Tibor a Skorpió együttest. Karácsony János gitáros és Solti János dobos a Locomotív GT-t, Lerch István, aki Yamaha és KORG szintetizátoron és Fender-zongorán játszik a V. Moto-Rock együttest, a szaxofonos Dés László, a Roland szintetizátoron és Fenderzongorán játszó Másik János, a basszusgitáros Tóth Tamás és a dobos Szende Gábor a Dimenzió együttest képviselik a Supergroup-ban. A Supergroup együttes a Dimenzió szaxofonosának, Dés Lászlónak a kezdeményezésére „állt össze", nem azzal a céllal, hogy mint állandó, új együttes törjön be a magyar rock-muzsika élvonalába, hanem azért, hogy az új, alkalmi együttes tagjai bebizonyítsák: a jazz és a rock muzsika társulásából új jellegű, a két irányzat minden erényét megőrző és továbbfejlesztő stílus és teljesítmény jöhet létre, amennyiben az együttest alkotó zenészek valóban hangszereiknek olyan mesterei, mint amilyenek ők, a szuperegyüttes szólistái. A lemez két számát nem stúdióban vették fel, hiszen a Supergroup csupán egyetlen turné időtartamára állt össze, s a lemezen a debreceni Bartók Teremben, a budapesti Orvostudományi Egyetem és a Fővárosi Művelődési Házban adott hangversenyeiken készült autentikus „élő" felvételek szerepelnek. Mind a hét szám az együttes tagjainak szerzeménye. Dés László két szerzeményét (Szöszi álma, Magánügyek), Másik Jánosnak ugyancsak két szerzeményét (Magánrepülőgép, Finálé) hallhatjuk a különleges zenei élményt jelentő lemezen, míg Tátrai Tibor, Tóth Tamás és a Lerch István — Karácsony János szerzöpár egy-egy számmal (Magánrepülés, Vivienne, 3 millió egység) szerepel a lemezen. Kitűnőek Dés László szoprán- és tenorszaxofon szólói. Karácsony János, Tátrai Tibor és Tóth Tamás gitárszólói, Solti János és Szende Gábor dobszólója a Finálé ban, valamint Lerch István és Másik János szintetizátor szólói több számban. Franciaország tizedik legnagyobb ipara — a divat. Ötszázezer férfi és nő dolgozik e jól jövedelmező iparágban. A legdrágább modellek és kiegészítők készítése 47 ezer embert foglalkoztat, 1981-ben több mint 6 milliárd frank értékben adták el áruikat. A finomkonfekciót hetvenezer ember állítja elő, 1982-ben 9 milliárd frankot hoztak a francia „konyhára" A képen Christian Dior 1983-as nyári modelljeinek egyike Sági Tóth Tibor látható. 8
