A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-19 / 34. szám
A HÉT galériája Bauer Szilárd: A város perifériája <1928, pasztell). A Kelet-szlovákiai Galéria tulajdona, Kassa (Košice). Repro: Bíró Béla. Annak ellenére, hogy a szlovákiai művészettörténet már nem egyszer leszögezte, hogy Bauer Szilárd a húszas évek társadalombiráló festészetének egyik legjelentősebb képviselője, sőt úttörője volt, neve szélesebb körökben mindmáig nem eléggé közismert. Bauer Szilárd az annak idején rendkívül fellendült kassai képzőművészeti élet egyik sajátságos alakja volt. Kron barátja, Halász-Hradil tanítványa, autodidakta. Festészettel az első világháború végén kezdett el foglalkozni. Kassára Besztercebányáról (Banská Bystrica) került valószínűleg 1905-ben, ahol gyermekéveit töltötte. (Zólyomlipcsén — Slov. Lupčán született 1893-ban).Tulajdonképpeni foglalkozása gépészmérnök volt; a kassai villanyműveknél dolgozott. A festészetet főként a Kassán (Košice) rendezett különféle kiállításokból, valamint párizsi útja során ismerte meg. Kezdetben a szecesszió, a Kassán működő G. Schiller és cseh Fr. Foltýn festészete hatott rá. A helybeli Kővári Szilárd művészeté elsősorban városszéli látképeit igézte meg hosszabb időre. Rövid élete során (35 évesen, 1928-ban, tüdőbajban halt meg), lényegében csupán 5 év aktiv festéssel, olyan életművet alkotott, hogy halála utáni emlékkiállítását (1929-ben) a keletszlovákiai avantgárd határkövének jegyezték fel. A Kelet-szlovákiai Múzeumban megrendezett tárlaton 59 műve szerepelt. Kezdettől fogva a nyomorban éiök, elesettek világa foglalkoztatta, de míg másoknál ez az érdeklődés szinte divatossá vált, s felületes volt, ő műveivel 1924-töl (amikor saját stílusa kialakult) tudatosan az elnyomottak oldalára állt. A népkonyha előtt, Munka nélkül, A munkaközvetítőben. Séta a börtönudvaron, Látogatás a kórházban és más olajképei ebből a korszakból valók. Valamennyi forrongó, lázadással teli mű, melyben a proletariátus — a szlovákiai művészetben először! — már mint osztály szerepel. A munkást már nem sajnálkozással, hanem öntudatosnak ábrázolja. Mindez még inkább ráillik későbbi festményeire, melyek már nyíltan a munkásosztály mellett tesznek hitet. így pl. az 1927-ből való antiklerikális témájú képei: A szüzek felvonulása, az Orgiák, vagy az Éhező és az Agitátor (1928-ból). Képeinek drasztikus, drámai ereje, társadalombíráló mondanivalója, s ezzel összefüggő expresszív, dinamikus formája később erősen hatott szociális grafikánk legnagyobb alakjára, Koloman Sokolra ... Bauer forradalmiságának egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka, világnézetének kinyilatkoztatása a Nagy Francia Forradalom egész lefolyását bemutató tusrajzsorozat (16 ecsetrajz). Figuráinak egyre hullámzóbb formáit, a már-már karikatúrává módosult alakokat erőteljes kontúrvonalak fogták össze. Színskálája fokozatosan egyre monotonabb lett. A kezdeti cinikusan bíráló hang éle vége felé megkopott, s helyét — a betegségével összefüggő — beletörődés váltotta fel. Bauer nemcsak eszmeileg felajzott, figurális képeket, hanem nagy számmal tájképeket is festett, elsősorban a kassai külvárosról. A figuráira jellemző kitüremlő deformációk ezeken a dülöngélő épületeken, girbe-gurba utcácskákon mutatkoztak meg, nemegyszer a periféria szociális szemszögű meglátásának eredményeképp. Legjelentősebb művészettörténészeink megegyeznek abban, hogy Bauer Szilárd töredékes életműve még komoly feldolgozásra vár, hogy mindmáig nem tudatosítottuk kellőképpen jelentőségét, s helyét a haladó szellemű szlovákiai festészet ranglétráján. A. GÁLY TAMARA
