A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-01 / 27. szám

Utunk kukoricatábla mellett vezet. — Látod, itt már tudnak a sorban ponto­san vetni. Ezt szeretném elérni a búzánál is. Állítom, hogy kifizetődne — mondja kísé­rőm. Közben a búzakerthez érünk. Itt folyik a nemesítés fő része. — Mayer Terézia — mutatja be Pista bácsi a sámlin ülve keresztező munkatársát. — Harminc éve dolgozunk együtt. Búzane­­mesítési programunk kilencezer kombináci­ójából több mint hatezer két munkatársam: Mayer Terézia és Csanaky Angéla nevéhez fűződik. El kell mondani azt is, hogy igényes munkájukat hiba nélkül végezték el. Keskeny csíkokban egymás mellett a búza, mind más-más fajta. Pista bácsi be­megy az egyik parcellába. — Látod, térdig ér, mikor én kezdtem, negyven éve a szemüvegemet takarta. A táblából egy-egy kíváncsiskodó, maga­sabbra, nőtt tövet kihúz vendéglátóm. Nem oda való, rontaná a kiegyenlítettséget. A nemesítő munkája egy új fajta előállítá­sával, elterjesztésével nem ér véget. — Már a 2000. év felé kacsingatunk — mondja befejezésképpen Szarnák István. — Remélem, bízom benne, hogy addigra meg­javul a talajok kultúrállapota, kiegyenlített­sége. Pontosabbak lesznek a vetőmecha­nizmusok, jobb lesz az időjárás előrejelzése és a nagy területek öntözése is sokkal tökéletesebbé válik. Ezeket a kétezres év búzanövényének megalkotásánál feltétlenül figyelembe kell vennünk. Hogy ki tudjuk elégíteni az akkori kenyérszükségletet. GÖRFÖL JENŐ A szerző felvétele Szarnák István és Mayer Terézia mést. Nem való laposokra, a talajvizet rosz­­szul tűri. A nem legjobb altalajú területeken ellenben jobb mint a többi fajta. Örömünkre szolgál, hogy a fajta külföldön is jól szerepel (Szovjetunió, Magyarország, Spanyolor­szág). Nálunk a teljes vetésterületnek meg­közelítőleg tíz százalékán vetnek Kosútkát. Hirtelen az jut az eszembe: ama mesebeli legkisebb fiút veszik körül ekkora figyelem­mel, beszélnek róla ilyen szeretettel, mint Pista bácsi az új fajtáról. ... az első dombról visszafordul." Beszélge­tésünk vége felé, az addig elhangzottakat summázva fogalmazott így Szarnák István mérnök, a Pöstyéni (Piešťany) Növénykutató Intézet újhelyi (Nový Dvor) üzemének nö­vénynemesít ője. Szarnák Istvánt 1974 óta ismerem. A CSEMADOK Galántai Járási Bizottságának tagja, olyan ember, aki a kultúrmunkára, az anyanyelvi kultúra ápolására, gazdagítására mindig tudott időt szakítani, sőt kötelessé­gének tartotta. Galántai lakosként is hetente eljárt és eljár a diószegi Vox Humana próbá­ira, fellépéseire. S indul vissza későn este, ha kell, gyalogosan ... Szarnák Istvánt május elején az új búzafaj­ták kinemesítése terén végzett kutató mun­kájáért a Klement Gottwald állami díjjal tün­tették ki. Az újhelyi üzemet, ahol beszélgetünk, Friedrich Béla építette. — Ő az — mutat Szarnák István az iroda falán lévő kinagyított felvételre. 1943-ban, a cukorgyári nemesítő üzemben kezdtem el dolgozni, ö volt az első főnököm. És ott dolgozott az idő tájt, mint fiatal segédtiszt, Anton Piršel, a pőstyényi kutatóintézet mos­tani igazgatója is. A falon — a már említett kép mellett — két Szabó Gyula metszetet fedeztek fel. — A munkatársaimtól kaptam, egyik kerek évfordulómra. Hogy honnét tudták meg, ki áll hozzám közel? Máig rejtély előttem. Amikor a nemesítő üzem Diószegröl (Slád­kovičovo) Ujhelybe költözik, a búza mellett huszonöt évig fünemesítéssel foglalkozik. — A fűvel világszínvonalon dolgoztunk, ál­lítom — mondja Pista bácsi. Az üzem mákkal és zabbal folytatott kísérletei európai szinten mozogtak. Beszélgetésünk alatt rövid időre megjele­nik Bachratí Béla is. — A munkatársam, harminckét éve dolgo­zunk együtt, ma szintén búzával foglalkozik — mutatja be beszélgető társam. Bachratí Béla Nagyfödémesröl (Veľké Úľany) jár be. Annyit még sikerül tisztáznunk, hogy fiával, aki szintén apja nevét örökölte, iskolatársak voltunk a szenei gimnáziumban, és indul is. A nemesítő ideje nagyon be van osztva. Pista bácsi füvet, zabot, mákot is említ. A kitüntetést pedig az új búzafajtáért, a Kosut­­káért kapták ... — 1972-ben üzemünket gabonára szako­sították, azóta még sokkal intenzívebben foglalkozunk vele. A nemesitőnél — folytatja kis szünet után — a jó szem elengedhetet­len, de én a kezemnek, és a megmért ered­ménynek hiszek. Szeretem, ha minden nö­vény átmegy a kezemen. Hiszem, hogy a többletmunka eredménnyel — új, jobb fajtá­val jár. Tudni kell a növénnyel türelemmel, szeretettel bánni. Mert tudod, az állat hűsé­ges, de a növény még hűségesebb. Formál­ható szervezetnek tartom a növényt, amelyik a holt anyagtól csak abban különbözik, hogy él. A búza pedig mint egyéves növény abban különbözik a többéves növényektől, hogy életét minden évben pihenő magba viszi át, és mindig újra éled. A mi munkánk célja, tárgya ez a pihenő mag. Eredménye, s ezt már én teszem hozzá, egy-egy új fajta, mint jelen esetben a Kosút­­ka. • • • — Örülünk, hogy a kosúti események mindkét évfordulóját új búzafajtával köszönthettük, ezt munkatársaim nevében is kijelenthetem. Az új fajtákban ugyanis az ő munkájuk is jelen van. Bachratí Béla társ­szerzője volt a Kosutska fajtának is, Baráth Jozef mérnök a minőségi problémákkal fog­lalkozik, Činčárová Františka a minőségvizs­gálatokat végzi. A nemesítő üzem vezetője Cyril Haraj mérnök, nemzetközi hírű árpane­mesítő. Meg kell említeni a kinti kutatókat, akik a fitopatalógiai teszteket készítik: Hul­­cová és Sekerková mémöknöket. — Nagyon jó az együttműködés a Buča­­ny-i üzem vezetőjével, dr. Kábrt-tal, valamint a sósszigeti nemesítő kollégákkal, dr. Bárfa­ion Menyhérttel és Rákóczi Lajossal. Rákóczi Lajos több mint 20 éven át vizsgálta búzáink minőségét, és az ő tapasztalatainak alapján épült a mi laboratóriumunk is. Az ő munká­jukat szintén államdíjjal jutalmazták. S hogy a laikus számára is érthetővé váljék a nemesítő munkája, illetve maga a folyamat, Pista bácsi sétára invitál. Első utunk a „ketrecbe" vezet. Ez nem más, mint apró, körülkerített kis parcellák, fölül is befödve. — Kell a madarak és a nyulak ellen, mert azok nem tesznek kivételt. Több éves mun kánk mehetne kárba — világosít fel kísérőm. A kalászokon néhol celofán védözacskók, az egyk parcella végében Csanaky Angéla két fajta keresztezését végzi. Kis csipesszel vi­szi át az egyik virágzó kalászról a port az előző napon már előkészített másikra, majd visszakerül a védőburok a kalászra. Az így beérett magot aztán kicsépelik, s ahány szemet nyernek, legközelebb annyit vetnek el. A két fajta keresztezéséről az adatok fejlapra kerülnek, hogy évek, évtizedek múl­tán is a kutatók rendelkezésére állhas­sanak. Utunk a ketrecből a laboratóriumba ve­zet. Itt a búzamintákat kis darálón leőrlik, minőségi vizsgálatoknak vetik alá, sőt a sü­tőpróbát is elvégzik. Ha kedvező eredményt kapnak a fajta további kísérletek, szapo­rítás, majd az állami kísérlet tárgya lehet. Ha ott is megállja a helyét, akkor válik államilag elismert fajtává. Amíg a búzakert felé tartunk a Kosútka előnyeiről faggatom Szarnák Istvánt. — A nálunk elterjedt jugoszláv fajtákkal szemben két nappal korábban érik, így az ország területén két nappal korábban indul­hat az aratás. Kiváló a sütőminősége. Egy arasszal alacsonyabb az eddig bevezetett körzetesített fajtáknál, s mivel nagyon bok­­rosodik, elég 440—480 szemet vetni egy négyzetméternyi területre. Ez hektáronként 50—70 kilogramm vetömag-megtakaritást eredményez. Termésátlaga a kísérletekben és a gyakorlatban is a többi fajtáké fölött van, tehát az előbb említett előnyök hátrány nélkül állnak a nemzetgazdaság rendelke­zésére. Hátrány csak abból származik, ha a fajta kinemesített, jellegzetes tulajdonságait nem veszik figyelembe. Ilyenek: a Kosútka igen kedvezőtlenül fogadja a szeptemberi vetést, ami más búzák számára gyakran követelmény. Rosszul tűri a sorban sűrű vetést, igen rövid szárú, tehát a morforegu­­lánsok („zömökítő szerek") még jobban megrövidítik és lényegesen károsítják a tér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom